Kattintson a képre, ha több fotóra is kíváncsi

Marriott

Bármennyire is kínos bevallani, tulajdonképpen mi nem szeretjük a szállodákat. Akkor meg minek írunk cikksorozatot a luxushotelekről? – kérdezhetnék. Egyrészt, olvasóink velünk szemben kedvelik a szállodákról szóló anyagokat, másrészt tagadhatatlanul kíváncsiak is voltunk, milyenek az ötcsillagos helyek belülről, milyen emberek dolgoznak ott, hogy néznek ki a szobák. 

Mivel magunk nem vagyunk rajongói sem a luxusnak, sem a közösségi szállásoknak, ezért egyfajta, szerintünk egészséges távolságtartással, mások szerint idegesítő kekeckedéssel álltunk a témához. Azért sok szállodát megkedveltünk, de hogy melyik is ezek közül a legszebb? Melyik véleményünk szerint Budapest legcsodálatosabb szobájával rendelkező hotele? Most kiderül.

Ha már dunaparti szálloda, akkor nekünk mindig inkább a mostani Marriott jött be, a maga fehérségével, bár rajongónak sosem mondtuk volna magunkat. Az épület felosztása tagadhatatlanul igen ügyes, az adottságai kitűnőek, van egyfajta kortalan egyszerűsége, a szó pozitív értelmében. Persze nem hátulról, mert onnan azért már egészen más a látvány, de mit számít az a pár millió budapesti lakos a szállóvendégekhez képest, de ez régi történet, régi döntés, talán ma már másképp lenne. Talán. 

További fotók galériánkban, kattintson ide!

Marriott

Nem mondhatnánk, hogy elájultunk a lobbyba lépve, a kilátáson kívül a semmi különös elég jól leírja a környezetet. Aztán leültünk és észrevettük a sütibárt, ami egyből megmelengette a szívünket, felőlünk akár minden sarkon lehetne ilyesmi. Házirétes, vaníliakrém és igazi tejszínhab kis tálkákban, valahogy így képzeljük el a nirvánát. Bocs, a pezsgőt kihagytuk. 

Korlátlan süti plusz egy kávé, fejenként 1800 forintért, ez még nem luxusszállóban is fair ajánlat lenne, nem is értjük, mások miért nem csábítgatják ilyesmivel az ügyfeleket. Mivel hamarosan féktelen rajongás következik, ami ugyan ritkán, de azért időnként erőt vesz rajtunk, azt gondolhatnánk, hogy eufóriánk az elfogyasztott cukornak, szénhidrátnak és alkoholnak köszönhető, de nincs ilyen mentségünk, mivel rendkívül visszafogottan kóstolgattunk.

Nem, a Marriott elnöki lakosztálya egyszerűen csak a város egyik legszebb tere, amelyet receptre kellene felírni, annyira jót tesz. A lakosztály belső elrendezése, berendezése nagyon egyszerű, semmi sem vonja el a figyelmet a pompás teraszról és a látványról. 

Még több fotó itt, kattintson a képre!

Marriott

A nappali, illetve a télikert közepén megállva, majd a teraszra kilépve egészen konkrétan úgy érezhetjük, hogy a város felett lebegünk, abba a magasságba a zajok szinte már egyáltalán nem hallatszódnak fel, csak a panoráma, az épített és a természetes tér tényleg varázslatos összhangja ural mindent. 

Persze még a legnagyobb elragadtatás közben sem tudtuk nem észrevenni, hogy a Marriott külső borítása rendesen pusztul, hiába, azért nem ma volt az a megnyitó és a légszennyezéssel még a felújítás sem dacolhat. Az elnöki lakosztállyal egyetlen gond van, hogy nagy valószínűséggel soha többé nem látjuk viszont és az a gyanúnk, olvasóink közül sem sokan részesülnek ebben a páratlan élményben. Esetleg fizetős, vezetett túrákon mutogathatnák, amikor épp nincs kiadva.

Érthető módon innentől kezdve már semmi sem tudott komoly hatást tenni ránk a szállodában, talán ezért is nem estünk hasra a felújított étteremtől. Bár inkább az a helyzet, hogy egy luxushotel luxuséttermében mi mást várunk. Ez a színes székes, kisasztalos elrendezés egy nagy térben, a látványkonyhával megspékelve egy igen vidám önkiszolgáló egység hatását kelti, de ez a Marriott híres vasárnapi brunch-ának vendégeit nyilvánvalóan nem zavarja, mert továbbra is telt ház van. 

-KM-