Az 1950-es években egymillió emberre 50 depressziós jutott, ma ugyanennyi lakosra 150 ezer – hívta fel a figyelmet a hvg.hu-nak nyilatkozva Szendi Gábor klinikai szakpszichológus, hozzátéve, hogy az emelkedésben komoly szerepe van a „diagnózisjárványnak”. A pszichológus sejteni engedte, hogy a növekedés mögött a gyógyszergyárak érdeke is fellelhető. A jócskán megnövekedett piacon hatalmas bevételre tesznek szert, miközben a vizsgálatok 50 százalékánál nem egyértelmű, hogy az antidepresszáns hatásos volt-e. Mint hozzátette: komoly szakmai vitákat gerjeszt az a kérdés is, hogy a kedélyjavítók fokozzák-e az öngyilkossági hajlamot, vagy nincs hozzá közük. „1993-ban kezdtek megjelenni azok az esetleírások, amelyek arról szóltak, hogy nagyobb számban lesznek öngyilkosok az antidepresszánst szedők, mint az azt nem használók.”

Szendi Gábor © Müller Judit

A pszichológus hangsúlyozta, hogy az antidepresszánsok szedésének kockázatait nem lenne szabad tagadni vagy elhallgatni. „Az antidepresszánsok fokozzák a cukorbetegség kockázatát, illetve zavarokat idéznek elő a szexuális életben. A vizsgálatok kimutatták, hogy a betegek nagy része impotenssé vált. A kedélyjavítók emellett emelik a magzati ártalmak veszélyét is, például nagyobb az esélye annak, hogy egy csecsemő nyitott szívvel születik” - állítja a pszichológus.

Szendi szerint a kockázatokat általában nem mondják el azoknak, akiknek az orvosok antidepresszánst írnak fel. Alternatív kezelést sem javasolnak, pedig ha megtennék, akkor a beteg választhatna, hogy kedélyjavítót vesz-e, vagy inkább pszichoterápiára jár el. Gyakran a gyászoló, lelki problémákkal küzdő, lehangolt kedvű embereket is antidepresszánssal kezelik, holott nekik nem lenne erre szükségük. Az orvosoknak azonban sokkal egyszerűbb a gyógyszert felírni, mint a betegeket alaposan kivizsgálni, illetve tájékoztatni őket arról, milyen kockázatokkal járhat az antidepresszáns szedése. Változó, hogy kire hogyan hat az antidepresszáns, s az is, hogy a kedélyjavítók szedésének abbahagyásakor kinél milyen elvonási tünetek jelentkeznek. Sokan a súlyos megvonási tünetek miatt folytatják tovább az antidepresszánsok szedését.

Az Egyesült Államokban már jó ideje figyelmeztetik az embereket az antidepresszánsok szedésének veszélyeire, a gyógyszeres dobozokon fekete keretes részben tüntetik fel a lehetséges kockázatokat. Néhány év alatt 20 százalékkal csökkent a hangulatfokozók forgalma. „Ugyanilyen figyelmeztetés van érvényben az EU-tagállamokban, így nálunk is. De vezető pszichiáterek itt Magyarországon nyilvánosan tagadják a kockázatot.” (2005-ben az Európai Gyógyszerértékelő Ügynökség, az EMEA az európai országokra – így Magyarországra is – érvényes figyelmeztetést bocsátott ki az úgynevezett SSRI-antidepresszánsok – szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók – 18 éves kor alatt potenciálisan erőszakot, illetve öngyilkosságot okozó hatásáról, és elrendelte, hogy ezt fel kell tüntetni a szerek betegtájékoztatóján.)

Szendi Gábor néhány adattal támasztja alá mondanivalóját: Magyarországon 300 ezer embert kezelnek különböző antidepresszánsokkal, amelyek forgalma 2005-ben 6 milliárd forint volt. Ez a kedélyjavítók szedésének veszélyeiről szóló vita kirobbanása után, 2006-ban – a hiányos információk ellenére – 12 százalékkal volt alacsonyabb.

A depressziós betegek általában hat hónapon belül spontán, tehát kezelés nélkül gyógyulnak. Az emberek – véli Szendi – azért depressziósak, mert nem tudnak megküzdeni azokkal a szociális, magánéleti és munkahelyi problémákkal, amelyekkel szembekerülnek. Aki ezzel nem tud mit kezdeni, az antidepresszáns szedésébe kezd. „Ennek azonban nagyon alattomos hatása van, mert sok paciensnél a homloklebeny frontális működését lecsökkenti, s ők így passzív, közömbös állapotba kerülnek. Az igazi veszély az, amire egyébként sokan panaszkodnak: hogy akinek elmúlik a rosszkedve, odalesz a jókedve is, kiégetté válik” – állítja a szakpszichológus.

