Falusi Mariann igazán tapasztalt utazó, ázsiai kalandjairól pedig akár egy...
Falusi Mariann igazán tapasztalt utazó, ázsiai kalandjairól pedig akár egy cikksorozatot is indíthatnánk, hiszen már tíz éve rendszeresen utazik az egzotikus kontinensre. A Padödö sztárja élményeiről mesélt nekünk:
Hogy jött az ázsiai utazások ötlete és idén merre jártál?
A gimnáziumban egy padban ültem egy Zsuzsa nevű lánnyal, akivel már annak idején nagyon sokat utaztunk. Jártunk például Bulgáriában és sokszor mentünk síelni a baráti társasággal. Az iskola után Zsuzsa külföldre ment férjhez, és kb. 10 éve jött újból Magyarországra látogatóba. Akkor elhatároztuk, hogy újra utazni fogunk, mégpedig olyan helyekre, ahol jól lehet pihenni, de azért van látnivaló is. Kiválasztottuk Ázsiát, ahová azóta minden évben elutazunk. Először Indonéziában voltunk, amivel szerintem mindenkinek kezdenie kell az ázsiai utazást. Indonézia a legcsodálatosabb, a legváltozatosabb, legsokszínűbb és legfinomabb az ázsiai országok közül. Ezután voltunk Thaiföldön, Malajziában, Kambodzsában, Laoszban, Vietnámban és idén pedig Burmában.
Miért éppen Ázsia?
Azért szeretek Ázsiába menni, mert aránylag olcsó. Óriási szabadságot ad az a hozzáállás, amivel a keleti emberek viszonyulnak az utazáshoz és az európai emberek élvezkedési vágyához. Gyakorlatilag minden elérhető, bármi megtehető. Aránylag jó pénzért királylánynak érezheti magát az ember, és mindemellett olyan kultúrával és vallási és természeti háttérrel találkozhat, ami nem szokványos a számunkra itt Európában, ezért ez nagyon érdekes, mindig feldob és roppantul pihentet.
Az idei burmai út során milyen újdonságokat hozott számodra?
Az a fantasztikus Burmában, hogy ott a globalizációnak semmi jele. Ott nem lehet angol nyelvű feliratokat látni, de még mobiltelefont sem lehet bevinni az országba. Semmiféle kapcsolattartásra nincs lehetőség, mert minden eléggé nehézkesen működik. Internetezni próbáltunk, sikerült letölteni pár oldalt, de levelező programokat nem lehet használni, mert a katonai hatalom ellenőrzi az ilyesmit. Amikor ott vagy, akkor teljesen magad vagy és emiatt sokkal jobban ráfókuszálsz az ottani dolgokra, mivel nem vesz körbe mindenféle mai dolog. Amúgy ámulatba ejtően érdekes és csodálatosan szép. Lenyűgöző a vallás erőteljes jelenléte, és számomra Bagan felejthetetlen élményt nyújtott. Elképesztő az a több ezer templom, amelyek egy üres területen találhatók, ahová csak bricskával lehet eljutni. Nagyon természetközei az egész, Az emberek rendkívül szépek. Érdekes, hogy a férfiak szoknyában járnak. Leginkább Vietnamhoz hasonlítható a hely, abban az értelemben, hogy a gazdasági embargó miatt oda is eléggé későn jutottak be a multi cégek, tehát nem minden második sarkon van McDonalds és Pirelli autógumi. Sajnos azzal is szembesültünk, hogy ez mennyire gyorsan változik. Miután 1 hetet töltöttünk Burmában a barátnőmmel, elutaztunk Thaiföldre, ahol csatlakozott hozzánk az anyukám és Zsuzsa lánya. Nekik ez volt az első ázsiai útjuk, ezért megpróbáltuk esszenciálisan felvonultatni Ázsia szépségeit, és három országba is elmentünk. Thaiföldön pihentünk, nyaraltunk, megnéztük Bangkokot, utána elmentünk Malajziába, Langkawi szigetére, ahol az anyukám kedvenc filmjének, az Anna és a királynak a díszlete van felépítve. Majd Kambodzsába utaztunk, ahol az angkori templomokat néztük meg. Én már 4 évvel ezelőtt jártam ott, akkor nagyon nagy élmény volt számomra. Most azt láttuk, hogy nagyon előtérbe került ott a keleti turizmus, minden koreai és japán turistákkal volt tele, akik lökdösődtek, tolakodtak. Ennek megfelelően át is alakult a hely, nem csak az alapköveken lehet már mászkálni, hanem járatokat, lépcsőket építettek. Furcsa lett az egész. Gyanítom, hogy perceken belül Burma is a turizmus áldozatává válik, így mondhatni nagyon jó pillanatban voltunk ott.
