Az idős emberek jelentős része még az USA-ban sincs bensőséges kapcsolatban a számítógéppel, ezért döntöttek a minden háztartásban megtalálható tévékészülék mellett a rendszer fejlesztői. A kétirányú adatforgalom a helyi kábeltévé-hálózaton zajlott. Kaptak a betegek modemet és távirányítót, amellyel a képernyőn feltett kérdésekre gombnyomással tudtak válaszolni, valamint olyan - zsinór nélküli - eszközöket, például mérleget, vérnyomás- és koleszterinmérőt, amelyek az adatokat automatikusan továbbítják a számítógépközpontba. Ott személyre szabott utasítás készül a mért adatok alapján, például módosítani lehet a gyógyszeradagot vagy az étkezést. A rendszer amolyan személyi edzőként is üzemel, a beteg állapotához igazított életviteli tanácsokkal szolgál, de szükség esetén lehetőség van közvetlen konzultációra is a képernyőn megjelenő orvossal. Sőt, az azóta továbbfejlesztett Motiva már arra is lehetőséget kínál, hogy szükség esetén a távolban élő családtagok elérhetőek legyenek, akár be is jelentkezhessenek az adásba.

A kipróbálásba bevont krónikus betegek jól fogadták a tévéfelügyeletet, úgy érezték, állapotuk folyamatos kontrollja nagyfokú biztonságot jelent. Azt is elégedetten nyugtázták, hogy mentesültek a gyakori rendelőbe járástól és az azzal járó utazástól, hosszú várakozástól, illetve nem kellett otthon ücsörögve lesniük az ápolónőt, amíg az szokásos vizitkörútján útba ejti őket. A kardiológusoknál is jól vizsgázott a rendszer. Ötből egy szívbeteg ugyanis éppen azért kerül (vissza) a kórházba, mert nem tartja be a gyógyszerek adagolására, illetve az étrendre vonatkozó előírásokat. Ha azonban naponta többször is emlékeztetik tennivalóira, oktatják arra, hogyan kezelje önmagát, elkerülhetők a krízishelyzetek.

A kísérlet tétje mindenekelőtt az volt, hogy csökkenthetőek-e az egészségügyi kiadások a távegészségügyi rendszer működtetésével. Míg az USA-ban az egészségipar szereplőiből álló grémium tavaly az öt legjobb betegségmenedzselési ötlet díj egyik nyertesének hozta ki a Motivát, korábban az Európai Bizottság anyagi támogatásával pontos mérések is készültek a rendszer gazdaságosságáról. Nagy-Britanniában, Hollandiában és Németországban összesen 426 idős szívbeteget vontak be a 8 hónapig tartó kísérletbe. A televíziós betegek átlagosan négy nappal kevesebbet töltöttek kórházban, mint a szokásos ellátásban részesült kontrollcsoport tagjai. Az életmódtréning a kísérlet utáni évben is éreztette a hatását: 27 százalékkal kevesebben haltak meg azok közül, akik megtanulták betegségük menedzselését.

A kutatók figyelme arra is kiterjedt, hogy a hasonló célú, ám kétségtelenül olcsóbb telefonos ápolási kapcsolattal is összemérjék a televíziós kontaktus gazdaságosságát. Ebből az derült ki, hogy a drágább technológia ellenére is 10 százalékkal nagyobb megtakarítást produkált a Motiva a kórházi kiadásokban, mint a telefonos betegfelügyeleti rendszer. nFergeteges üzleti sikert jósol a Parks Associates amerikai piackutató cég a házi távegészségügynek. Míg tavaly az otthon használható készülékek és technológiák forgalma 450 millió dollárt ért el, az évtized végére meghaladja majd a 2 milliárd dollárt is. Idehaza még a fogalom is magyarázatra szorul: az angol telehealth kifejezés mindazokat az egészségügyi szolgáltatásokat lefedi, amelyekhez a telekommunikáció eszközeit - például a telefonos vagy internetes adattovábbítást - használják. Az Egyesült Államokban már azt is kiszámolták, hogy az egészségügyi kiadások közel 80 százaléka a krónikus bajok kezelésére megy el. Az egyes számú gyilkosnak a szív- és érrendszeri betegségeket tartják, amelyek évi 225 milliárd dollárral könnyítik meg a biztosítók és a családok kasszáját. A 65 évesnél idősebb amerikaiak közel 40 millió főt számláló táborából 5 millióan szívelégtelenségben szenvednek - egy fél évig tartó megfigyelési időszakban 44 százalékukat kellett kórházban ápolni. Az ő kezelésük évi 24 milliárd dollárra rúg, amelynek közel kétharmadát a kórházi költségek teszik ki.