Hasonlóan vélekedik az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért Alapítvány (CCHR) is, amely úgy véli, a magyar pszichiáterek egy része meg akarja győzni a közvéleményt arról, hogy a kezeletlenül hagyott depresszió és skizofrénia a társadalomra nézve komoly veszélyekkel járhat, a pszichésen zavart emberek gyilkosságot, öngyilkosságot követhetnek el. Közben elhallgatják, hogy az általuk korábban biztonságosnak nevezett antidepresszánsokról mind több szakvélemény deríti ki: komoly és veszélyes mellékhatásokat okozhatnak.

A CCHR vezetője, Dobos János a hvg.hu érdeklődésére megerősítette: 2004 óta gyógyszerészeti szakhatóságok és más hivatalos szervek egész sora arra figyelmeztet, hogy bizonyos típusú pszichiátriai szerek szedése erőszakos viselkedést vagy öngyilkossági késztetést okozhat. Az alapítvány szerint a napjainkban alkalmazott pszichiátriai kezelések nem alkalmasak arra, hogy helyreállítsák a páciensek mentális egészségét, sokkal inkább csupán kémiailag nyomják el a kellemetlen tüneteket, ami viszont nem oldja meg, csak elfedi a páciens problémáját.

Másként látja ugyanezt a problémát Zacher Gábor toxikológus. Szerinte míg az 50-es, 60-as években gyártott klasszikus készítményeknek valóban voltak veszélyesebb mellékhatásai, addig az új, a szerotonin és a noradrenalin felvételét gátló antidepresszánsok esetében jóval kisebb a kockázat és a túladagolás veszélye is. „Így az új kedélyjavítók tényleg megváltást jelentenek a depressziósoknak” – vélekedett a szakember.

© Fazekas István

„Hazánkban – a statisztikák szerint – minden hetedik ember depressziós, de vita folyik arról, hogy ők valóban depressziósok-e. A rossz hangulat ugyanis még nem jelent depressziót, sokan a depressziót védekezésnek használják, s ezzel magyarázzák magánéleti, munkahelyi problémáikat vagy alvászavarukat. Ők az áldepressziósok.” A depresszió valójában súlyos pszichés betegség, amit a központi idegrendszerben kémiai anyagok hiánya okoz, és olyan testi tünetekkel is járhat, mint a fájdalmas szex, a gyomorpanaszok vagy a gyomorfekély.

A közvélemény viszonylagos tájékozatlanságáról árulkodik egy 2003-ban végzett kutatás: a megkérdezettek 10-12 százaléka nyugtatónak gondolja az antidepresszánsokat, a válaszolók 5 százaléka pedig az altatót keveri össze a kedélyjavítókkal – mutatta ki a Corvinus Egyetem Viselkedéskutató Központjának 2003-ban végzett lakossági felmérése.

Az antidepresszánsok számlájára írják azt is, hogy a hatás csak a gyógyszer szedésének kezdete után két-három héttel áll be, s ez idő alatt valóban nagyobb az öngyilkossági hajlam. „Az életüknek véget vetők száma azonban kevés azokéhoz képest, akiken a gyógyszer segített. Sokkal több ember van az egyik oldalon, mint a másikon” – hangsúlyozta a toxikológus.

„Önmagában a gyógyszer nem tesz csodát, és aki csak a gyógyszertől érzi jobban magát, az valójában nem depressziós” – hangsúlyozta Zacher, hozzátéve, hogy a gyógyuláshoz az antidepresszánsok szedése mellett kezelésre is szükség van. „A pszichiátriai gondozókban viszont olyan nagy a leterheltség, hogy az egyéni kezelések nehezen megoldhatók. A betegnek ezért nincs más választása, mint a drága pénzbe kerülő magánszakrendelésre elmenni, persze, ha meg tudja fizetni.”

Zacher Gábor szerint a megoldás az volna, ha az egészségügyi alapellátásban a háziorvosnak lenne elég ideje a beteg kivizsgálására és a depressziós tünetek megállapítására. Másrészt – hangoztatta – szükség volna a közhangulat pozitívabbá válására is. Írország sokáig vezető helyen állt az öngyilkosságok tekintetében. Most viszont, hogy az egyik legdinamikusabban fejlődő ország lett, viszonylag jól és kiegyensúlyozottan élnek az emberek, kevesebben vetnek véget az életüknek. „Magyarország nem arról híres, hogy stabil a gazdaság, biztos az emberek jövőképe és jól érzik magukat, sokkal inkább arról, hogy a két nagy politikai párt szétmarcangolja egymást, és ez rányomja a bélyegét az emberek kedvére, a többség búvalbélelt, szomorú. Mindez jelentkezik az öngyilkossági statisztikákban is, ahol Magyarország mindig előkelő helyet foglalt el.”