Világméretű egészségügyi problémát jelent a több szerrel szemben is rezisztens törzsek elterjedése, amit tovább súlyosbít az új antibiotikumok elégtelen fejlesztése. Laura Piddock (Birminghami Egyetem) a Lancet Infectious Diseases múlt heti számában arról értekezik, hogy a gyógyszeripar gyakorlatilag lábon lövi magát, amennyiben szűklátókörűségében továbbra is csupán a legnagyobb hasznot hajtó szerekre koncentrál. Számos krónikus betegség (például a rák, vagy gyulladásos betegségek) szövődménye lehet a súlyos fertőzés, emiatt ezt a területet sem kellene feladni.

Míg jelenleg az érdeklődés az egyre újabb, szelektív támadáspontú szerek felé fordul, addig a brit antimikrobiális kemoterápiás társaság elnöke, Piddock professzor arra világít rá, hogy a daganatos betegeket sokszor az antibiotikumok tartják életben. További súlyosbító tényezőként hat, hogy 65 éves kor felett az immunrendszer meggyengül, ami növeli az orvosi beavatkozás igényét, és gyakran hosszútávú antibiotikumos kezeléshez vezet. Sajnos ez a fajta alkalmazás azután a rezisztens törzsek arányának növekedésében ölt testet.

Új antibiotikumokat kifejleszteni pedig jóval nehezebb, mint az korábban volt. A penicillint például a laboratóriumában tenyésző penészből vonta ki Alexander Flemming, de a sztreptomicin is penészből ered, a sárgadinnyében található élőlényekből. A természetes forrást mára kimerítettük, újabb szerek fejlesztéséhez új módszerek kellenek. A másik probléma, hogy a gyógyszercégek mostanában nem szívesen áldoznak erre az iparágra, ugyanis a várható bevétel nem mérhető össze például a cukorbetegség, vagy a szívbetegség kezelésében alkalmazott gyógyszerekével – ezen krónikus betegségek kezelése élethosszig tart, szemben az antibiotikumos kezeléssel, amelyet csupán rövid ideig, kúraszerűen alkalmaznak. A rentábilitást tovább csökkenti, hogy a harmadik világ országaiban, ahol a legnagyobb problémát jelentik a fertőző betegségek, az emberek annyira szegények, hogy nem tudnak fizetni gyógyszereikért sem. Ugyanakkor a viszonylag újabb szereket gyakran csak igen szigorú kritériumok mellett alkalmazzák, hogy ne terjedjenek el a rezisztens organizmusok – ez a gyakorlat szintén az anyagi megtérülés ellen hat.

Ennek eredményeként a kórházi rezisztens törzsek megjelenése egyre nagyobb problémát jelent, mint ahogy az immunhiányos betegek kezelése is. A profitorientált megközelítés sikeres lehet a krónikus betegségek esetén, de antibiotikumok esetén nem működik a modell.