Mivel a betegek zöme komfortosabban érzi magát saját otthoni környezetében, a kórházi ápolás pedig a lehetséges megoldások legdrágábbika, a technika fejlődésével mind nagyobb teret nyer a távfelügyelet. A skála igen széles, a legegyszerűbbtől - a rosszullét esetén gombnyomással riasztható mentő vagy orvosi ügyelet - a legfejlettebb interaktív megoldásokig terjed. Ilyen az egyéves amerikai próbaüzem után az idén már piacképes termékké vált holland Philips cég Motiva nevű rendszere, amelynek lényege, hogy a betegek tévékészülékük segítségével tartják a kapcsolatot az orvossal és az ápolónővel. "Aki meg tud nyomni egy gombot, az már képes eligazodni a tennivalókban" - vélte egy idős asszony, akit 2005-ben New Jerseyben beválogattak a kipróbálók csapatába.

Az idős emberek jelentős része még az USA-ban sincs bensőséges kapcsolatban a számítógéppel, ezért döntöttek a minden háztartásban megtalálható tévékészülék mellett a rendszer fejlesztői. A kétirányú adatforgalom a helyi kábeltévé-hálózaton zajlott. Kaptak a betegek modemet és távirányítót, amellyel a képernyőn feltett kérdésekre gombnyomással tudtak válaszolni, valamint olyan - zsinór nélküli - eszközöket, például mérleget, vérnyomás- és koleszterinmérőt, amelyek az adatokat automatikusan továbbítják a számítógépközpontba. Ott személyre szabott utasítás készül a mért adatok alapján, például módosítani lehet a gyógyszeradagot vagy az étkezést. A rendszer amolyan személyi edzőként is üzemel, a beteg állapotához igazított életviteli tanácsokkal szolgál, de szükség esetén lehetőség van közvetlen konzultációra is a képernyőn megjelenő orvossal. Sőt az azóta továbbfejlesztett Motiva már arra is lehetőséget kínál, hogy szükség esetén a távolban élő családtagok elérhetőek legyenek, akár be is jelentkezhessenek az adásba.

A kipróbálásba bevont krónikus betegek jól fogadták a tévéfelügyeletet, úgy érezték, állapotuk folyamatos kontrollja nagyfokú biztonságot jelent. Azt is elégedetten nyugtázták, hogy mentesültek a gyakori rendelőbe járástól és az azzal járó utazástól, hosszú várakozástól, illetve nem kellett otthon ücsörögve lesniük az ápolónőt, amíg az szokásos vizitkörútján útba ejti őket. A kardiológusoknál is jól vizsgázott a rendszer. Ötből egy szívbeteg ugyanis éppen azért kerül (vissza) a kórházba, mert nem tartja be a gyógyszerek adagolására, illetve az étrendre vonatkozó előírásokat. Ha azonban naponta többször is emlékeztetik tennivalóira, oktatják arra, hogyan kezelje önmagát, elkerülhetők a krízishelyzetek.

A kísérlet tétje mindenekelőtt az volt, hogy csökkenthetőek-e az egészségügyi kiadások a távegészségügyi rendszer működtetésével. Míg az USA-ban az egészségipar szereplőiből álló grémium tavaly az öt legjobb betegségmenedzselési ötlet egyik nyertesének hozta ki a Motivát, korábban az Európai Bizottság anyagi támogatásával pontos mérések is készültek a rendszer gazdaságosságáról. Nagy-Britanniában, Hollandiában és Németországban összesen 426 idős szívbeteget vontak be a 8 hónapig tartó kísérletbe. A televíziós betegek átlagosan négy nappal kevesebbet töltöttek kórházban, mint a szokásos ellátásban részesült kontrollcsoport tagjai. Az életmódtréning a kísérlet utáni évben is éreztette a hatását: 27 százalékkal kevesebben haltak meg azok közül, akik megtanulták betegségük menedzselését. A kutatók figyelme arra is kiterjedt, hogy a hasonló célú, ám kétségtelenül olcsóbb telefonos ápolási kapcsolattal is összemérjék a televíziós kontaktus gazdaságosságát. Ebből az derült ki, hogy a drágább technológia ellenére is 10 százalékkal nagyobb megtakarítást produkált a Motiva a kórházi kiadásokban, mint a telefonos betegfelügyeleti rendszer.