Miért nem tudunk túllendülni a családi tragédián?
Vannak olyanok, akik az átlagosnál is nehezebben képesek kezelni azt, hogy hozzátartozóik már nincsenek velük. A szaknyelv szerint csak CG-nek, komplex gyásznak nevezett állapotról amerikai kutatók azt fedték fel, hogy az agy jutalmazási mechanizmusainak problémáira vezethető vissza - írja a Scientific American.
A gyászolók 10-20 százaléka nem képes évek múltán sem túltenni magát az elmúlás fájdalmán, írják a Kaliforniai Egyetem kutatói a NeuroImage szaklapban publikált MRI-kísérletük eredményei kapcsán. A vizsgálat azt mondatja a kutatókkal: a CG-ben szenvedő páciensek szeretteinek emlékei egy olyan agyi területet aktiválnak, amely a jutalomkezeléssel, a kényelemérzettel és a függőséggel kapcsolatos.
A Mary-Frances O'Connor kutató és csoportja 23 olyan nőt vizsgált, akik az elmúlt öt évben mellrák miatt vesztették el családjuk valamely nőtagját: a 23 nőből 11-et diagnosztizáltak korábban CG-vel. Amíg a páciensek az MRI-szkennerben voltak, olyan szavakat vagy képeket mutattak nekik, amelyek korábban elhunyt szeretteikre emlékeztették őket. Míg az összes páciensben aktiválódott a szociális fájdalommal kapcsolatos agyi központ, a CG-vel diagnosztizált nőkben aktivitást érzékeltek a nucleus accumbens-ben is, abban a területeben, amelyet a legjobban a jutalommal és jutalmazással szokás összekötni.
O'Connor úgy véli, hogy az idegi jutalmazási hálózat folyamatos működése keveri össze az új helyzethez való alkalmazkodást. "Amikor látunk egy szeretett embert vagy egy hozzá kötődő motívumot, akkor az agyunkban kialakul egy olyan reflex, hogy öröm töltsön el minket. Amikor az a valaki eltávozik, az agyunknak hozzá kell szoknia ahhoz, hogy ezek a jelek már nem kötődnek semmilyen jutalmazáshoz vagy örömhöz", nyilatkozta O'Connor, aki hozzátette, egyelőre még nem tudjuk, miért tudják egyesek jobban kezelni az ilyen helyzeteket.