Válik a mentés és a betegszállítás
Ország-világ színe előtt különbözött össze az egészségügyi tárca és az Országos Mentőszolgálat vezetője. A lényeget tekintve leginkább arról: lehet-e viszonylag kevesebből valóságosan jobb szolgáltatást nyújtani.
Életmentő Sprinter © Országos Mentőszolgálat |
Súlyos, kétoldali kommunikációs zavarnak lehetett szem- és fültanúja az ország az események főszereplőinek újabb nyilatkozatai nyomán. Ezekből meg lehetett tudni, hogy a történet nyitányaként Takács azonnali állásfoglalást kért a minisztertől a jelenleg adósságmentes mentők költségvetésében eredetileg nem kalkulált kiadások miatti, várhatóan 1,2 milliárd forintos év végi hiány kezelésére. A probléma - jelezték maguk a mentősök - például csoportos leépítéssel esetleg megoldható lenne. Mire Molnár nem késlekedett, azonnal ki is hirdette elbocsátó döntését. Látva a kölcsönös félreértés nyomán támadt reakciót, két nap múlva már azt nyilatkozta, a karcsúsítás csakis fokozatosan mehet végbe, és a tárca sem von el pénzt a mentőszolgálattól. Ellenkezőleg - ígérte -, az egyszerű taxizás, vagyis a betegek szállításának nyűgétől megszabadított OMSZ minden erejét a sürgősségi feladatok ellátására koncentrálhatja. Rögvest finomított álláspontján a háborús helyzettel riogató ellenzék is. Mikola István, a Fidesz szakpolitikusa ugyanis korábban kedvenc fordulatával még hatalmas privatizációt vizionált, és "nemzeti intézményeink megvédésére" szólított fel, két nappal később viszont már elismerte: "van szakmai fantázia a mentés és a betegszállítás szétválasztásában". Bizonyára emlékeztették két tényre. Egyrészt arra, hogy Gógl Árpád minisztersége idején hasonló tartalmú - végül ugyan fiókban maradt - program készült, másrészt a betegszállítási feladatok 60 százalékát - közel évi 4 milliárd forint értékben - már ma is az Országos Egészségbiztosítási Pénztárral (OEP) szerződött magánvállalkozások teljesítik.
A diagnózis felállításához mindenesetre nem árt tudni, hogy 2004 februárjában az OMSZ főigazgatói posztjára kiírt pályázaton befutott Takács annak idején olyan mentőszervezetet vett át, amelynél éppen kincstári biztos ügyködött a pénzügyi egyensúly helyreállításán. Az elmúlt két évben a mentőautók 30 százalékát lecserélték, 46 mentőállomás rekonstrukciója fejeződött be, kilenc új épült, s némi csúszással sikerült a légi mentést is új szervezeti - mellesleg visszaállamosított - formában, vadonatúj helikopterekkel ütőképessé tenni. Ehhez jelentős kormányzati segítséget kapott: a Száz lépés programban kiemelt szerep jutott a sürgősségi ellátás korszerűsítésének.
Csakhogy mára vége szakadt a korábbi költségvetési bőkezűségnek. "Míg az idei büdzsénkben a mentésre szánt közel 19 milliárd forintba bekalkulálták az új mentőállomások üzemeltetésének pluszkiadásait, valamint a helikopterbérlésből és -üzemeltetésből adódó többletterheket, elfelejtették hozzátoldani a közalkalmazotti bérfejlesztés terheit és a dologi kiadások növekedését. Az OMSZ-nek csak az üzemanyagszámlája évi 1,7 milliárd forint, így az idei 25 százalékos gázolajár-emelkedést képtelenek lennénk kigazdálkodni. A következő 17 mentőállomás felújítására jóváhagyott keret egyharmadát már nem kapjuk meg, a kétharmadát is csak jövőre, mint ahogy a gépkocsicsere-program idei évre tervezett beszerzései is feltehetően áthúzódnak 2007-re" - sorolta a lemondott főigazgató, mi minden vette el a kedvét a további munkától. Márpedig a 220 mentőállomásból legalább 100 nem felel meg a jogszabályban rögzített minimumfeltételeknek - így a tisztiorvosi szolgálat bármikor lecsaphat, a főigazgató pedig magánemberként is felel a szabálysértésért. "Az egyik vidéki állomás pénzhiány miatt nem lett időben kifestve, ezért 10 ezer forintra büntettek meg, ez pedig bármikor megismétlődhet" - mondott példát Takács, hogy milyen kockázatai is vannak a főigazgatói posztnak.
