Marion Cotillard nem lett szexszimbólum, mégis mindenki isteníti. A lemondott párizsi bemutató után és a magyarországi Batman-premier előtt betekinthetünk a gardróbjába. Tényleg isteni.
Utálom őt, olyan mintha kinyílt volna az ég, és leszállt volna közénk, hogy megáldjon minket, sima földi halandókat: szépségével, tartásával, intelligenciájával. Hogyan versenyezhetnénk ezzel? Kérem, találjunk rajta valami anyajegyet, vagy szeplőt valahol, csak hogy tudjam, hogy ő is ember. Így kelt ki magából a kommentelő Marion Cotillard egyik interjúja alatt a Youtube-on.
Pedig Marion Cotillardnak van anyajegye. Méghozzá a homlokán. Biztos vagyok benne, hogy ezen a kitülemkedő harmadik szemen keresztül tudta, mit érezhetett Edith Piaf, amikor elvesztette Marcelle-t (két éves lányát), majd Marcel Cerdant (boxoló szerelmét).
Cotillard öt évvel ezelőtt került a figyelem középpontjába, akit az Amerikai Filmakadémia - harmadik franciaként - kitüntetett a legjobb főszerepért járó Oscar-díjjal. Edith Piaf óta egyre nagyobb a hype körülötte, és persze lehet siránkozni azon, hogy Hollywood beszippantotta, azt is illik tudni, hogy a Taxi egy-kettő-három után a negyediket azért mondta le, mert komolyabb szerepekre vágyott.
Nem kívánjuk megítélni, hogy a Batman-saga Miranda Tate-jeként újra esélyes lesz-e az arany szobrocskára – nem lesz –, spoilerezni sem illik, tehát mi is csak azzal foglalkozunk, amivel a világsajtó már hetek óta: hogy Cotillard egy stílusikon, és még a Marie Claire brit online kiadásában összegyűjtött 51 képen sem bírtak háromnál több divatmalőrt összeszedni a francia asszonyról.
A vörös szőnyeges megjelenései makulátlanok, erről gondoskodott már Jean Paul Gaultier, Elie Saab, Jimmy Choo, Louboutin, Vivenne Westwood, és 2010 óta a Dior-ház, mely arcának választotta a másik sikeres honfitársat. 2009-ben a legjobban fizetett francia színészként tartották számon, és azóta sem megy rosszul a sora, a 2010-es Eredet, a 2011-es Fertőzés és a Dark Knights - A sötét lovag is tovább növelte ázsióját és bankszámláját.
A makulátlansága azért nem látszólagos, mert esze ágában sincs semmiféle látszatot fenntartani, és természetes istennőként már tizenöt éves korában odavolt érte a közönség. A Las Wampas punkzenekar 1990 Petit fille című klipjében szerepelt még tiniként, a szerepe annyi volt, hogy döglöttek utána a férfiak, pedig csak ült a biciklin és tekert.
Cotillard a filmes karrierjén kívül szívesen áll a színpadon énekesnőként is. Bevallása szerint ez hivatás lett volna a másik álma, bár a Franz Ferdinanddal készített Eyes of Mars című dal 2010-ben túl nagy sikert azért nem aratott. Viszont itt láthatjuk először férfiöltönyben, ahogy a feministák is szeretik hordani, hátranyalt hajjal, erős sminkkel, és záróképként Robert Palmer-féle ajaknyalással.
Marion Cotillard nem lett szexszimbólum, két mellbimbós ügye volt eddig, az egyikben a szexizmus ellen harcolt homlokára ragasztott műmellekkel, a másik egy forgatás alatt elkapott monokinis fürdőzős jelenet, amin tavaly nyáron két napig csámcsogott az internetes világ. Úgy reagált az estre, ahogy kell: sehogy.
A lesifotósok a hétköznapjait lapos sarkú cipőben, farmerben, összefogott hajjal, smink nélkül, esetleg fedora kalapban örökítik meg, egyszer-egyszer tavaly született csemetéjével felpolcolva.
Hivatalos megjelenéseinél gondosan ügyel arra, hogy teljesüljön a szerződése, és legyen rajta, vagy a keze ügyében valami Dior, a Batman premierekre például rendre a megbízó divatház egy-egy haute couteur-jét ölti magára. A New York-i bemutatón egy fehér rövid hattyúszerű ruha volt rajta - egy blogger Björk híres, 2001-es Oscar-jelmezéhez hasonlította, madárnyak nélkül - majd a londonin a Dior új tervezőjének kreációját mutatta be. Raf Simmons ceruzaszoknya-fűző összeállítása a kifutón egészen máshogy mutat: ezért nem volt igaz a mondás, hogy a ruha teszi az embert, sokkal inkább az ember a ruhát, vagy legalábbis egy különleges szimbiózisos varázslat során a kettő együtt egymást. Cotillard esetében angyalian.