A tanulmányban - amely az Archives of General Psychiatry című szaklap májusi számában jelent meg - 50 autista és 33 nem autista gyerek agyáról készült mágneses rezonanciás (MRI) felvételeket hasonlítottak össze. A letapogatást a gyerekek két-, majd négyéves korában végezték el.
   
A vizsgálatot irányító Észak-Karolinai Egyetem kutatói megállapították, hogy a kontroll csoportban lévő gyerekekhez képest az autistáknak nagyobb valószínűséggel volt megnagyobbodott amigdalájuk.
   
"Az autizmusnál kétéves kor előtt felgyorsul az amigdala növekedése, és végig megnagyobbodva marad a korai gyermekkorban" - írta Matthew Mosconi kutatásvezető, hozzátéve, hogy az aránytalanul megnövekedett amigdala még négyéves korra is jellemző volt.
   
A kutatók később megfigyelték a gyerekek viselkedését, és azt tapasztalták, hogy akiknél az amigdala megnagyobbodott, azok nehezebben követték más emberek pillantását, és képtelenek voltak figyelmüket másokra fordítani. 
   
A mágneses rezonanciás készülékekkel végzett vizsgálatok eredménye alátámasztotta a szakemberek korábbi megfigyeléseit, amelyeket egyebek közt boncolásokból nyertek, és arra utaltak, hogy az autizmus kapcsolatban áll a megnövekedett agytérfogattal.
   
Az amigdala agytérfogathoz viszonyított aránytalan megnagyobbodása azért fontos jelzés, mert az agy limbikus rendszerének e területe kritikus szerepet játszik a csecsemőkor végén az arckifejezésekhez kapcsolódó érzelmek elsajátításában, valamint abban, hogy milyen információk jutnak el az agy kérgi területeire valamely esemény érzelmi jelentőségéről. Mindez alapvetően befolyásolja a gyerek külvilággal kialakuló kapcsolatát.