A szülés élménye meghittebb családi körben, és valójában egy természetes folyamatról van szó, ahol a szülő nő a főszereplő, a többiek csak asszisztálnak. Az orvosok többsége szerint viszont a fejlett kórházi, technikai háttér elengedhetetlen a gyermek világra segítésénél, hiszen komplikáció, nem várt szövődmény bármikor felléphet szülés közben, és ilyenkor nem csak az anya, hanem a magzat is veszélybe kerülhet - foglalaható össze röviden az otthoni és a kórházi szülést támogatók álláspontja.

Magyarországon jelenleg nem tilos az otthonszülés, a nők alkotmányos jogát a szülés helyszínének megválasztására nem korlátozza semmiféle jogszabály, ám a megfelelő személyi és tárgyi feltételek nem biztosítottak, a nők saját felelősségükre hozhatják világra otthon a gyermeküket.

A The Economist szerint a szülészeti ellátás ma Magyarországon valóban kiváló, a képzett orvosoknak köszönhetően pedig a halálozási arány is igen alacsony. Ám azok, akik megkérdőjelezik az orvosi hivatás szükségességét, problémákkal szembesülnek. Geréb Ágnesre, az otthonszülés úttörőjére nyolc év börtön várhat. A vád szerint az általa levezetett szülések közül egy halálos kimenetelű volt, két alkalommal a sürgősségi osztályra kellett beszállítani a vajúdó édesanyát, a negyedik esetben pedig néhány hónappal születése után halt meg egy csecsemő, akinek világrajötténél asszisztált. A magyarok többsége szerint a nem várt komplikációk is azt bizonyítják, hogy az otthonszülés kockázatos, és azok, akik támogatják, felelőtlenek.

Merre bilen a mérleg nyelve?

Pataky Zsolt

Pontosan a szülés közben felmerülő, előre nem látható problémák miatt kezeli fenntartásokkal a kórházon kívül való szülést az nőgyógyász orvosok többsége is. "Bármi előfordulhat, egyetlen szülésről sem lehet előre eldönteni, hogy komplikációmentes lesz-e vagy sem" - szögezte le megkeresésünkre Rákóczi István szülész-nőgyógyász. A Szent Imre Kórház osztályvezető főorvosa szerint a fő probléma, hogy az otthonszülést igénylő - egyébként viszonylag szűk réteg jogilag szabályozatlan területen kénytelen mozogni. Pedig a külföldi tapasztalatok szerint, igen szigorú szempontok szerint lehet ezt a tevékenységet folytatni. Jogszabályban kellene rögzíteni, ki választhatja az alternatív megoldást, és ki az, aki semmiképpen nem szülhet kórházon kívül.

Kizáró ok lehet például az, ha a baba túl nagy (4200 grammnál súlyosabb), esetleg túl kicsi, továbbá, ha császármetszésre van szükség, ha az anya ikreket vár, ha beteg vagy 35 évnél idősebb. Az is nagyon fontos feltétel, hogy legyen a közelben kórház. Ezek a feltételek amúgy bele is kerültek a jelenleg körvonalazódó, otthonszülést szabályozó törvénytervezetbe. Ebben már az is benne van, hogy a kismama választhatja meg, hogy orvosi vagy szülésznői segítséget kér. Korábban csak orvosi jelenléthez kötötték volna az otthonszülést, igaz, a tervezet nem hagyja ki az orvosi és kórházi jelenlétet: az újszülött kötelező szűrővizsgálatait csak a kórházban végezhetik el.

A parlament tavaly decemberben elfogadta az egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslatot, ez tartalmazza azt is, hogy rendeletben kell megállapítani az intézeten kívüli szülés szakmai szabályait, feltételeit és kizáró okait. A jogszabály megalkotása Az egészségügyi minisztérium I. féléves munkatervében szerepel. A tárca közlése szerint a kidolgozásnál figyelembe veszik az elmúlt évek során gyakorlati tapasztalatot szerzett szakemberek véleményét, javaslatát, valamint a nemzetközi ajánlásokat, irányelveket.

A brit lap elismeri, hogy az otthonszüléstől való félelem a nyugati országokban már igencsak idejemúlt, nem úgy a keleti országokban, ahol a szülést nem természetes folyamatként, hanem orvosi problémaként kezelik, és ahol az abortusz mindennapos esemény. Az olyan eljárás, mint a gátmetszés (a vulva bevágása) rutin beavatkozásnak számít, ellenben Geréb Ágnes azt mondja, hogy mindezt tíz esetben hajtotta végre 3 ezer otthonszülésből. A The Economist bírálja a kórházakat amiatt, hogy gyakran használnak orvosi készítményeket a szülés megindítására, amely inkább az orvosok ügyeleti beosztásához alkalmazkodik, mintsem a természethez. Ráadásul Magyarországon az asszonyoknak fizetni kell, vagy hivatalosan, vagy a köpenyzsebbe csúsztatva a kórházi ellátásért, különösen a fájdalomcsillapításért - írják.

