Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Valljuk be, 2010 nem a turizmus éve, egyre csak érkeznek a riasztó hírek a budapesti szállodák helyzetéről.
Valljuk be, 2010 nem a turizmus éve, egyre csak érkeznek a riasztó hírek a budapesti szállodák helyzetéről. Már az előző évek sem voltak különösebben fényesnek mondhatóak, ezért is számít annyira bátornak, magabiztosnak és nagyratörőnek egy befektető, aki ebben az időszakban a turizmusba fektet Magyarországon. Hát még ha akkora fába vágja a fejszéjét, mint egy haldokló, romos art deco épület újjáélesztése. Mazen Al-Ramahi nem csak merész volt, de ügyes is, hiszen ehhez a rémisztő feladathoz sikerült egy olyan építészi (Hegedűs Péter és Vékony Péter) és kivitelezői csapatot találnia, akik maguk is beleszerettek a lehetőségbe és varázslatos munkát végeztek a Hotel Zara létrehozása során. Meg is kapták érte a Podmaniczky-díjat.
Mire fel ez a nagy rajongás, kérdezheti és biztos kérdezi is sok olvasónk. Hiszen ez csak egy négycsillagos szálloda a gazdagoknak és szerencséseknek, semmi közünk hozzá. Bizonyos szempontból ez akár igaz is lehetne, de ebben az országban sajnos igen kevés sikertörténettel büszkélkedhetünk, amelynek során tökéletesen helyreállítottak, megőriztek valamit a múltunkból, ami valóban értékes és majdnem örökre elveszett. Ezért kell nagyon örülnünk minden alkalommal, amikor valaki a saját (meg persze a bank) pénzéből megteszi nekünk ezt a szívességet, akkor is, ha luxusszállodaként használja az épületet. Ezért rajongunk a Le Meridienért, amely a volt rendőrkapitányságból gyönyörűséges, otthonos hotelt csinált, a Corinthiáért, amely előbányászta a törmelék alól egy régi közfürdőnket és végül a Four Seasons-ért, amiért a világ egyik legszebb szállodáját hozta létre a Gresham palotában. A Zara egyébként igen hasonló érzelmeket kelt a látogatóban, mint a Gresham, csak jóval emberközelibb, szépsége nem nyomasztó, inkább hívogató.
Az épület kívülről nem túlságosan feltűnő, a lobbyba lépve azonban nem is tudjuk, hova nézzünk. A forgóajtó vörösréz borítását, a dongaboltozatos üvegmennyezetet, a domborműveket vagy a színes frízeket csodáljuk? És nem csak a régi dolgok lenyűgözőek, de a recepción látható, két hatalmas kortárs festmény - amelyek alkotója Baranyai Levente - legalább olyan látványos. A galérián található kávéház a hab a tortán, ideális hely elegáns találkozókhoz. Az építettő gavalléros szándékai a tér felhasználásaban is tettenérhetők, a szálloda két belső udvarral is rendelkezik, amelyeket a Millenárisról ismert kertépítő csapat tervezett, meg is látszik rajtuk. Zöldelnek, jól használhatóak és kellemes rájuk nézni. Még a földszinti mosdók is olyan átgondoltan gyönyörűek, hogy nehéz elszakadni tőlük, Sáfrány Csilla és Vörös Virág nagyot alkotott.
A szállodai szobákért általában nem szoktunk túlságosan rajongani, jelen esetben azonban az épület tartogat néhány meglepetést. A Dohány utcai fronton található szobák óriási osztott üvegablaka például egyedülálló hangulatot ad és az elnöki lakosztályban található pezsgőfürdő is valódi különlegesség. A közösségi terek közül még fontos megemlíteni a tetőkertet, amely nyitott medencéjével és zöld felületével a jövő nyár belvárosi sztárja lehet.
A Zara természetesen rendelkezik saját étteremmel is, amely komoly babérokra tör minden szempontból. Már a design és a Tom Dixon és Catellani lámpák miatt is érdemes benézni, de az ifjú séf, Barka Áron szintén határozottan figyelemreméltó. Különös tekintettel az ebéd menüre, amely változatos, izgalmas és meglepően olcsó (három fogás 1190, két fogás 990 forint).
Akármilyen kritikus szemmel jártuk végig kétszer is a Zarát, egyelőre nem találtunk benne hibát. De inkább nézzék meg a saját szemükkel, érdemes.
-KM-
Újraélesztő készülékek fővárosi fürdőkben
Megújult Székesfehérvár 105 éves fürdője
Átadták az Aqua-Palace élményfürdőt
Ilyen Európa legrégebbi fürdővárosa - Nagyítás fotógaléria
