Mára egyre világosabb, hogy ez a kormányzati ciklus legfeljebb mennyiségi értelemben tér el a korábbiaktól - vélekedik a politológus. A sokat emlegetett kétharmad valóban új helyzetet teremtett: sokkal több kihagyhatatlannak gondolt lehetőséget és egyben sürgetőnek érzett kötelességet adott a kormánypártok kezébe. Ugyanakkor arra természetesen nem lehetett alkalmas, hogy megvédje a kabinetet azoktól a veszélyektől, amelyekkel a korábbi kormányoknak is szembe kellett nézniük. A hamarosan első születésnapját ünneplő második Orbán-kormányt sem kerülhették el a politikai öngólok, a ki nem kényszerített hibák, az összehangolatlan és össze-vissza beszédek, mint ahogy minden retorikai kísérlet ellenére sem léphetett ki a gazdasági és társadalmi kényszerek, azaz végső soron a valóság köréből.

Sőt: minél inkább megpróbálta, annál kényelmetlenebb lett a szembenézés, és annál kellemetlenebb a választói felismerés és csalódás. Tiltakozások, tüntetések, követelések, csalódások, erős szavak. Ugyanott vagyunk, ahol korábban mindig: ideig-óráig lehet még próbálkozni a visszamutogatással és a látványpolitizálással, de minden nappal egyre világosabb lesz, hogy visszavonhatatlanul bekövetkezett a kormányzás varázstalanítása - írja a politológus. A teljes bejegyzést elolvashatja Török Gábor blogján.