Wikimedia (Creative Commons)

"Mai mesénk réges-régen (de tényleg nagyon régen – olyannyira, hogy akkoriban a játszóterek tele voltak olyan hintákkal, mászókákkal és csúszdákkal, amelyeket a legnagyobb jóindulattal sem lehetett EU-konformaknak nevezni), szóval jó régen, a Wisła folyó partján, a Wawel nevű domb aljában, egy kis faluban kezdődik.

Ebben a kis faluban a lechek (vagyis a későbbi lengyel nemzet őseinek mondott, nyugati szláv törzshöz tartozó emberek) élték dolgos mindennapjaikat: szorgoskodtak a mezőn, halásztak, terelgették az állataikat, sefteltek a szomszéd nemzetségekkel, na és persze főzték a vodkát, amiről (persze csak felnőtt olvasóinknak!) előbb-utóbb írni fogunk.

A sok Jacek, Zbigniew és Małgorzata mellett a falu lakója volt egy Krakus (Krak, Grakch) nevű fiatalember is, aki a helyi cipész-szakszervezet bizalmijaként már többször is bizonyította bölcsességét. A különféle társadalmi gondokra adott válaszainak kreativitása most így, utólag arra enged következtetni, hogy Krakus szabadidejében személyiségfejlesztő és problémamegoldó tréningeket is látogatott, de erre nincsenek konkrét utalások.

A helyi városi legendák értelmében a település melletti domb egyik barlangját ősidők óta egy sárkány bérelte, aki már elég hosszú ideje alszik ugyan, de ha valaki felébreszti, olyan anyagi és erkölcsi károkat fog okozni az egész vidéknek, amilyenekre békeidőben csak közgazdászok és politikusok képesek.

Wikimedia (Creative Commons)

Ezt az összeesküvéselméletet főleg a falu sokat tapasztalt öregjei terjesztették, de a fiatalok (akik néha már akkor is tiszteletlenül viselkedtek az idősekkel, agyalágyult vén hülyéknek és üldözési mániás trottyoknak nevezve őket) harsány röhögéssel nyugtázták a történetet.

Az egyik szombat esti diszkó után (ahol bőségesen fogyasztottak alkoholtartalmú italokat, és állítólag a szomszédos városból érkező kábszerdílerek is pályafutásuk egyik legnagyobb bevételétregisztrálták) az ifjúság felkerekedett, és nagy csujjogtatások közepette testületileg az ominózus barlanghoz vonult. Itt még heccelték egymást egy kicsit, majd nekiálltak és fáklyákat gyújtva behatoltak az óriási üregbe.

Egyre beljebb és beljebb haladtak, miközben egy furcsa, karakteres szag vált egyre intenzívebbé. A katonák tudják, hogy ahol büdös van, ott általában meleg is van (például nyaranta a laktanyák hálótermeiben); ez az axióma a Wawel barlangjában is érvényesült. Amikor a hőmérséklet és a bűz szinte már elviselhetetlenné vált, rábukkantak a sárkányra, aki az egyik alkóvban összegömbölyödve és hangosan szuszogva aludt.

Wikimedia (Creative Commons)

A fiatalok megtorpantak ugyan, de ekkor bekövetkezett az, amit a csoportlélektannal foglalkozók dezindividualizációnak neveznek: az egyéneknek csoportban feloldódik az önkontrolljuk, csökkennek a gátlásaik, az indulatok kezdik átvenni az irányítást a józan ész felett és olyasmikre lesznek képesek és hajlandóak, amikre (egyénileg) álmukban sem mernek gondolni –  gondoljatok arra, milyen jó, hogy ilyesmi nálunk napjainkban nem fordulhat elő.

 Szóval ahelyett, hogy kaszát-kapát eldobálva hanyatt-homlok kirohantak volna a barlangból és utóbb elnézést kértek volna az általuk lemarházott szüleiktől és nagyszüleiktől, nekiálltak piszkálni a sárkányt: pörkölgették a fáklyáikkal, szurkálták a zsebkéseikkel, az egyik nagypofájú még le is pisilte a farkát (mármint a sárkányét, nem a sajátját).

Brit dragonológusok egy csoportja szerint a sárkánynak elég vastag ugyan a bőre, meg az álma is elég mély, de ami sok, az sok. Mintegy tíz perc vegzálás után az állat lassan felnyitotta a szemét, megrázta magát, majd nehézkesen feltápászkodott, körülnézett és ordított egyet.

Mivel elég hosszú álom után volt, az ordítás – egykori önmagához képest – csak nyivákolásnyira sikeredett, arra viszont tökéletesen megfelelt, hogy a diszkó egykori közönsége szempillantás alatt kijózanodjon és sikoltozva, egymás sarkára taposva elkezdje dicstelen visszavonulását, a fokozatosan magához térő sárkánnyal a nyomukban. 

Innen kezdve a környékre kemény idők jártak. A sárkánytól nagyon távol állt a kiegyensúlyozott táplálkozás meg a reformétrend: meglehetős monotóniával minden nap elragadott egy-egy birkát vagy bárányt, s magánprogramjai színesítésére hetente egy-egy szüzet."...

A teljes cikk Csurtusék blogjában olvasható.