Régen kalendáriumból nyomtattak a legtöbbet, most tankönyvből. Milliárdos piac. Ezért mára minden tantárgyhoz legalább két nagyalakú könyv tartozik, de csak az egyiket hívják tankönyvnek. A másik, ettől alig valamivel vékonyabb és alig könnyebb, azt nevezik munkafüzetnek. Olyan, mint az ovis kiszínező: mechanikus feladatok gyűjteménye. Ez, ilyen formában felesleges. Könnyen helyettesíthető. Ki lehet váltani egyszerűbb és olcsóbb megoldásokkal. Lehetne füzetbe gyakorolni vagy újrahasznosított papírra fénymásolt feladatokkal. És bár füzet is van rendszeresítve, azt kevésbé használják, hiszen a munkafüzet a szűk órakerethez képest már így is túlfoglalkoztatja a diákot.

A tanár alig győzi a könyv és a munkafüzet – ahogy mondani szokták – „egymásra épülő” feladatait az óraszám adta keretek közé zsúfolni. Ezért a pedagógusok szerint folyton növelni kell az óraszámokat, hogy a tankönyvre épülő munkafüzetek feladataival a tanmenet szerint végezni tudjanak. Az ok pedig az, hogy egyre hosszabb és egyre több mechanikus feladatot tartalmazó munkafüzetet gyártanak. Egymást erősítő, rossz játszma ez. A tipikus ördögi kör. A mindenki számára ingyenes tankönyvre azonban nincs mód. A használt tankönyvek kisebb testvér általi újrahasznosítását sem bátorítják. Inkább kinézik az ilyen szülőt. Nagy a csoportnyomás a gyerekre is. Pedig volna mód arra, hogy a tankönyveket az iskola vegye meg, és a diákok az intézmények könyvtáraiból kölcsönözzék ki - írja a cikk szerzője. A cikket elolvashatja a Szuverén.hu oldalon.