Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A technológia fejlődésével egyre nagyobb lehet a kísértés, hogy olyan dolgokat próbáljanak ki a tudósok, amelyeket eddig soha. A szigorú szabályok, etikai bizottságok azonban megkötik a kutatók kezét, így legalább az emberi faj biztonságban van. A Wired azonban legutóbbi számában eljátszott azzal a gondolattal, hová fejlődhetne a tudomány, ha nem ismernénk az akadályokat.
Az igen részletesen bemutatott kísérletek, amelyek között egészen bizarr elgondolások is akadnak, külön-külön is izgalmas eredményeket ígérnek, ám pillanatnyilag úgy tűnik, egyik sem fog megvalósulni a közeljövőben. Szó van ember és majom keresztezéséről, világrajöttükkor szétválasztott egypetéjű ikrekről, vegyi anyagok embereken való teszteléséről, optogenetikáról (a kísérleti módszert már nagy sikerrel alkalmazták egereknél, az agysejtek fénnyel való befolyásolását jelenti). De szóba kerül az élő emberi agyból való mintavétel, ahogy az is, hogy elhízott nők magzatát kicserélni soványabb nők embriójával. Ezekből szemezgettünk, és rögtön a leghátborzongatóbb ötlettel kezdünk.
Majom-ember hibrid
A kísérlet célja az lenne, hogy embert és csimpánzt keresztezzenek. Kérdés az, hogy ez kinek és miért lenne jó. A kísérlet gondolata Stephen Jay Gould neves biológus agyából pattant ki először, de rögtön hozzá is tette, mit gondol erről az egészről. A tudós szerint a legérdekesebb és ugyanakkor etikailag a legelfogadhatatlanabb kísérlet valósulna meg, amit csak el tud képzelni. Úgy gondolja, hogy a felnőtt ember egyes külső jegyei, mint például a nagy agykoponya, illetve a távol ülő szemek, megfigyelhetők a fiatal csimpánzoknál is. Ez a jelenség a neoténia, azaz a fiatalkori tulajdonságok megmaradása felnőttkorban is. A biológus szerint elképzelhető, hogy a neoténia hozzájárulhatott az ember kifejlődéséhez az evolúció során. Pontosan erre lenne jó, a félig ember, félig csimpánz lény, rajta közvetlenül vizsgálhatnák ezt az elméletet.
A kivitelezés mindenesetre ijesztően egyszerű lenne. Az lombikprogramhoz (in vitro) hasonló módon, mesterséges megtermékenyítéssel valószínűleg elő lehetne állítani életképes ember-csimpánz embriót. Noha a csimpánznak 24, az embernek 23 pár kromoszómája van, a hozzáértők úgy vélik, ez nem áthidalhatatlan genetikai szakadék, azaz lehetne keresztezni a két fajt. Egy jó hír van ezzel kapcsolatban, hogy a páratlan kromoszómájú utódok képtelenek lennének egymás közt szaporodni. Anatómiai szempontból azonban a terhesség és a szülés is megoldható lenne, mivel a csimpánzok születési súlya kisebb, mint az embereké, elképzelhető, hogy az anyaméh képes lenne a kihordására, ahogy a szülés is kivitelezhető lenne.
De milyen haszna lenen egy ilyen kísérletnek? Mivel a neoténiával kapcsolatos elképzelések igen ellentmondásosak, ezzel végére lehetne járni az igazságnak. Kiderülne végre, miért különbözik ennyire két genetikailag amúgy hasonló faj. És ezáltal saját magunkról, az emberi fajról tudnánk még többet. Reméljük más módot is találnak a kutatók ennek kiderítésére.
Szétválasztani egypetéjű ikreket.
A kísérlethez születésük után rögtön szét kellene választani az ikreket, külön nevelve őket, figyelve minden megnyilvánulásukat. De miért lenne erre szükség? Az öröklött adottságok és a környezeti hatások szétválasztásához a kutatóknak egyetlen biztos vizsgálati alanyuk van, az egypetéjű ikrek, genetikai állományuk ugyani szinte száz százalékban megegyezik. Ám az ikrek szinte mindig együtt nőnek fel, ugyanolyan környezetben. Eddig csak néhány tanulmány készült olyan ikrek bevonásával, akik például örökbefogadás miatt külön nőttek fel. De még így is lehetetlen elkülöníteni, mi tulajdonítható a környezeti tényezőknek az adott ember életének alakulásánál. A Wired eszmefuttatása szerint egyetlen tökéletes módszerként működne, ha az anyától a születés után rögötn elvennék az újszülötteket, és meghatározott nevelési elvek szerint, szigorú megfigyelés mellett cseperednének fel, mondjuk kísérleti otthonokban. (A klónozásról pedig felesleges lamentálni, hiszen a többség szerint ez még elfogadhatatlanbb, mint a fent vázoltak.)
A szerzők gondoltak arra is, mely tudományágak képviselői húzhatnának hasznot az eredményekből. Ebből például elsősorban a pszichológusok, akik eddig soha nem látott módon követhetnék a személyiség fejlődését.
Embriófigyelés méhen belül
A kísérlet lényege, hogy nyomkövető anyagot juttatnának az anyaméhbe fejlődő embrióba, hogy a fejlődés minden szakaszáról pontos képet kapjanak a kutatók. Ehhez nyilván az kellene, hogy a kismamák hajlandóak legyenek alávetni amgukat a legkülönfélébb vizsgálatoknak. Ám nem valószínű, hogy túl sok anya ajánlaná fel magzatát azért a tudásért, hogyan is fejlődik ki egy emberi lény. Szerencsére az etikai korlátok is közbeszólnak. Pedig a kísérlet kivitelezése nem lenne lehetetlen, úgynevezett riportergén bejuttatásával láthatóvá válna a teljes fejlődési folyamat.
Az ismeretek ezesetben is sokat jelentenének, például a betegségek gyógyításához felhasználható őssejtek fejlődésének ismeretével. A magzati létbe való beavatkozás kockázatai azonban teljességgel kizárják, hogy ilyen vizsgálatokra kerüljön sor. Nem csak a vetéléstől való félelem tartja vissza a kutatókat, az embrióba bejutatott vírusvektor károsíthatná a magzat DNS-ét, amely komoly fejlődési rendellenességhez is vezethetne. És ki vállalná ezt a felelőséget?
Vegyi anyagok kipróbálása önkénteseken
Ezen kísérlet azt a célt szolgálná, hogy nem kerülhetne olyan vegyi anyag piacra, amit előtte ne teszteltek volna emberek ezrein. Amúgy is azt halljuk, hogy mérgező anyagoknak vagyunk kitéve úton-útfélen – akkor miért ne lennének jelentkezők ilyen tesztelésekre is? Megmenthetnénk az állatokat is, akik eddig helyettünk szenvedték el egy-egy anyag nem várt mellékhatásait.
A Wired szerint a vizsgálat haszna felbecsülhetetlen lenne, hiszen a toxikológia pillanatnyilag a lutrival hasonlatos. És itt a biszfenol-A nevű anyagot említik, amelynek lehetséges hatásairól igencsak ellentmondó információk vannak a birtokunkban. Végre itt is tisztán láthatnánk.
