Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Sokunk számára a rendszerváltás utáni évek egyik fontos épülete...
Sokunk számára a rendszerváltás utáni évek egyik fontos épülete volt a Kempinski Corvinus, pedig elvileg nem sokban különbözött a már meglévő luxushotelektől. Ráadásul ugyanúgy Finta József tervezte, mint a Duna pesti oldalát talán örökre meghatározó Mariottot és Fórumot, márpedig Finta elképzelései az esztétikáról és a modernről nem kifejezetten egyeznek a mieinkkel.
Valamiért azonban mégis azonnal megkedveltük a Kempinskit, ahogy megnyitott, valószínűleg az építkezéshez kiválasztott helyszín és a környezethez való viszonya miatt. Mert igen, a Kempinski is jelentős tömegű, nagy vasak állnak ki belőle és óriási, átláthatatlan üvegtáblák határolják el a járókelőktől, viszont a bejárata hívogató és sokkal inkább a város része, mint a régebbi luxushotelek.
Amikor 1992-ben megnyílt, a Kempinski emberközelivé és mindennapossá tette az ötcsillagos szállodákat, egy olyan hellyé, ahová be lehet térni jövet-menet enni, inni, vásárolni, vagy akár csak a vécét használni. Ez a hozzáállás a mai napig jellemző, akadnak olyan látogatók, akik csak a délutáni élőzene és az újságok kedvéért üldögélnek egy darabig a kellemes lobbyban, ahonnan a szemközti parkra is remek kilátás nyílik.
A felújítások ellenére az épület jellegében szinte semmit nem változott, szépnek ugyan a mai napig sem mondanánk, ellenben kényelmes és praktikus az összes porcikája, hiszen a legtöbb belvárosi hotellel ellentétben itt mindent a vendéglátás céljainak megfelelően alakítottak ki már a tervezőasztalon.
Nem csoda, hogy annyi német látogató szeret itt megszállni, tudjuk, hogy előítélet a germánokat gyakorlatiasnak tekinteni, de ezt mi nem kritikának, inkább bóknak tartjuk. A másik fontos célcsoport az üzletemberek, ami szintén érthető, hiszen turistaként azért az ember valami különlegesre vágyik, valami látványosra, míg a Kempinski elsősorban céltudatos és célszerű.
Ennek megfelelően a szálloda több alkalommal elnyert már különböző üzleti vonatkozású díjakat, volt már a legjobb üzleti szálloda, a The Global Finance Magazine olvasói Budapest legjobb hoteljének kiáltották ki nem is egyszer, és a Business Travel Magazine felmérésein is számos esetben dobogós helyen végzett.
Az sem véletlen, hogy a Kempinski elsőként csatlakozott Magyarországról a The Leading Hotels of The World nevű szervezethez, amelynek nevét oly sok olvasónk ismeri már, a tavaly novemberi filléres luxuséjszaka akciójuk miatt.
Akiket a mai napig izgat a történet, azok számára elmondjuk, hogy a szervezet honlapjának összeomlása után végül sorsolással választották a szerencsés nyerteseket, akik kevesebb mint 3000 forintért alhattak luxusszállodákban.
Az akcióban résztvevő Kempinskiben is jártak boldog kisorsoltak, akik igen kellemes hétvégét tölthettek itt.
Az ajtón belépve máris a kedves hatékonyság üdvözöl minket, csupa mosolygós arc, akik első látásra másra sem vágynak, csak hogy törődjenek velünk. A személyzet viselkedése meghatározó élmény a Kempinskiben, mindenki profi és lelkes, teljesen hitelesnek látszik örömük, hogy kiszolgálhatnak minket, pedig a szálloda vonzza a nehéz vendégeket. Mindenki tudja, hogy itt lakott annak idején Michael Jackson, Brad Pitt, Eddie Murphy és Madonna is, a többiekről nem is beszélve, akik különféle igényeikkel színesítették látogatásukat, nyilván nem volt túl könnyű feladat.