Milyenek az ázsiai emberek?
Nagyon helyesek és barátságosak. Sok negatív történetet hallani, én ennek ellenére mindig biztonságban éreztem magam, akár a testi épségemet illetően, akár étkezésileg. 10 év alatt, mióta oda járok soha nem volt gondom a helyi konyhával. Az emberekkel könnyű kapcsolatot teremteni – bizonyosan a vallási háttér miatt, ők másként állnak a többi emberhez, mint mi. Kedvesek és kiszolgálják a turistákat, mert tisztában vannak vele, hogy tőlük jön a pénz. Ebből a szempontból Thaiföld a legjobb, ahol olyan utazási lehetőségek és programok vannak, amelyeken abszolút gond nélkül lehet részt venni. Érdemes ott választani a tengernyi kínálatból. Én még soha semmi fennakadást nem tapasztaltam. Mindig mindenhová időben odaértünk, odataláltunk, irányítottak bennünket, és mindig nagyon jó volt a szervezés.
Megkóstoltad a helyi specialitásokat?
Ínyenc vagyok, ilyenkor semmi mást nem vagyok hajlandó enni, csak helyi kajákat. Viszont az éttermeket inkább hanyagolom. Most kétszer voltunk étteremben, és egyszer sem kaptunk igazán jó ételeket. Inkább az utcai árusokat, éjszakai piacokat részesítem előnyben, azokat a helyeket, ahol az ottaniak is esznek. Amúgy is olyan helyekre szeretek menni, ahová a turisták nem jutnak el. Utálom, mikor esernyővel megy előttem az idegenvezető az ember pedig nézi az esernyő csúcsát, és agyatlanul megy utána. Amikor pedig dél felé haladtunk, és akadt valami tenger a környéken, akkor kizárólag tengeri herkentyűkön éltem. De semmitől nem riadok vissza, úgy gondolom, hogy mindent ki kell próbálni.
Tudnál Ázsiában élni?
Csak ott tudnék. Az egy egészen más világ. A thaiföldi masszázskultúra sem véletlenül alakult ki. Másként nyúlnak az emberhez, másként tisztelik a testet és respektje van a dolgoknak. Amikor megérkezem, akkor mindig úgy érzem, hogy hazaértem.
Mennyire sok csomagot viszel magaddal?
Minimális cuccal utazom, általában két rövidnadrág, és három trikó. Miután kint esélyem sincs, hogy bármit vegyek magamnak, mivel minden kisméretű, ezért ugyanennyivel is jövök vissza. Nincs ott sok ruhára szükség. Sarongokat használok, amit magam köré tekerhetek szoknyának, kendőnek, használhatóak ruhának, vagy fürdőlepedőnek is, így egy ilyen darabbal ott el lehet lenni egy hétig.
Ragaszkodsz a minőségi szálláshoz?
Általában csak az első és az utolsó napra szoktunk szállást foglalni. Most 16 repülőjáraton ültünk összesen a három hét alatt, és anyukám, meg a Zsuzsa lánya miatt foglaltunk sok helyen előre. Amikor ketten megyünk Zsuzsával, akkor az a menetrend, hogy az első és utolsó napot Bangkokban töltjük, közben pedig ahogy alakul. Ez Ázsia egyik legnagyobb varázsa, hogy nincs arra szükség, hogy előre kitaláld a programot, hanem amikor ott vagy, arra indulsz, amerre éppen jól esik, és ehhez minden körülmény adott.
Legközelebb hova szeretnétek menni?
Idén leszünk 50 évesek Zsuzsával. Azt gondoltuk, hogy az 50 éves fennállásunkat megünnepeljük egy egy hónapos indiai úttal, és mellé még hozzáteszünk egy 2-3 hetes ajurvédát. Ez jövő januárban lesz esedékes. Akkor szoktunk utazni, mert akkor van kint tél, és aránylag elviselhető a hőmérséklet, viszont nem kezdődik még el a monszun.
-p-