A magyar politikát meghatározó, a közvéleményt is elérő témák jelentős részében – és itt elsősorban a mindennapokat érintő, döntően gazdasági-költségvetési ügyekről van szó – azonban a pártok vagy lényegileg ugyanazt mondják, vagy csak a kormányzati kényszerek miatt változtatnak időlegesen korábbi álláspontjukon.

Ugyanazt mondják? – kérdezheti kétkedve ezen a ponton az olvasó, aki végigélte az elmúlt évek heves vitáit, retorikai „végső” összecsapásait. Bizony: éppen ezért kell, kellett a nagy hang, a világvégés érzet, mert azokban a politikai rendszerekben, ahol a pártok versenyében nem eleve eltérő álláspontok küzdenek, az ugyanazt mondóknak csak egy igazán erős eszközük van: a hiteltelenítés, a másik verbális legyilkolása.

Úgy tűnik, hogy a második Orbán-kormány időszaka komoly lehetőséget adhat ezen helyzet megváltoztatására. Nem teljesen előzmények nélkül, de az ellenzéki időszakban képviselt mindenkihez beszélős, konfliktuskerülő álláspontjához képest a Fidesz most egyre inkább karakteres, beazonosítható politikát folytat - írja a politológus. A teljes elemzést elolvashatja Török Gábor blogján.