Nem csak minket érthet kellemetlen élmény nyaralás közben, ha eltulajdonítják értékeinket, hanem vendéglátóinknak is...
Nem csak minket érthet kellemetlen élmény nyaralás közben, ha eltulajdonítják értékeinket, hanem vendéglátóinknak is oda kell figyelnie alaposan. Szerencsére mi egy megfelelő utasbiztosítás megkötésével egyszerűen bebiztosíthatjuk értékeinket, de mit tegyen egy szálloda, ha a vendégei folyamatosan meglopják?
Minden második orosz turista nem tud ellenállni annak, hogy valami banális apróságot el ne lopjon abból az európai szállodából, ahol megszáll. Erre a megállapításra jutott az egyik legolvasottabb orosz internetes website, a NEWSru.com utazási rovata a Hotels.com adatira hivatkozva. A leggyakrabban papucsot, sampont, törölközőt és fürdőköpenyt lopnak az oroszok, amit „emlékbe visznek” magukkal haza. Persze nemcsak rájuk jellemző ez az ellenállhatatlan szenvedély, hanem olyan régi turistanemzetek képviselőire is, mint a norvégok és a svédek, akiknek közel egyharmada távozik valami kisebb „szuvenírrel” a szállodákból.
A világ szállodáiban is megegyeznek kontinensünkkel az általános tapasztalatok a lopásokat illetően. Legtöbbször a hotelszobák egyik leghasznosabb tartozéka, a törölköző esik áldozatul. Ezt a következtetést vonta le az amerikai hotelszaklap, a Caterer and Hotelkeeper is ezer szállodatulajdonos megkérdezése után, mivel a lopások 40 százaléka a törölközőkre korlátozódott. Valószínű, a hotelek nevével, logójával ellátott egyediségük vonzza legjobban a „begyűjtőket”. Ez a sorsa a szállodai papucsnak, köntösnek, fürdőköpenynek és hamutartóknak is. Szerencsére egyre jobban elterjednek a füstmentes szállodák.
Brit felmérések szerint az említett tárgyaknál hihetetlenebb, enyhén ironikus tolvajlások is akadnak, pl. a toalettpapírt lopja el a hotelvendégek 20 százaléka (ezért nem lehet csodálkozni, ha zár kerül a vécépapírtartóra). De elgondolkodtató az is, hogy a szállodákban az elmúlt években két millió literrel több fürdőhab fogyott, mint amivel számoltak. Gyakran vész nyoma a magasabb kategóriájú szállodákban a piperecikkeknek, népszerű test- és kézkrémeknek, balzsamoknak, géleknek. Ez valószínű női szenvedély, míg a férfiak bevallottan a varrókészletekre és a cipőkanalakra specializálódnak.
Az eddig említett eseteknél vannak „választékosabb” kleptomániások is. Ebbe a kategóriába tartoznak azok, akik pl. a vécéülőkékre specializálódnak. Akadnak szenvedélyes zárgyűjtők is, különösen a patinás, régi szállodák esetében. Egy luxuslakosztály tulajdonosa pedig arra panaszkodott, hogy a falra felfüggesztett középkori kardnak tűnt nyoma. Egyedi esetnek számít az is, amikor a hotelszoba ajtajáról a nagyon régi kémlelő ablakocskát szerelték le a vendégek, vagy a másfél méter magas fából faragott medve szobrát vitték magukkal. Előfordult olyan eset is, amikor a hotel tulajdonos kutyáját csalta magával a messziről érkezett idegen. Bosszantó lehet, amikor a kedvesnek hitt vendég távozása után hiányzik a tévé távirányítója, vagy az abból kiszedett ceruzaelem.
Végül, de nem utolsó sorban, nem szabad megfeledkezni a szállodák éttermeiből hiányzó evőeszközökről sem. Egyes éttermekben már a pótlásuk is gondot jelent. A hazai szállodákban nagyjából egyező a lop-top trend a külföldiekével. Az áttekintett forrás szerint hoteljeinkben a virágoknak, törlőkendőknek, ágyterítőknek, díszpárnáknak, paplanoknak is akad új gazdája. Az éttermi rész szarkái pedig a dekoratív só- és borsszórókra pályáznak.
Nemcsak a szállodákat fenyegeti az illetlen külföldi tolvajok veszélye, gyakran műemlékeket, történelmi nevezetességeket és a nemzeti parkok védett természeti értékeit is megkárosítják az utazó szarkák. Igaz túlzással, de néha úgy is lehet fogalmazni, a turisták a szuvenírekért „szétszedik” az országot, ahol pihennek. Korábban például a gízai piramisok esetében emlegették, háromhavonta rendszeresen több autónyi követ szállítottak billentős autókkal e jelentős idegenforgalmi helyszínre, hogy a látogatók ne a piramisokat károsítsák.
Algériában sem a legjobb tapasztalattal rendelkeznek a vámosok, akik gyakran évente több mint ezer darabka meteoritkövet, ritka növényeket, régészeti leleteket, szikla szilánkokat, kavicsot koboztak el az országból kilépő külföldiektől. Az emlékeket a legtöbb esetben a Szaharában gyűjtötték a látogatók. Hasonló a helyzet a latin-amerikai országokban, ahol a perui Machu Picchu lezárásáról is cikkeztek egy időben az újságok, mivel a turisták kőgyűjtő szenvedélye veszélyesen eluralkodott. Nemcsak az inka, hanem az aztékok mexikói régészeti emlékei is károsodnak hasonló okok miatt. Nem kell ilyen messzire elmenni, Prága esetében szintén lehet hallani arról, hogy a Hradzsin, a Várnegyed és a hidak történelmi köveit kiszedik a turisták.
Nemcsak hazavisznek tárgyakat, hanem rongálnak is az idegenek. A Gran Canarián egy maspalomasi üzletközpont kaktuszába vésett magyar név, vagy a kijevi Barlangkolostor, a híres aranykupolás Pecserszkaja Lavra harangtornyának kövein hagyott magyar nyelvemlék elég visszataszító jelenség, amelyre egyáltalán nem voltunk büszkék.
Léteznek olyan országok viszont, ahol a helységnév- vagy közlekedési jelzőtáblákat kell óvni a turistáktól a hatóságoknak. Ilyen népszerűségnek örvend a felső-ausztriai Fucking falu. A települést nemcsak azért keresik fel az angolszász turisták, hogy az extrém elnevezésű község névtáblájával fényképeztessék magukat, hanem régóta divat volt ellopni névtábláit is, amiket először bebetonoztak, majd az utóbbi időben kamerákkal őriznek. A Norvégiába utazó németek kedvelt vadászterületének számítanak a közlekedési jelzőtáblák. Különös népszerűségnek örvend a jávorszarvasok lehetséges áthaladására figyelmeztető jelzőtábla. A norvégiai út- és közlekedésfelügyeleti szerveknek évente százas nagyságrendben kell pótolniuk a jelzőtáblákat.
Mi tehát nagyobb biztonságban vagyunk, hiszen ha odafigyelünk a biztosításra, akkor nem érhet nagy kár nyaralás közben. Ám - amint ez cikkünkből kiderült - a vendéglátó helyeknek, szállodáknak, turisztikai látványosságok üzemeltetőinek pont azoktól kell tartania, akikből élnek. Mintha nyaralás közben az erkölcs is pihenne kicsit.
Tóth Sándor