Nagy Zsigmond: a sport társadalomszervező erejét ki kéne használnunk © Magyar Olimpiai Bizottság

Az olimpiai mozgalom az egyik legerősebb civil mozgalom a világon, amely a legtöbb országot számlálja tagjai között, összekötve a világ legtávolabbi pontjait és legtávolabb élő embereit fajra, kultúrára, vallásra és politikai orientációra való tekintet nélkül. Az Olimpiai Játékok nemcsak az Olimpiai Charta által ünnepnek nyilvánított világra szóló kultúresemény, hanem valóban az is. Emiatt a világ kisebb nemzetei és a nagyobb országai számára egyaránt fontos a részvétel és az ott nyújtott teljesítmény. Az Olimpiai Játékok nemcsak az emberi csúcsteljesítményről szólnak, hanem a sport társadalomban betöltött funkciójáról, ugyanis az Olimpiai Charta a világ egyetlen olyan nemzetközi alapokmánya, amely a sportolást alapvető emberi jogként deklarálja. Ezzel a sportot az Olimpiai Charta az első generációs jogok szintjére emeli, aminek köszönhetően a világ minden táján egyre többen edzik testüket, valamint többen és többen folytatnak szervezett keretek között sporttevékenységet. Ezzel a sport információs, kultúra- és tudásközvetítő funkciót tölt be a világ országai között. Az olimpiai mozgalom egyre nagyobb épülete azon nyugszik, hogy minden egyes személyt megillet a sportolás joga. Az 1896-os athéni játékok idejében mindösszesen 1 milliárd embert élt a Földön, míg ma a lélekszám már meghaladhatja a 7 milliárdot.

Úgy vélem, hogy a sport nyújtja a nemzetek között a legbiztonságosabb, legszabályozottabb és a legtisztességesebb versengést, ezért a sport jelentősen képes hozzájárulni a nemzeti azonosságtudat kialakuláshoz, illetve megerősödéséhez egészséges és embertársainkra veszélytelen keretek között. Az olimpiai játékok ennek következtében kiemelkedő jelentőségűek a 205 tagország életében. A kérdés egyedül az, hogy a tagországok vezetői felismerik-e az olimpiák történelmi jelentőségét.

Ha tetszik, ha nem, a sportban az azonnal megtérülő befektetés fogalma ismeretlen, a spekulációval egyetemben. A sport és az üzleti élet között rendkívül sok párhuzam állítható fel, azonban az eltérések, különbözőségek száma is jelentős. Az egyik legfigyelemreméltóbb eltérés, hogy eredmény, vagy siker a sportban nem létezik tudatos és szakértelem által irányított munka, vagy nevezzük így, befektetés nélkül. A sportba való befektetés azonban inkább hosszú távon képes kézzelfogható eredményeket produkálni. Ennek megfelelően az olimpiai felkészülést is több évben mérik. E folyamat sokszor kudarcokkal tarkított, míg végül (ha egyáltalán) az adott sportoló vagy csapat képes lesz feljutni a csúcsra. Az eredményesség számtalan egymásra ható tényezőből tevődik össze, ráadásul nincs általános recept, a megoldás személyekre lebontva más és más lehet.

Ma már csak egészen rendkívüli teljesítménnyel lehet a világ tetejére kerülni, olimpiai bajnoknak lenni. Erre legjobb példa Cseh László kimagasló eredménye, aki annak ellenére, hogy több alkalommal Európa-csúcsot állított fel itt Pekingben, mégsem tudott a dobogó legmagasabb fokára állni. Ha Laci tíz évvel korábban születik, akkor ma ő „a mi Phelphsünk” és sorra nyeri az aranyérmeket. A „ha” azonban ismeretlen a sportban. Ezért a Cseh Laci szintű versenyzőket nagyon meg kell becsülnünk, mert ők a mi csillagaink, a felnövekvő generációnk példaképei. A mostani olimpiai csapat kivétel nélkül kiváló és motivált sportolókból, edzőkből és sportvezetőkből áll, akik évek óta készülnek a megméretésre. A sportban a verseny nemcsak a pályákon, uszodákban, pástokon ismert, hanem a felkészülés terén is. A tudomány különböző ágait alkalmazzák a sporttudósok az eredményesség, azaz a siker érdekében. És itt egyáltalán nem a tiltott teljesítményfokozásra gondolok, hanem az edzésmódszerek, technikák és kutatási eredmények közötti különbözőségekre. Ma már például az edző elképzelhetetlen sportélettani szakember nélkül, aki a kontrollt jelenti az edzéseken a hibás edzésmódszerek elkerülése és az eredményes felkészülés érdekében.

Az eddigiek megmagyarázzák, hogy a magyar olimpiai csapat minden egyes tagja, függetlenül a helyezésétől, kizárólag dicséretet érdemel, mivel a részvételi jog kivívása önmagában is siker, amellyel bizonyította, hogy a világ élvonalába, a világ legjobbjai közé tartozik. Olimpikonjaink teljesítménye pénzben pedig nem mérhető a beígért jutalmak ellenére, mivel ők a mi követeink az emberiség legnagyobb ünnepén, az olimpiai játékokon.

A magyar sport fejlődésének talán egyik legnagyobb gátja az egyre növekvő szürkeállomány-exportunk: magyar szakemberek sora dolgozik külföldön a jelentősebb anyagi megbecsülés fejében és neveli ki a sportolóink ellenfeleit így vívásban, kajak-kenuban, tornában stb. Sőt, mindinkább a versenyzőexport fogalmával is meg kell barátkozzunk. Például Backó Bernadettet judóban Pekli Mária ausztrál színekben induló volt magyar versenyzőnő verte ki az első fordulóban. Volt magyar úszó és triatlonista is, aki osztrák színekben versenyez a Pekingi Olimpiai Játékokon. Bordán Csaba, volt kiváló tornászunk, akinek édesapja a magyar férfi tornaválogatott kapitányaként dolgozott hosszú éveken keresztül rengeteg sikerrel, lassan négy éve a svájci tornasportot erősíti, mivel elmondása szerint itthon nem volt rá szükség. Szabó Bence olimpiai bajnok vívónk szintén külföldön hasznosítja tudását. Ismereteim szerint pedig több sportszakemberünk készül külföldre pusztán az anyagi előnyök miatt. Sajnos megállapítható, hogy az otthon kinevelt szakemberek legjava külhonban próbál szerencsét, és tudását az ellenfelek javára hasznosítja. Ez mindenképpen elgondolkodtató.

Végezetül rendkívül fontos a sport társadalomszervező funkciója, amely az alapját adhatja a sikeres olimpiai szereplésnek. A Svájci Torna Szövetség közel 400 ezer igazolt tagot számlál, és nincs város, ahol legalább egy kiválóan felszerelt tornacsarnok ne állna a helyiek rendelkezésére. Ennek köszönhetően a nemzeti bajnokság fontos a lakosságnak és kitermeli a tehetségeseket, valamint célt ad a fiatalok számára. Finnországban rájöttek arra, hogy sportlétesítmények építésével az elvándorlóban lévő fiatalokat meg tudják tartani szülőfalvaikban, városaikban, amivel megállítható a kisebb települések elnéptelenedése és a finn gazdaság gyengülése. A finn fiatalok ezért örömmel maradnak a kisvárosokban, mert szabadidejüket értelmesen tudják eltölteni. Ezek az utak Magyarország számára is követhetőek, sőt követendőek volnának, ezek mentén sportolóink, sportszakembereink többsége a jövőben itthon is megtalálhatná boldogulását.

 Peking, 2008. augusztus 20.

Nagy Zsigmond