,,Nyulakban már bizonyított, és én is életben vagyok, így az emberi szervezetre sem lehet káros" - kezd az immunizáló antigén nevű, saját magán már kipróbált találmányának ismertetésébe az évtizedekig az Országos Bőr-Nemikórtani Intézet szerológiai osztályát vezető Horváth István orvos-biológus. Mint mondja, a három évvel ezelőtt szabadalmaztatott eljárás lényege, hogy koleszterinből előállított antigénnel kilenc oltásból álló kúrával kifejleszti a szervezet védekezőképességét az érelmeszesedésben kulcsszerepet játszó koleszterinekkel szemben. "Az általunk előállított antigén aktivizálja azon antitesteket, amelyek az egészséges szervezetben semlegesítik a rossz, úgynevezett LDL-koleszterineket" - vázolja az általa kifejlesztett terápiás módszer lényegét a biológiai tudományok akadémiai doktora. S bár az eljárást saját koleszterinszintjének "beállításán" kívül (illetve előtt) még csak napi 2 gramm "vegytiszta" koleszterinnel (ami egy 70 kilós embernél napi 200 tyúktojás elfogyasztásával egyenértékű) megbetegített nyulakon próbálták ki, úgy véli, a módszer embergyógyászati alkalmazása nagy reményekkel kecsegtet, mert nemcsak megállítja, hanem vissza is fordítja a kórfolyamatot.

"Sem az állatkísérletről, sem az önkísérletről nem jelent még meg tudományos publikáció a nemzetközi szakirodalomban. Az egy emberen végzett önkísérlet amúgy semmilyen tudományos következtetés levonására nem alkalmas. Az érelmeszesedés problémaköre ráadásul sokkal komplexebb annál, mint hogy egyetlen elemére kihegyezett kezeléssel átütő eredményt lehetne elérni" - világít rá a tényekre a hazai sajtó által szenzációként tálalt terápiás módszer kapcsán Prohászka Zoltán, a Semmelweis Egyetem érelmeszesedés-immunológiával foglalkozó kutatóorvosa. Aki - Horváth Istvánnal közösen - az Artheriosclerosis (Érelmeszesedés) című brit szakfolyóiratban öt évvel ezelőtt publikált a koleszterin-antitesteknek az érelmeszesedés gyógyításában betöltött esetleges szerepéről. Ám tanulmányukban épp arra mutattak rá, hogy bár bizonyos esetekben (agyérkatasztrófa, más néven stroke) valóban kimutatható összefüggés az antitestek alacsony szintje és a betegség között, de a hasonlóképp népbetegségnek számító szívkoszorúér-betegségeknél már nem.

"A publikációs szabályok szerint azt is le kellene írnunk, hogyan állítjuk elő az oltóanyagot" - magyarázza a tudományos közlemények részbeni elmaradását Horváth, aki az amerikai Medical Science Monitor című szakfolyóiratban 1998-ban megjelent közleményében sem mondott többet. A koleszterincsökkentők gyártásában érdekelt gyógyszerlobbi ugyanis azonnal kihüvelyezné az oltóanyag receptjét. Ennek a HVG által megkérdezett szakértők szerint ellentmond, hogy a szabadalmi bejegyzés épp az efféle plágiumokkal szemben biztosít oltalmat.

Azt senki sem vitatja, hogy Horváth oltásteóriája tudományosan igazolt fundamentumon nyugszik. A vérben afféle apró gömbökként utazó - a sejtek közötti információcserét szavatoló vagy például a nemi hormonok szerkezeti vázát alkotó - koleszterinfajtákkal ugyanis a tudomány jelenlegi állása szerint csak akkor van baj, amikor megzavarodik vérbeli arányuk, és túl sok lesz a "zsíros", sűrű LDL-típusból. A többlet ugyanis kiül az érfalakra - beindítva ezzel az érelmeszesedés gyakran infarktusba, érelzáródásba vagy egyéb, gyakran halálos kimenetelű érrendszeri megbetegedésbe torkolló folyamatát.

"Legfeljebb terápiaötletről beszélhetünk" - hűti le a kedélyeket Vajó Zoltán, a Svábhegyi Klinika érelmeszesedésekre specializálódott főorvosa is. Mint mondja, a koleszterinszint a legújabb kutatások alapján csak az egyik, igaz, fontos rizikófaktora az érelmeszesedésnek.

A nyugati világban élők közel kétharmadát, akár több százmillió embert is érintő nyavalyahalmaz eredete viszont már többé-kevésbé tisztázott. Az egészséges artériák, magyarul a verőerek hajlékonyak, rugalmasak, az érbelhártya, vagyis az érfal belső borítása pedig sima, így a vér áramlása akadálytalan. A telített zsírsavakban gazdag táplálkozás, a mozgásszegény életmód, a cukorbetegség, az elhízás, a dohányzás vagy épp az öregedés miatt az érbelhártya alá először kásaszerű, koleszterinben gazdag anyag halmozódik fel, amelyre aztán kalcium rakódik, és kemény felületek, úgynevezett plakkok alakulnak ki, amelyek akadályozzák a vér áramlását. "Így a Horváth-féle terápia alaphipotézise - miszerint a rossz koleszterin »támadhatja meg« a sejtfalat - is helyesnek látszik" - mondja Vajó.

Korábban elméletileg nyerőnek tetsző terápiaötletek közül egyébként - így a főorvos - több is megdőlt már. Az elmúlt évtizedekben az úgynevezett szabadgyök-megkötő E-vitaminról gondolták, hogy a megelőzésben és a gyógyításban is csodaszer lehet, ám sok ezer beteg vizsgálata nyomán az ezredfordulón kiderült: az érelmeszesedés általános kezelésére nem alkalmas. A női nemi hormon, az ösztrogén volt az utóbbi idők másik titkos csodafegyvere, mivel a nemzetközi egészségügyi statisztikák szerint a fogamzóképes korú női népesség körében - a férfiakkal összehasonlítva - elenyészően csekély az érelmeszesedésre visszavezethető megbetegedések száma. A menopauza, más néven klimax után - amikor drasztikusan csökken (vagy le is áll) az ösztrogéntermelés - viszont ugrásszerűen emelkedik az infarktusok, stroke-ok száma. Csakhogy miután jelentős betegpopulációt kezdtek női nemi hormonnal kezelni, az is kiderült, hogy a hormonkúra egyáltalán nem használt - pontosabban: örültek, ha nem ártott.

Ilyen veszélyek nem fenyegetik az új magyar oltásra várakozókat, mivel a Horváth-féle antigén pillanatnyilag a sokszor akár évekig is eltartó gyógyszer-engedélyezési eljárás elején tart. Addig viszont maradnak a kór leküzdésére már eddig is szép számmal felkínált kezelések és gyógyhatású készítmények.

VAJNA TAMÁS