Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Ropog? Elázott? Sótlan? Olajos? Tejfölös? Szalonnás? Mézes? Juhar szirupos?
Szegény lovag, így hívják a németek a bundás kenyeret, majd megmutatják, hogyan készül a szegények eledeléből nemesi reggeli. Merthogy a szegénység – száraz kenyér – az vagyoni helyzet, a nemesség – bunda – pedig jellem, egy hősben mindkettő elfér. A kóbor lovagok elhanyagolt másod- vagy harmadszülött fiúk, akik makacs természetüknek köszönhetik, hogy kitartóan kutatva, lázadozva a világrend ellen megtalálják új otthonukat.
Budapest mely feltöretlen ugarán telepedtek le a kóbor lovagok, és milyen udvartartást szerveztek maguk köré az uzsonnás tányérban? Kultúrtörténeti sarokpontok mentén tesztelünk:
- Könnyű avagy nehézpáncélos? A nehézpáncélosok hagyományos, ropogós héjú kenyérből süttetnek, a könnyűpáncélosok lágy angolszász szendvics szeletekből. Egyikhez sem ragaszkadunk, pusztán a tapasztalat mondatja velünk, hogy a nehézpáncélosok okoznak nagyobb örömöt.
- Sík- avagy pikkelyvértes? A hirtelen megdermedő tojás egyenetlen felszínt varázsol. Ha sík a páncél, sőt, ha csillog a páncél, gyaníthatjuk: csak parádéznak a harci öltözetben a lovagok, vértjük nem edződött harcban, sem izmaik ütközetben. Röviden: olajos, ázott puhány.
- Borostyános alkonypír? A megfelelő hőfokon és ideig sütött bunda árnyalata mint az alkonyat, melyben sziluettként nyargalnak.
- Fegyverízű? A tojás sütését és főzését könnyen alábecsülik a kezdő szakácsok. Pedig a rossz hőkezeléstől akár vas ízű is lehet a rántotta, a keménytojás vagy éppen a bundás kenyér.
(Amit most nem vizsgálunk: A francia és belga Nagy Praliné Lovagrend bundás kenyereit, a fahéjjal, mézzel, esetleg juhar sziruppal ízesített édes változatokat.)
Anjou-liliomos sisakrostélyban mérjük az exellenciát, legfeljebb hármat adhatunk. Lóra!
Briós, Újlipótváros
Fél nyolckor nyit, nagyjából pontosan. A Pozsonyi út fás-trolis békebeli hangulata uralja a teraszt, amit nem is járda, inkább promenád választ el az üzlethelységtől: kutyasétáltatók és urbánus értelmiségiek tipegnek fel-alá.
Két fiatalember bukkan fel, egy hipszter-lovag és egy pocak-lovag, álmosan hajigálnak étlapokat az asztalra. Belovaglunk, helyet foglalunk. 5 perc… 10 perc… semmi… Lehet, hogy önkiszolgáló? Bemegyünk.
Hipszter lovag: Egeeeen? (Hiányzik a missz orrhang-billentyűnk.)
MT: Bundás kenyeret kérünk szépen, és egy tejes kávét.
Beletúrunk a pénztárcákba.
Hipszter lovag: Mááár ki is fizetíííííkh?
MT: Nem.
Visszamegyünk, leülünk, várunk, közben kifaggatjuk egymást a környékről.
Hol máshol lelhetne otthonra a szegény lovag, ha nem itt, a Pestet etető malmok kerületében? Itt lázadtak fel a reformkor iparosai az ellen, hogy a Nyugat mezőgazdasági kiszolgálónak tekinti a Kárpát-medencét. Felépült Haggenmacher malma, a Wodianer-Széchenyi féle hengermalom és Ullmann Móric silója is.
Aztán a boldog békeidőkben, amikor a Lipót (ma: Szent István) körút és a Rudolf (ma: Jászai Mari) tér is kiépült, megérkeztek azok a zsidó polgárok, akik gyerekkorukban közölték a konyhaasztalnál, hogy szeretnék felgyújtani szombaton is a villanyt és hogy a kóser sólet szar, ámde a füstölt hús, a Pick szalámi és a borotva is jó dolgok. Úgyhogy ők most inkább építenének néhány épületet a rebellis bauhaus-deco stílusban és szállíttatnának Szőke Elemér csemegéstől a Falk Miksa utcából.