Mivel modern stílusú szállodáról van szó, maga a szobák berendezése nem kifejezetten nyűgözött le minket, de az elegancia és a sokat emlegetett kényelem mindig jelen volt. Különösen tágasak az elnöki lakosztályok, teljeséggel lakásszerűek a több kisebb szobával, konyhával, a színvilág ugyan nekünk kissé divatjamúltnak tűnt, de kárpótlást jelentett a kilátás és a fény- és térélmény.
Az épületben sétálva azonnal feltűntek számunkra a festmények, szobrok és más műalkotások, amelyeket a Kempinski hitvallásának megfelelően mind Magyarországon vásároltak, nagy részük pedig magyar művész keze alól került ki. A kortársak közül Gábor Áron, Orosz István és Nagy Gábor alkotásait különösen kedveltük, fontosnak tartjuk, hogy egy szálloda ne tucatáruval díszítse a falait, ahogy az is lényeges, hogy a kortárs magyar képzőművészek lehetőséget kapjanak a bemutatkozásra. Ha már pénzt költenek, legyen belőle valami hozzáadott érték is. Ugyanilyen “mániánk” az utánpótlás nevelése, amiben a Kempinski szintén élen jár, hiszen saját tanulói programja van, amiben az évek során több százan kapnak lehetőséget a bizonyításra.
De térjünk vissza a földszintre, ami a legtöbb magyar látogató számára úgyis érdekesebb, mint a szobák, hiszen itt található a méltán népszerű Bistro Jardin és a Ristorante Giardano. Központi elhelyezkedése miatt mindig is kedvelt találkozó volt mindkettő a környékbeli üzletemberek számára és bár réges-régi emlékeinkben nem a legjobb ételek honaként élt a Kempinski, a helyzet azóta nagyot változott.
Ez többek között az elképesztően lelkes osztrák főszakácsnak is köszönhető, aki a K und K konyha nagy híve. Ebédünket egy gazdag húslevessel és egy kókuszos thai húslevessel kezdtük, leszámítva egy kellemes meglepetést, mivel az ellenállhatatlanul kedves étteremfőnök, Vermes Annamária rábeszélte egyikünket egy rosé pezsgőre, ami valóban élményszámba ment, ahogy ígérte.
A gazdag húslevesben nem kisebb betétet szolgáltak fel, mint igazi, hamisítatlan grízgaluskát, ahogy azt általában csak anyáink vagy nagyanyáink tudták elkészíteni. A húslé is tökéletes volt, azonban mindkét leves esetében erősen puzzle érzésünk volt, a zöldségek mintha csak a tányérban kerültek volna össze a lével, de ezt már nyugodtan tarthatjuk kekeckedésnek részünkről. A főfogás a szezonhoz illő kacsasteak és egy rákkal körített steak volt, mindkettővel elégedettek voltunk, a zöldségköret változatossága és frissessége igen kellemesen ellenpontozta a húsok testességét.
És ezután következett számunkra a fő attrakció, a desszert, ez valahogy mindig az étkezés fénypontja nekünk. A remek gesztenye alagút és tiramisu mellett szerencsére kóstolót kaptunk egy saját kreációból is, a csokoládé croquant-ból, amelybe ott azonnal beleszerettünk. Sötét és édes, gazdag, de könnyed – akár minden nap elfogadnánk.
A tervek szerint nyáron a Deák Ferenc utcai oldalon hatalmas, az eddiginél is nagyobb mediterrán jellegű teraszokon élvezhetjük majd a Kempinski vendéglátását, de már karácsony környékén kiköltöztek egy időre az utcára, forralt bort és más ünnepi finomságokat árultak az arrajáróknak és a környékbelieknek, egyáltalán nem ötcsillagos áron. A szálloda szakácsainak remekműveit azonban nem csak a fizetővendégek élvezhetik, mert hetente egyszer a Vágány utca mellett található vasúti vagonokban berendezett hajléktalan szálló lakói is a Kempinskiből kapnak vacsorát.
-KM-
