A New England Journal of Medicine január 8-i számában megjelent tanulmány segíthet a sürgősségi orvosoknak újraértékelni a tartósan beteg, légzési végveszély szindrómában, cisztás fibrózisban, emfizémában és más súlyos betegségekben szenvedő páciensek kezelését, amelyek közül sok arra kényszeríti a beteget, hogy alkalmazkodjon az alacsony véroxigénszinthez.

A vérmintákat a University College London orvosai által vezetett Caudwell Xtreme Everest hegymászócsapat vette nem sokkal az Everest csúcsa alatt, 8400 méteres tengerszint feletti magasságon. A csapat négy tagja lecipzározta alsóruháit, és az ágyéknál húzódó combartériából vettek vért, majd a mintát gyorsan levitték elemzésre a csapat 6400 méteres magasságban felállított kutatótáborában lévő laboratóriumba.

A csapat eredetileg az Everest 8848 méter magas csúcsán szándékozott vérmintát venni, de a szélsőséges időjárási körülmények, a mínusz 25 Celsius fokos hőmérséklet és az erős szél valamivel alacsonyabb tengerszint feletti magasságot tett csak lehetővé.

„Az egészséges személyek vizsgálata révén az oxigénben szegény levegőn nagy magasságban információt szerezhetünk azokról a fiziológiai változásokról, amelyek javíthatják a sürgősségi ellátást a kórházakban, mivel az alacsony oxigénszint jóformán általános problémát jelent a sürgőségi betegellátásban” – nyilatkozta a UCL orvosa, az expedíciót vezető Mike Grocott. „Ezek a nagy magasságban kimutatott rendkívül alacsony véroxigénszintek arra késztethetik a kritikus állapotú betegek ellátásával foglalkozó orvosokat, hogy átértékeljék a kezelési célokat néhány páciens esetében, akik hosszabb ideje betegek, és alkalmazkodhattak az alacsony véroxigénszinthez.”

A kutatás alátámasztotta azt a régóta sejtett feltételezést, hogy a nagy magasságban lévő hegymászókban olyan rendkívül alacsony a véroxigénszint, ami a tengerszint magasságában csak a halálhoz közeli betegekre jellemző. Az átlagos artériás oxigénszint a mintát adó csapattagok között 3,28 kilopascal (kPa) volt, sokkal alacsonyabb, mint a normálisnak számító 12-14 kPa. A nyolcnál kilopascalnál alacsonyabb oxigénszinttel bíró embereket már kritikusan betegnek tartják.

A tanulmány szerzői úgy vélik, hogy az alacsony oxigénszint kialakulását a nagy magasság hatására a tüdőben bekövetkező folyadékfelgyülemlés eredményezhette.