Az iskolakezdés izgalmas pillanat, nemcsak a gyermeknek, a szülőknek is. "Már hónapok óta készülünk arra, hogy kisfiam beül az iskolapadba, mindannyian szorongva várjuk, mennyire jön majd be az írás, a tanulás, az egyhelyben való magmaradás" - osztja meg velünk aggodalmát egy fiatal anyuka, akinek még számtalan kérdés kavarog a fejében. Csak egy dolog biztos, a becsöngetéssel új korszak kezdődött annak a 99 ezer gyermeknek is, akik most lépték át először az iskola kapuját, családjuknak is. Arról az összesen 1,2489 millió iskolásról nem is beszélve, akik folytatják alsó és középfokú tanulmányaikat.

A törvényi szabályozás szerint ugyanis, minden gyermek, aki az adott év májusáig betölti a 6. életévét, iskolaköteles; így be kell íratni a lakóhely szerinti körzeti iskolába. A május és augusztus között született gyermekek - a szeptember elseje utániak évhalasztók -,  is megkezdhetik tanulmányaikat, amennyiben azt szakember is javasolja; ha a szülő és óvónő véleménye eltér, esetleg bizonytalan a család, érdemes felkeresni egy nevelési tanácsadót, ahol vizsgálatok alapján javaslatot adnak a szülőknek. A gyermeknek ugyanis mind testileg, pszichés é szociális szempontból is alkalmasnak kell lennie a becsöngetésre.

© Túry Gergely

"A magyar gyermekek egyáltalán nem lesznek hatévesen iskolaérettek, főleg nem a mai elvárások szerint; valamikor hat-nyolcévesen érnek erre meg" - ad hangot véleményének Vekerdy Tamás pszichológus, oktatáskutató. Majd folytatja: ilyenkor még átmeneti állapotban vannak; és semmi alapja nincs annak a feltételezésnek, hogy a tehetsségesebb gyermekek előbb érnek, sokesetben ennek fordítottja igaz. A pszichológus szerint fontos, hogy tisztában legyünk azzal, hogy az iskolába óvodás megy, aki majd egy-három év alatt, nagy egyéni eltéréssel érik meg az iskolai órákhoz, elvárásokhoz. Tehát fokozatosan válik igazi iskolássá a gyermek, az akaratlagos folyamatok is fokozatosan kerülnek előtérbe, ahogy egyre jobban képes lesz uralkodni érzelmein, ösztönein, mozgásigényén.

Nem könnyű tehát a kisiskolásnak. Miközben folyamatosan új ismereteket kell elsajátítania, be kell ileszkednie egy új közösségbe, barátokat kell találnia, alkalmazkodnia kell a felnőttekhez, a közösség szabályaihoz; nagy hangsúlyt kap a gyermek szociális érettsége. Köztudott, hogy a lányok előbb érnek, mint a fiúk; ez a későbbiekben is meglátszik: egy lány tizennégyévesen szinte már érett nő, míg a fiúk ebben a korban még idétlen kamaszok. Vekerdy szerint mindez azzal magyarázható, hogy lányoknál nagyobb az alkalmazkodási kényszer, nekik sokkal fontosabb, hogy szeressék őket.

Sokszor hallhatjuk, hogy "a lányok aranyosak, kedvesek, míg a fiúk lusták, kínszenvedés velük dolgozni". Ám egy magyar kutatás - Nemes Lívia és munkatársai végezték - azonban azt derítette ki, hogy a lányok egészen addig örvendenek jobb egészségnek, mint a fiúk, amíg iskolába nem kerülnek. A  tanulás megkezdésével a lányok szignifikánsabban betegebbek lesznek, s ezek többnyire pszichoszomatikus tünetként jelentkeznek: fáj a fejük, képrázik a szemük, hányingerük van, hasmenésre panaszkodnak. A jobb alkalmazkodásért, a mindenáron való beilleszkedésért kellemetlen tünetekkel fizetnek. A fiúk, akik kevésbé képesek, illetve akarnak alkalmazkodni, tünetmentesen átvészelik a kezdeti nehézségeket. Minél jobban megfelel csemeténk az iskola elvárásainak, annál betegebb lesz - összegezhető a nem túl szívderítő tanulság. 