A költségmérséklés egyetlen lehetséges útjának a kevéssé gazdaságos betegszállítástól való szabadulás mutatkozott. Bár ez az ésszerűsítési folyamat az elmúlt két évben már elkezdődött - azóta az OMSZ-nél 20 százalékkal csökkent a betegszállítások száma -, az évi 600 ezer sürgősségi, illetve 400 ezer szakápolói kíséretet igénylő feladat ellátása mellett még mindig évi 1,2 millió esetet mintegy 2,4 milliárd forint értékben számolt el a mentőszolgálat az egészségbiztosítónál. Mivel azonban a nem sürgős feladatok ellátása nem alapfeladata az OMSZ-nek, a szabad kapacitásainak felhasználásával vállalható fuvarok esetében a betegek bizonytalan időtartamú, nemritkán fél napnál is hosszabbra nyúló várakozásra kényszerülnek. A főállásban szállító, alternatívnak is nevezett magánvállalkozások viszont - elvileg - akár percre pontosan is képesek a kórházból haza- vagy az otthonukból vizsgálatokra induló betegekért elmenni. Mindezt orvosi rendelvényre a beteg számára ingyen, egyébként pedig szabott tarifával.
"Egy gépkocsival legalább ötször annyi beteget mozgatunk, mint OMSZ-es kollégáink" - avat be Bíró Ferenc, a Mentők és Betegszállítók Országos Egyesületének (MBOE) elnöke a 42 tagot számláló szerveződés gazdálkodási titkába. Az OMSZ-t is beleértve mintegy 50 szervezet osztozik az OEP 6,2 milliárd forintos betegszállítási kasszáján, amelyet a havonta jelentett futásteljesítmények arányában osztanak szét - ebből adódóan a kilométerpénz jellemzően 80-90 forint között ingadozik. Ebből csak úgy lehet kijönni, ha egyszerre több beteget fuvaroznak - például művesekezelésre -, összegyűjtve az egy időben egy irányba tartó pácienseket. Még így is csak minimális, 1-2 százalékos jövedelmezőségre tesznek szert - állítja Bíró, ráadásul az OMSZ helyére csak úgy lehet belépni, ha az alternatív szervezetek az eddiginél mintegy 10 százalékkal több olyan gépkocsit állítanak szolgálatba, amelyek alkalmasak fekvőbeteg-szállításra is - ez azonban növeli az önköltségüket.
Még így is lehet fantázia az üzletben, legalábbis erre lehet következtetni abból, hogy a miniszter leépítésről szóló bejelentésére azonnal jelentkezett az MBOE: ők készségesen kitöltenék az űrt. Ígéretük szerint a feladatok 60 százalékát két héten belül, 70 tartalék gépkocsi hadrendbe állításával tudnák átvenni az OMSZ-től, a többi is csupán 4-6 hétbe telne - mondta a szervezet elnöke a HVG-nek. Utána azonban át kellene tekinteni, hol mutatkoznak fehér foltok - például a nyugati határvidéken, valamint a nagy távolságokra, például vidékről a fővárosba történő szállításoknál -, továbbá 2007-től elengedhetetlen volna az üzemanyagár-emelkedés ellentételezése is. A Magyar Sürgősségi Feladatokat Ellátók Egyesületében tömörülők is érdekeltek a piacszerzésben - nyilatkozatuk szerint napokon belül félszáz, szállításra fogható tartalék járművel indulhatnak a betegekért. Az egészségügyi miniszter, mint a HVG-nek is megerősítette, akár a kórházaknak is átengedné a mentőszolgálattól leselejtezett járműveket - ezek azonban Takács szerint 600-700 ezer kilométert is lefutottak már, és csak gazdaságtalanul üzemeltethetők. Az ötlet azonnali megvalósítását mindenesetre akadályozza, hogy a jelenleg érvényes jogszabályok szerint az OEP kórházakkal nem, csak gazdasági társaságokkal köthet kontraktust betegszállításra.
A betegfuvarozásra jogosultak körének bővülése felveti annak az évtizedes hiánynak a pótlását is, hogy egy szakmai grémium pontosan meghatározza, milyen betegség, sérülés esetén jár az OEP-től térítésmentes szállítás. Célszerű annak a technológiai hátterét is megteremteni, hogy az orvosok kódszámmal ellátott, elektronikusan feldolgozható-ellenőrizhető nyomtatványon, ne pedig, ahogyan ma, egy sajtcetlin rendeljék meg betegük szállítását. Ellenkező esetben a jogosan növekvő vagy akár csak a nagyobb részesedés érdekében mesterségesen felpörgetett teljesítmények következtében a kilométerdíj oly mértékben értékét veszti, hogy a vállalkozók fizetsége tarthatatlanul alacsony lesz. Mert arra aligha számíthatnak, hogy a költségvetés növelni fogja az OEP e célra fordítható keretét.
GÁTI JÚLIA