Luxusszállodát tesztelni nem különösebben nehéz feladat.
Luxusszállodát tesztelni nem különösebben nehéz feladat. A valódi próbatételt nem az újságírók jelentik a magas színvonalú helyek számára, hanem a fizetős vendégek, akik helyzetükből adódóan megszokták, hogy a legjobbat kapják mindig, mindenhol. Az üzletemberek, a hírességek, a politikusok és a sportolók választásai minden cikknél jobban mutatják, mennyire felel meg jóhírének egy-egy szálloda.
Nos, a Le Meridienhez annyira ragaszkodott annak idején az amerikai elnök, George Bush, hogy ha nem kapott volna szobát a hotelben, inkább meg sem szállt volna Budapesten ittjártakor. De - kivételesen - egyetért Bush-sal a Travel and Leisure magazin is, amely a világ egyik legszebb hoteljének tartja a Starwood lánchoz tartozó budapesti szállodát, és még a Tripadvisor is, ahol pedig az olvasók szavazatai alapján bekerült a legjobb 10 közé Európában.
Ha valaki volt olyan szerencsétlen és valamilyen oknál fogva belülről is ismerte az Adria palotát a rendszerváltás előtt, amikor még a Budapesti Rendőrfőkapitányságnak adott otthont, valószínűleg nem hinné el, hogy a Le Meridien ugyanabban az épületben működik.
Az alagsori börtöncellák helyén például konferenciatermek találhatóak. Bár a szálloda egyáltalán nem mondható óriásinak, a hangulat mégis uralkodói. Mondjuk mint egy király kisebb kastélya, hogy ne túlozzunk.
Egy kényelmes királyé, mert ugyan minden nagyon elegáns, de szerencsére ettől még jól érezhetjük magunkat. Kivéve a háttérzenét, abban nagyon nem egyezett az ízlésünk.
A személyzet is tudja, hogy a Meridienben a kényelem a legfontosabb és ennek megfelelően nem nyomasztják a vendéget mindenféle buta formaságokkal.
Eleddig a legváltozatosabb munkavállalói gárdát tapasztaltuk meg a Meridienben, amit mi kifejezetten vonzónak találtunk.
Az átrium igen látványos üvegkupolája mellett megakadt a szemünk néhány pont odaillő festményen is, igaz, csak ideiglenesen voltak láthatóak a rendszeresen frissülő kortárs kiállítás keretében, de éppen nagyon passzoltak aranyos színükkel.
Az impozáns átriumban egyébként, ahol a reggelit is felszolgálják, már négy éve minden karácsonykor hajléktalanokat látnak vendégül egy igazi francia luxus vacsorára.
A The Leading Hotels of the World nevű szervezetbe való bekerüléshez nem feltétel ugyan a társadalmi szerepvállalás, de örömmel látjuk, hogy a Kempinski mellett egy másik magyar luxushotel is megteszi a magáét.
Annak ellenére, hogy maga a hotel valóban nem nagy, majdhogy nem butikszálló, a szobák méretezésénél rendkívül gáláns volt a tervező és tulajdonosok. A legkisebb szobák is igazán tágasak és kellemesek, a belsőépítész remek munkát végzett, a befektető pedig nem sajnálta a pénzt.
Az angol lakberendezőnek köszönhetően, bár elvileg mindenki franciásnak érzi a Meridient és a közösségi terek valóban meg is felelnek ennek az elvárásnak, a szobákban sokkal inkább angolosan provinciális a stílus.
Mintha csak egy hipergazdag és tökéletes ízlésű brit nagynénink hétvégi házában töltenénk a hétvégét. Azért nem bántuk volna, ha a nagynéni jobban odafigyel a falon látható képekre, hogy ne jelenjen meg a házon belül többször is ugyanaz a gyümölcstál, de persze mi telhetetlenek vagyunk.
A két elnöki lakosztály nagyon helyesen semmiben sem hasonlít egymásra, legfeljebb csak méretben és eleganciában, a stílusuk teljesen eltérő.
Az egyik könnyed, világos, barátságos, a másik, amelyikben az amerikai elnök is aludt, sötétebb, tekintélyesebb hangulatú – viszont körben az erkélyen a fejmagasságban lévő oszlopok remekül elhárítják az esetleges orvlövészek golyóit.
A földszinti Le Bourbon étterem megfelel a franciás hírnévnek, a konyha elsősorban a frank stílust képviseli, még egy provanszias látványrészlegük is van különleges alkalmakra.
Előételnek egy pompás, tésztás-sajtos-paradicsomos kreációt kaptunk, gyakorlatilag tökéletes zöldsalátával, ez utóbbit otthon is ki fogjuk próbálni, annyira nagy hatással volt ránk a rukkola, galambbegy, jégsaláta trió.
Főételként egy egészen különleges, gyömbéres tőkehal érkezett, amely valóban meglepett minket.
A gyömbér ugyanis nem csak valamiféle háttér ízként volt jelent, de a hal bundáját alkották a friss gyömbérdarabkák, így sikerült teljesen feldobni a neutrális ízt.
Unalmas már folyton csak ismételni, hogy ránk mindig a desszert van a legnagyobb hatással, de bizony most is ez történt, úgy látszik, nem változunk, kár is lenne megjátszanunk magunkat egy ilyen egyértlemű helyzetben.
A csokoládés, epres és fahéjas költemények közül nehéz volt választani, olyannyira, hogy muszáj visszatérnünk még a sütik kedvéért.
Akik hozzánk hasonlóan desszert rajongók vagy nem tudják, hol vásároljanak igazán minőségi tortát születésnapokra, ünnepi alkalmakra, most örülhetnek, mert a Le Bourbonból el is lehet vinni a finomságokat.
Ráadásul még az árak is barátságosabbak, ha magunkkal visszük és nem helyben fogyasztjuk el, ez egészen ritka akció manapság, mi csak értékelni tudtuk.
Viszont ha mégsem akarunk elszakadni a kellemes környezettől, és helyben maradunk, mindenképpen nézzünk körül kicsit és próbáljuk meg elképzelni, mekkora munka lehetett egy szocialista rendőrkapitányságból létrehozni a Le Meridien lánc egyik legszebb hoteljét.
Részünkről bármikor vihetik bármelyik középületünket, jó munkát végeztek.
-KM-