Vekerdy Tamás szerint iskolakezdéskor különösen fontos a nyugodt családi háttér, az, hogy a gyerek érezze, mindenben támogatjuk. Beszélgessünk vele, hagyjuk, hogy elmondhassa, kibeszélhesse problémáit, sikereit, estleges konfliktusait. Ha tudjuk, hogy gyermekünk értelmes, el ne higgyük az iskolának, hogy csak 70 százalékot teljesít. "Egyértelmű nemmel kell válaszolnom arra a kérdésre, amely szeptember elején sok szülőben megfogalmazódik, azaz fontos-e a gyereknek a mindenáron való beilleszkedés, a megfelelés" - magyarázza a pszichológus, aki szerint jó példa erre, hogyan viszonyul az iskola a kreatívitáshoz, amelyet az európai iskolák a legfontosabbak között tartanak számon. 

A mai magyar tanügy ugyanis egyértelműen nem szereti a divergens gondolkodást, sokkal jobban örül a konvergens feladatmegoldásnak, azaz, ha a gyermek lehetőleg egyféleképpen, az elvárt módon teljesíti a penzumot. Ma már azt is tudjuk, hogy az iskolai megfelelés nem jár együtt az életben való megfeleléssel. Nem kell ahhoz éltanulónak lenni, hogy később - akár vargabetűkkel - elérje valaki a célját. "Akkor, miért is hajszoljuk gyermekünket, hogy feltétlenül jó tanuló, kitűnő legyen? Fölösleges. Természetesen jó, ha hozza a maga formáját, de ne kényszerítsünk rá semmit, abból sosem sülhet ki jó"- teszi hozzá.

Nemcsak szellemileg, testileg is megterhelő az iskola. De miért is? Ha megfigyeljük, a kisiskolás feje aránylag még mindig nagy a testéhez képest, mert egy felnőtt agyvelejével gondolkodik; ez pedig a legoxigénigényesebb szerv. Ugyanakkor tüdőlebenyeinek felszíne egyötöde a felnőttének, tehát egy ötször kisebb tüdővel kell az agyát oxigénnel ellátnia. S ezt csak akkor tudja megtenni, ha négy-öt órát rohangál, és üvölt a szabad levegőn.

Az iskolában ezt nem teszi meg, így előbb vagy utóbb oxigénhiányos lesz az agya. S ha a gyerek ezen testi igényét nem elégítjük ki, minden bizonnyal - hogy egy régimódi, ám közismert kifejezéssel éljünk - rosszalkodni kezd, s a mozgás végre megadja a szükséges adrenalinlöketet a szervezetének. Szülőként kötelességünk odafigyelni ezekre a szükségletekre, és gondoskodni arról, hogy gyermekünk kitombolja magát, délutánonként például szakítsunk időt arra, hogy kimenjünk vele a játszótérre. 

Az iskolai órák hossza aligha szolgálja a gyerekeink javát. Miért kellene egy hat-hét évesnek 45 percig egyhelyben ülnie? A gyerek 12-15 percig képes egy dologra figyelni, s ez az idő lassan növekszik majd. A jó tanító tudja, hogy váltogatni kell ahhoz a tevékenységeket, hogy ne a pad alatt végezze az egész osztály.

