Depresszió: színtiszta biológia?
A depresszió olyan testi baj, mint a reuma vagy a cukorbetegség, amiért egyetlen betegnek sem kellene szégyellnie magát - véli Florian Holsboer, a müncheni Max Planck Társaság pszichiátriai kutatóközpontjának vezetője, az egyik legismertebb német pszichiáter.
Genetikai örökségségünk befolyásolja, hogyan élünk meg egy-egy traumatikus élményt. Kutatásaik során Holsboerék a depressziónak – eltérő kialakulási mechanizmusa szerint – tíz, biokémiai változásokkal leírható altípusát különítették el.
A német pszichiáter pályafutása meghatározó eseteként számolt be arról az intézetükben kezelt, súlyos depresszióban szenvedő fiatalemberről, akit hosszas kezelés után – látszólag javult állapotban – engedtek haza. Néhány héttel később kapták meg a stresszhormonértékeit tartalmazó vizsgálatok eredményeit; a mutató az elbocsátásáig szépen lefelé kúszott, közvetlenül előtte azonban hirtelen meredeken megugrott. Azonnal felhívta a beteget, akiről kiderült, hogy öngyilkos lett. A betegség anélkül haladt előre, hogy akár az orvosok, akár maga a beteg bármit is észrevett volna ebből, csak a laboreredmények mutatták meg az állapotát. A pszichoterápiai kezelésekre szükség van, de sok múlik azon, hogy a páciens mennyire képes vagy hajlandó megnyílni. Pontos képet a betegségről azonban csak a biokémiai vizsgálatok nyújtanak – véli Holsboer.
A teljes cikket elolvashatja a HVG Online új egészségportálján.