A politológus elsőként a nemzetközi környezetet emeli ki, hiszen 1998-ban az ország nem volt az unió tagja, bár egyértelműen oda törekedett. A szakpolitikai – és különösen gazdaságpolitikai - döntések éppen ezért messze nem estek olyan szigorú közösségi felülvizsgálat alá, mint mostanában. 1998-ban lényegesen egyszerűbben tehette volna meg a kormány, hogy valamennyire engedi elszaladni a költségvetési hiányt, és megspórol magának néhány fájdalmas, súlyos politikai kockázatokkal fenyegető lépést. 2010-ben hamar kiderült, hogy ez a forgatókönyv egyszerűen nem létezik, a magyar költségvetési politika – amelyet persze korábban is befolyásoltak külső kötelezettségek – ebben az értelemben csak félig-meddig szuverén - olvasható az elemzésben. A teljes bejegyzést elolvashatja Török Gábor blogján.