A túlsúly káros az egészségre, ez ismert tény. De ennek pont az ellenkezője, az, hogy a mérsékelt éhezés egészséges volna, kevésbé köztudott. Pedig kutatások igazolták – bár vannak olyan tudományos eredmények is, amelyek árnyalják a képet.
Aki a napi átlagszükségletnél kevesebb kalóriát visz be szervezetébe, egészségesebb maradhat hosszabb távon: jelentősen csökkentheti a rák, a szív- és érrendszeri betegségek és a cukorbetegség, sőt, még az időskori elbutulás kockázatát is. Mindez nem új dolog, az első kísérleti bizonyítékok 1934-ből származnak. Az amerikai Cornell Egyetem kutatói akkor patkányokat fogtak diétára, és a 33 százalékkal kevesebb kalóriát elfogyasztó rágcsálók 50 százalékkal tovább éltek.
Az egyik leglátványosabb kísérletet ebben a témakörben a Wisconsini Egyetemen 1989-től kezdve hajtották, hajtják végre: Richard Weindruch Rhesus-majmok egyik csoportját alacsony kalóriatartalmú étrenden tartotta, a másik csoportot (szintén 38 majmot) normál adaggal etetett. A különbség szembetűnő volt: azonos életkorban a normál csoport halálozása kétszer akkora volt, mint a diétázóké (akik 30 százalékkal kevesebb kalóriát kaptak). A diétázóknál alig fordult elő rák, szív- és érrendszeri betegség vagy cukorbetegség, és az agyuk is jobb állapotban volt, mint a normál táplálkozást folytatóké. (Minderről a hvg.hu 2009-ben már beszámolt.)
Miért jó a diéta?
A diétázás előnyeit azzal magyarázza a német P.M. Magazin mostani, legfrissebb összeállítása, hogy a kisebb kalóriabevitel miatt csökken az oxidánsok okozta stressz a szervezetben. Immunrendszerünknek így kevesebb szabadgyököt kell leküzdenie, a gyulladásos folyamatok is ritkulnak. Mindezeken kívül a sejtek erőművei, a mitokondriumok is kisebb igénybevételnek vannak kitéve. Ezáltal lassul a sejtosztódás, így a DNS-hibák is ritkulnak, és kisebb az esélye a sejtosztódás kóros felgyorsulásának, a ráknak.
Mostanában éppen ezért hódít Amerikában és a fejlett országokban a CRON-mozgalom. A Calorie Restriction with Optimal Nutrition rövidítése kifejezi a lényeget: kalóriacsökkentés optimális étkezéssel. Az ebben a szinte már ideológiává átalakult mozgalomban részt vevők naponta 1500-1800 kalóriát visznek be, ami egy átlag német polgár fogyasztásánál negyven százalékkal kevesebb – még ha a felső értéket, az 1800 kalóriát vesszük, akkor is. (A P.M. Magazin szerint egy „átlagnémet” 3 ezer kalóriát pusztít el naponta.)
A zabpelyhen, zabkásán, zöldségeken, gyümölcsökön, minimális húsporciókon tengődő „CRON-ok” egy kutatás szerint akár 15 évvel is „fiatalabbak” lehetnek saját korosztályuknál, legalábbis ha „biológiai életkorukat” mérték fel. Ezt mutatta ki Luigi Fontana táplálkozáskutató vizsgálata.
A hosszú élet titka?
A hosszú élet titka is összefügghet a német népszerű tudományos magazin szerint az alacsony kalóriabevitellel: a japán Okinawa-szigeteken élők között sokszorosan a világátlag fölött van a százévesnél idősebbek aránya. Itt minden 2200. embernek van esélye túllépni ezt a matuzsálemi kort, és itt a legmagasabb a várható átlagéletkor is a világon. Mindez összefügghet a lap szerint azzal, hogy a szigetlakók 20 százalékkal kevesebb kalóriát fogyasztanak átlagosan Japán többi régiójához képest.
Ugyanakkor a koplalást érdemes időben elkezdeni: aki 25 éves korában áll rá az „okinawai” adagokra, vagyis 20 százalékkal kevesebb kalóriát fogyaszt, az öt évvel élhet tovább az átlagosnál – Leanne Redman és Eric Ravussin amerikai kutatók vizsgálatai szerint. Ám aki – mondjuk – 55 éves korában kezdi, az csak plusz két hónapot nyerhet.
Végül a P.M. Magazin szakértői megjegyzik: egy még újabb kutatás szerint időskorunk kezdete előtt érdemes leállni a diétázással: a legmagasabb életkort megérő emberek jelentős része ugyanis a 60. életéve környékén normál, vagy annál egy kicsit nagyobb testsúllyal bír. Ennek oka az lehet, hogy így elegendő energiatartalék halmozódott fel bennük az időskori betegeskedések ismétlődő periódusainak legyőzésére.