Fontos az is, hogy a gyerek megszokja, a feladatok megoldása az ő dolga, rá kell vezetni az önállóságra. Ez nem jelenti azt, hogy ne segítenénk neki: csak nem rávezetni kell, hanem partnerként kezelni. "Ha azt látjuk, rágja a ceruzát, és már potyognak a könnyei a kétségbeeséstől, segítsünk neki: kisfiam figyelj, diktálok" - ad tippeket a pszichológus, aki szerint ne féljünk attól, hogy tönkretesszük a gyereket, és arra neveljük ezzel, hogy mindig mások segítségére szoruljon. Más "rémes stiklikre" is jó szívvel buzdítaja a szakember a szülőket: ha azt látják például, hogy a gyerek kimerült, nyugodtan marasztalják otthon két-három napig; ennyit még bűntudat nélkül igazolhatunk.

Írás-olvasás. Ülésrend © Müller Judit

De ne feledkezzünk el az írásról sem, hiszen legtöbb iskola szlogenje a "karácsonyra ír-olvas a gyerek". Évekkel ezelőtt a kéz funkcionális anatómiájával foglalkozó szakemberek megállapították, hogy a régi tanító néninek volt igaza: a kisgyerek kézfeje nincs kész a háromujjas ceruzafogásra. Egy magyar vizsgálat szerint a hatodik életévét betöltött gyerekek 93 százalékának, a hétévesek 83 százalékának nincs kész a keze erre. Amennyiben erőltetjük görcsös lesz az írásuk, és csak megnehezítjük a biztos íráskészség kialakulását.

A későbbi hátfájások, gerincproblémák elkerülése végett az sem mindegy, hogyan ül a nebuló. Fontos, hogy széken üljön, ha a térde derékszögben áll, akkor az egész talpa érjen le a földre. Az asztallapja úgy helyezkedjen el, ha a gyermek derékszögben behajlítja a karját, akkor a könyöke az asztallap magasságában legyen.

Rossz tartás

Szakemberek szerint valóságos téboly, hogy mennyire nehéz az iskolatáska, ezt azzal lehet kikerülni, ha az iskolákba ott lehet hagyni a nehezebb, illetve nélkülözhető tankönyveket, kellékeket. Azzal is megoldhatjuk ezt a problémát, és megelőzhetjük a  gyermek rossz tartását, ha egy ideig mi visszük iskolába, természetesen a táskáját is cipelve. Ugyanúgy fontos, hogy mindenképpen hátitáskát válasszunk,  amely egyformán terheli a kisdiák mindkét vállát.

Bemutatkozik a rövidlátás

Kabai Magdolna szemész szakorvos szerint iskolakezdéskor érdemes fokozottan odafigyelni a  gyermek látására, különösen ha a családban előfordult már rövidlátás, az ugyanis ilyen korban rosszabodhat. Egy bizonyos szemtréning segíthet abban, hogy a gyermek kipihenje a nap fáradalmait, alig vesz igénybe pár percet, s akár együtt is végezhetjük. A gyakorlatot kezdjük nagyra nyitott, csodálkozó szemekkel, majd csukjuk be, szorítsuk össze. Ezt ismételgessük néhányszor. Majd erősen jobbra-balra, felfelé-lefelé tekintgessünk, végezzünk köröző mozgást a szemünkkel. Az is jót tesz a látásunknak, ha távolba nézünk (például a szoba másik végében lévő tárgyra), utána pedig hirtelen közelre, a szemtől 20-30 cm-re. Ezután A  vagy V betű formájában lassan mozgassuk a szemünket – például a szoba egyik sarkából a plafontól indulva lenézünk a padlóra, majd fel a másik sarokba. Nézzünk a lámpa fénye mellé (majdnem a lámpába) és sűrűn pislogjunk. Jót tesz, ha a gyakorlatok végén csukott szemhéjon keresztül laza körkörös mozdulattal (egy ujjal) megmasszírozzuk a szemgolyót. A szemész szerint mindemellett fontos, hogy a gyermek íróasztalánál jó megvilágítás legyen: a fény jöjjön balról, ha jobbkezes, míg jobbról, ha balkezes. Figyeljünk arra is, hogy 30-40 cm-nél közelebbről ne olvasson, ne írjon leckét.