Nem sokkal messzebb Tüköry József Új Világ Mulatója állt, még 1865-ben nyitotta a rámenős sörgyáros. Helyét a Vígszínház foglalta el, ami üzleti vállalkozásként is szépen futott Faludi Gábor kezei alatt egészen addig, amíg az I. világháború kezdetén 4 százalékos korona államkötvényt nem vett. S mivel a háború sem katonai sem más területen nem váltotta be ígéretét, Faludi is tönkretette a társulatot. Végül Amerikából érkezett a segítség.
(Amindenit, de sokat kell várni. Máris veszítettek egy sisakrostélyt.)
Szóval, jött Ben Blumenthal a United Play Corporation élén, cége színházakba és mozikba fektetett, például a Szent István körút 14-be. Saly Noémi zseniális könyvében (Törzskávéházamból – zenés kávéházba) osztja meg a pletykát, mely szerint a környéken rivalizáló kávésok csatájának köszönhető a befektetés.
A Víg szomszédságában ugyanis Brück Károly, „a pitiáner” nyitott üzletet és leleményesen a Vígszínház Kávézó nevet választotta. Ellenfele, a London Szálló Dökker bácsija győzködte Blumenthált, hogy vegye meg a Vígszínházat, remélve, majd tönkreteszi a „jenki”... elfelejtette hozzátenni, hogy a kávézóról van szó, a vállalkozó pedig a színházba lépett be.
Végre, mint Zrínyi, úgy tört ki a bundás a Briósból.
Három szelet szendvicskenyeret kaptunk, könnyű a páncél. Az alkonypír sápatag, de a fegyveríz hiányzik.
Megsóznánk-borsoznánk az első harapás után, de sehol a közelben ásványi anyag. Ez persze ízlés dolga, de sótartót szívesen fogadnánk.
A tejfölt egy kis pohárban kapjuk, ember legyen a talpán, aki kihalássza. Két technikát alkalmazunk: ostrompöröly és csáklyázás. Az előbbinél a harcos a bundáskenyeret egy villa hegyén rögzíti, és a pohárhoz döngeti. Csakhogy az edény rohamosan szűkül, miként a lőrés, ezért következik a csáklya technika: késheggyel próbáljuk magunkhoz vonni a tejterméket.
Már-már minden sisakrostélytól megfosztottuk volna a Brióst, harcoljanak védtelen, amikor egyszer csak minden jóra fordult. Megjöttek a hölgyek. Egy fiatalabb dekoratív várhölgy, Brünhilda és egy még fiatalabb dekoratív várhölgy, Izolda, akik az unott hipsztert is rávették, hogy merészkedjen a várfalon kívülre. Kaptunk narancslevet, tejes kávét és még sót is (külön-külön), mindenki briósabbul érzi magát.
1 liliomos sisakrostély.
Gerlóczy, Belváros
Nagy Tamás, a Sajtos gondolt egyet, és tettekben fogalmazta meg lázadását: Budapest is lehet világváros. Lett belőle Gerlóczy.
Veresruhás Ludmilla a gótikus sápadt hercegnők szelídségével kísér helyünkre. Tudja, hogy miként öntsön lelket a vándorba, aki este érkezik reggeli menüre: bundás kenyér nincs, de ha picit várunk, akkor kaphatunk. És még csak nem is sejtjük, hogy mit (kit) nem kapunk még mellé...
Várunk.
A legközépkoribb Pest jó ideig porfészek volt. Középkori nyomait megőrizte, például a Belvárosi Plébániatemplom oldalában a mihrábot, a muzulmán imafülkét. Mi kozmopolita lovagi eszméket vallunk. Sőt, emellett szociálisan érzékeny lovagok is vagyunk, ezért látogatjuk meg a templom déli oldalán a gótikus kapu mellett a márványpadot, ahol a koldusok tartották a markukat az Anjou-kori látogatóknak. Adjanak baksist, mi pedig megalapítjuk a Krisztus Urunk Liberálbolsevik Rendjét.
A porfészek-éra akkor ért véget, amikor a török hódoltság után fel-alá masíroztak a nemzetközi csapatok a környékén, ekkor üszkös porfészekké változott.