A lap szerint a kívülállók, akik megzavarják a szülészeti kartelleket, kollektív (és olykor önös érdekű) szembenállással találkoznak. A Geréb Ágnessel egyetértők felkérték a nemzetközi szakértőket, hogy bebizonyítsák, az otthonszülés biztonságos és Geréb rekordja dicséretre méltó. De a bíróság olyan szakértőket is kiválaszthat, akik a szülészeti piacról érkeznek, azaz elutasítják az otthonszülést – és ezzel együtt Geréb Ágnest is. A magát szülésznőnek valló Ágnes gyakran konfrontálódott kollégáival - számol be róla a tekintélyes brit lap, megemlítve egy konkrét esetet. 1997-ben felfüggesztették „felháborító tettéért”: beengedett egy édesapát a szülőszobába. A dolgok azóta megváltoztak, Magyarországon minden századik szülés zajlik le orvosi beavatkozástól mentesen. Geréb Ágnes szerint ennél jóval több folyhatna le természetes úton, nagyobb szerepet adva a bábáknak, kisebbet az „önkényeskedő” orvosoknak.

A The Economist cikkéhez számos hozzászólás is érkezet a lap elektronikus változatában, ezekből szemezgettünk.

"Magyarországon, ahogyan a cikkben is olvashatjuk, az orvosok elvárják a pénzt a szolgálataikért még az ingyenes, állami kórházakban is. Egy szülés levezetése 100-200 ezer forint (370-740 euró) között van, egy egyszerű felülvizsgálat 20 ezer forint (75 euró) – és mindez az orvos zsebében landol, adómentesen. Gondoljunk csak bele, mennyi gyerek születik minden hónapban, ez a rendszer igen jövedelmező – csak havi 20 születés esetén 7400-14800 euró plusz, minden hónapban. Néhány évvel ezelőtt valaki készített egy weboldalt, a halapenz.hu-t. A weboldalon az emberek leírhatták tapasztalataikat az orvosokról, beleértve a csúszópénzeket is, a szolgáltatás színvonalát, stb. Végül az oldalnak le kellett húznia a rolót az orvostársadalomtól érkező nyomás miatt. Ez jól mutatja, milyen erős a lobbi, és milyen mélyen érintettek abban, hogy fenntartsák ezt a jelenlegi egészségügyi ellátási rendszert az országban" - írja a cikk egyik "jólértesült" hozzászólója.

Elisabeth Geisel néven így ír egy másik kommentelő: "17 éve vagyok az ENCA (szülészeti egyesületek európai hálózata) koordinátora, és igen jól ismerem Geréb Ágnes tevékenységét. A boszorkányüldözés és megfélemlítés évekkel ezelőtt kezdődött. A nagyszámú asszony és család, akik segítségét kérték, tanúsítják munkája minőségét, és ez a közösség folyamatosan támogatja az úttörő tevékenységet - írja, majd hozzáteszi, hogy "Magyarországnak még sokat kell tanulnia a nők jogairól." A leírt vélemény azonban nem maradt válasz nélkül: "Jogok. De mi a helyzet a csecsemők jogaival? Nincs joguk biztonságos környezetbe megszületni? Geréb Ágnesnek köszönhetően ketten meghaltak, ketten pedig sürgősségi osztályra kerültek. Emiatt kell őt – kellene, ha még nem tették – üldözni" - fogalmazza meg a többséggel ellentétes véleményét a hozzászóló.  

Érdekes az a hozzászólás is, amelyik két országban szerzett saját tapasztalatra épül. "Az első fiam Magyarországon született, a második Írországban. A szülés Magyarországon folyamatos beavatkozások mellett zajlott, noha minden rendben volt. Írországban minden természetes úton ment, ahogyan kell; mind a baba, mind én sokkal jobban voltunk a szülés után. Itthon a legtöbb pénzt a szülészeten hagyod ott, Írországban szinte ez az egyetlen olyan eljárás, ami ingyenes. A magyar orvosok mindent megtesznek azért, hogy megakadályozzák az otthonszülés népszerűsítését, szembe menve a világáramlattal. (A statisztikák szerint
Dániában a nők 80 százaléka, Hollandiában 30, az Egyesült Államokban pedig 6 százaléka a hagyományos helyszínt - a kórházat - választja gyermeke világrahozatalakor. Igaz, ezekben az országokban az otthonszülés feltételei biztosítottak - a szerk.). Írországban nem az a kérdés, hogy „engedjük-e vagy ne”, hanem az „hogyan szabályozzuk a leghatékonyabban”. Ez sem marad válasz nélkül. "Az első vajúdás mindig hosszabb, néhány órával, és mindig nehezebb, mint az utána következők. Másodsorban, bizonyos országokban a nők többet siránkoznak és panaszkodnak, mint mások vajúdás közben, így az ügyeletesekre a „tegyünk valamit” nyomása nehezedik. Valamint a terhes nő családja is minden alkalmat megragad, hogy csináltasson valamit az ügyeletesekkel. Úgyhogy a kórházszemélyzet csinál valamit, ezért van a folyamatos beavatkozás élménye. Talán nyugaton emeltebb fővel viselik a nők a szülést, úgy vélem."