A győzelem pillanata

Bár a versenysporttól már visszavonult, tavaly elkísérte a cselgáncs csapatot a pekingi Olimpiára. Többek közt az ottani tapasztalatairól mesélt nekünk, de a híres sportoló más utak élményeit is szívesen idézte fel:

Nyáron Pekingbe látogattál az Olimpiai játékokra. Milyen volt Kína? Mennyire volt más, mint amire számítottál?
2000-ben jártam először Kínában, akkor edzőtáborozni voltam ott. 8 év alatt, mintha kicserélték volna az egész országot. Nem csak modernizálódott, hisz az csak pénz és energia kérdése, hanem az emberek mentalitása is átalakult, pozitív irányba változott. Sokkal nyitottabbak és barátságosabbak lettek. Olyan attitűdváltás ment végbe, ami egészen elképesztő. A hírekben hallottuk, hogy ki van adva parancsba, hogy készülniük kell. Itt nem csak erről volt szó. Ezek az emberek őszintén meg akarták mutatni, hogy mire képesek és nagyon élvezték, hogy rájuk figyel a Világ. Bárhová mentünk, segítőkészek voltak. Én mindenhol törekszem arra, hogy leülhessek a helyiek közé, mert így tudok meg dolgokat igazán az adott kultúráról. Nem csak a Tienannen tér vagy a tiltott város létezik, bár természetesen az is érdekel, a Nagy Falat meg kell nézni, ha ott jár az ember. Mi elmetróztunk a világ végére, feljöttünk valahol, ahol még fehér embert nem láttak sosem és beültünk egy étterembe. Az ottaniak egyetlen szót sem tudtak angolul még annyit sem, hogy „yes” vagy „no”. Hirtelen összefutott az egész személyzet, akkora esemény volt, hogy fehér emberek érkeztek. Elmutogattuk, hogy pekingi kacsát szeretnénk, kihozták, megettük, nagyon finom volt. Abban a kis füstös étteremben ismertük meg igazán az helyieket. Beszélgettünk úgy, hogy mi nem tudunk kínaiul, ők pedig nem tudnak se magyarul, se angolul, de mégis működött valahogyan a kommunikáció. Bárhol járok a világban, én akkor érzem igazán jól magam, ha sikerül elvegyülni valamennyire a helyi lakosok között, legyen szó akár Brazíliáról, Mexikóról vagy Japánról. A legjobb, ha van olyan ismerősünk, akivel el tudunk menni oda, ahová a helyiek járnak.  

Kína egy egészen más világ...

Flickr (Creative Commons)

Mi volt a legfurcsább magyar szemmel?
Az egész ország nagyon furcsa nekünk. Egyrészt nyomokban még látszanak a régi rendszer nyomai, amelyet én már nagyon nem neveznék szocializmusnak, bár ők még úgy hívják, mindeközben pedig már jelen van a XXI. századi technika. Mindenkinél ott vannak a legmodernebb kütyük. Furcsa a kontraszt, hiszen Kína rendelkezik a Föld legősibb kultúrájával, azonban még ott vannak a Mao-éra maradványai. Irtózatos nagy kettősség jellemzi a társadalmat. Most kezdenek valamennyire visszatalálni az ősi dolgokhoz.  A Mao rendszerben a régi kultúra értékeit megtagadták, noha a kínai császárság a legrégebbi birodalom, amely az ókor elején is létezett már. Hatalmas ősi tudással rendelkeztek, de utána következett Mao-féle diktatúra, ahol mindent igyekeztek eltörölni és mindenkit szürke egyenruhába kényszeríttetek. Ez a kettősség még mindig látszik az embereket. Az azért látszik, hogy nagyon szorgalmasak és nagyon tudnak dolgozni. Számunkra furcsa volt, hogy minden hatalmas, és mindenhol óriási a forgalom, rengetegen vannak. Élet-halál harcot vívnak a metrón az ülőhelyért, de ha jött egy európai, akkor felálltak, hogy átadják a helyet. Szerintem ők nagyon nyertek ezzel az olimpiával. Az embereknek többnyire a világ más tájain a kínaiakról csak a kínai piac, esetleg egy kínai étterem jut eszébe. Most bebizonyították, hogy Kína egy szerethető ország, és a kínaiak szerethető emberek.  