Mint hamuból a főnixmadár, úgy támadt fel a város az ipari forradalom idején. Az áruéhes Nyugat a Duna mentén csillapította nyersanyag szükségét, így a folyómenti, fallal körülvett Pest kapuin kívül egyre több és színesebb népség vert tanyát a szaporodó vásárokon. Schwartner Márton 18. századi statisztika tanár szerint Frankfurt és Lipcse forgalmát bonyolították a helyi piacok.
Ahogy a városfejlődés utat tört magának, a mai Belváros felől rajzottak ki a lakók. A merész úttörők alapították Lipótvárost, Erzsébetvárost, Terézvárost, Józsefvárost, majd pedig – ahogy a Briós környékét bejártuk – Új-Lipótvárost.
Tényleg picit vártunk, úgy 10-15 percen belül megérkezett, a gyerekszemű El Cid tálalja. Meglepetés: kaptunk mellé Jeremy Ironst is. Borgiaként már útjára indíthatta kereszteseit, most civilben, mélylila ingben, rövidnadrágban és egy igen finom kolléganőjével érkezett. A pincérek már ismerik, ő is barátságosan cseveg velük, valami gombás dolgot kér. Vagy pont nem azt kér, csendes és bensőséges a beszélgetés, mint a Templomosok folyosóján elsutyorgott intrikák.
(Nem hord zoknit a cipő alatt – erről mit gondol a Divat+Design rovat?)
A bundáskenyerünk felé fordítjuk tekintetünket. Három szelet érkezik, egy mosolygós, gyerektekintetű pajzshordozó tálal. A három fél szeletből egy nehézpáncélos, kettő könnyűpáncélos, le is maradnak a tornán – nem nagyon, egy-egy lóhosszal. Az alkonypír megvan, pikkelyvértes, sőt, a vért oldalán takaros kis tojás fodrokat ropogtatunk. Nincs fegyveríz, ámde sótlan, amin szívesen javítanánk – na, de hol a só? Integetünk a pajzshordozónak, már hozza is.
2 liliomos sisakrostély.
Déryné, Krisztinaváros
A 18-as vasparipára pattanunk. Nicsak, jobb kéz felé egy vár. Innen a várból – már megint a zsidók – a Zsidó kapun keresztül lehetett elérni Logod települést a völgyben. Akárcsak a Duna túlpartján, itt is állandóan pusztított a háború, ezért a 18. század végéig nem is hagyták, hogy állandó épületekbe költözzenek a helyiek. Ám jött Krisztina, a pimasz Habsburg-csaj, és közölte édesanyjával, Mária-Teréziával: mutter, ihh kurvára várost építek, já?
A Déryné finomkodó, már-már sznob vendéglő, de nem baj ez, hiszen becsületes munkát végez minden szinten. Az utolsó részletig kidolgozták a francia-magyar bisztró kellék- és formatárát. A pincérek elbújtatott nyakkendője, a göngyölt ruha és az étkészlet, a termetes tányérok, ahol kényelmesen berendezhetik az ételinstallációkat, a terasz kiszolgálásának kútfője, a direkt kopott konyhaszekrény… minden összeérett.
És a konyha jó.
Bal kéz felé két törzsvendég, Tsaba és Tiboár von Spitzfarhát, elhapákolták az utolsó két étlapot – egy kutató effélét sosem bán, át is ül máshová, és fejből rendel.
Parszifál, a mokány és álmos apród szökken az asztalhoz. Mosollyal és udvarias szófordulatokkal takarékos, azt sejtjük, hogy a kontinenseket átívelő lovagi testvériesség tudatában nélkülözi a fölösleges szóvirágokat.
A bundás kenyér 3 szép teljes szelet, igazi kenyérből készült: aminek alakja és kérge, sőt rejtett olivabogyva is van, ahogy a Spitzfarhátok mondanák. A tojás vékonyan vonja be, könnyű maradt, s nem csupán borostyános alkonyba borul, hanem sugárirányban fokozatosan el is pirul. Mellé tejfölt bőségesen merítettek, egy nem is annyira apró kiegészítő szószos tálban kapjuk, ami bőven ráfér a termetes dizájntányérra.
Harapunk - ropog. A páncél ízét még csak sejteni sem lehet, a tejföl vastag és krémes.
3 liliomos sisakrostély, plusz egy tollforgó.
Korábbi tesztek:
Nagyon Nagy Nemzeti Túró Rudi Teszt
Igazi kakaós csigára vágyik? Itt találja
Ahol igazi rántott húst lehet enni - Nagy Levin és a panírpédia