Kovács Antal

A külföldi útjaidon mindig megkóstold a helyi specialitásokat?
Szinte mindent megkóstolok. Kivéve, ha valami mászik és élve kellene bekapni, mert attól irtózom. Ezeket nyilván nem eszem meg, de ha látom, hogy a helyiek valamit jóízűen elfogyasztanak, ott olyan nagy baj nem lehet. Ha valahol megkínálnak valamivel, azt soha nem utasítom el. Egészen másként néznek az emberre egy idegen helyen, ha leül az ottaniak közé, és megkóstolja az ő ételeiket. Amit ők megesznek, olyan nagyon rossz nem lehet, még ha nagyon furcsa is. Eddig még nem igazán csalatkoztam. Egy durva dolog volt, amikor Japánban a legnagyobb főnök megkínált nyers halhájjal. Az edzőm meg én megettük, a többi külföldiek közül senki nem fogadta el, de mi más polcra is kerültünk onnantól kezdve. Nagyra értékelték, hogy bevállaltuk. Bár megmondom őszintén az nem ízlett, sőt forgott egy kicsit a gyomrom. Rengeteg ínyencségét megkóstoltam Brazíliában, Mexikóban vagy akár Franciaországban. Ott egyszer egy barátunk az egyik edzőtábor szünetében meghívott egy étterembe, ahol ettünk csigát. Itthon nem biztos, hogy megettem volna, pedig nagyon finom volt. De például nagyon szeretem az orosz konyhát, ha igazán jól van elkészítve, az oroszok nagyon jó ételeket csinálnak. Véleményem szerint mindenhol ki kell próbálni a helyi ételeket. Egy barátom tanácsára mindenhová vittünk magunkkal pálinkát, holott én nem szeretem az alkoholt, de az étkezések előtt és után mindig megittunk egy kupicával, és így minden betegséget megúsztunk, bármit megkóstolhattunk.  

Mennyire vagy tervezős típus? Utána olvasol az úti célnak indulás előtt?
Nagyon sok tervezett utazáson nem voltam még, csak Mexikóban. A többi helyre általában a sport kapcsán mentem, vagy versenyezni, vagy edzőtáborozni, vagy valamilyen más meghívás miatt. Ha a barátaimmal, családommal utazom, akkor az úti cél többnyire Görögország. Korfun már hétszer voltunk, de utaztunk már Krétára is. Mondhatom, hogy Korfu a kedvenc helyem. Görögországgal úgy vagyok, hogy megérkezem, és azonnal otthon érzem magam. Amíg sportoltam, az edzések miatt sokszor nem volt túl sok szabadidőm, ha csak egy hetünk volt nyaralni, akkor biztosan Korfura mentünk, mert nagyon szeretjük. Ha azonban valami új helyre megyek, akkor azért természetesen igyekszem felkészülni. Az utóbbi években már internetről gyűjtöm az információkat, de amíg erre nem volt lehetőség útikönyvekből igyekeztem képbe kerülni.  

Afrika még várat magára

Flickr (Creative Commons)

Hová szeretnél eljutni, ahol még nem jártál?
Minden kontinensen jártam már, de Afrikában még nem voltam, pedig nagyon érdekelne. Van egy Afrika-kutató barátom, aki éveket töltött ott és nagyon tetszik, amiket mesélt. Időt kellene szánni rá, hiszen oda nem érdemes két hétre menni. Indiában is eltöltenék egy hosszabb időt. Nem tudom, hogy az majd valaha megadatik-e. Az biztos, hogy amíg ilyen kicsi a kislányom, addig biztos, hogy a családdal nem utazunk ilyen távoli helyekre. Félteném őket. 

Hogy állsz a téli sportokkal?
Régen sokat síeltem. Tavaly már vittük a babát is. Idén valószínűleg kimarad, mert várjuk a következő gyermekünket. Jövőre viszont már szeretnék menni. Nagyon szeretek síelni mostanában Ausztriába és Olaszországba járunk. Én Lengyelországban tanultam meg síelni, régen oda, és Szlovákiába jártunk. Mindig nagyon sokat kellett várni a liftekre, és folyton leszakadtak a felvonók, de annak is megvolt a maga varázsa.

-GYL-