A rendszerváltás alkotmánya elérte az európai alapjogvédelem minimumszintjét, az új alaptörvény lejjebb süllyed. Az előbbi a nehéz esetek eldöntését a bíróságokra bízta, az utóbbi akadályozza a bírói jogfejlesztést. A Szuverén.hu friss cikkei közül az egyik a személyi szabadsághoz való jogot mutatja be a 89-90-es alkotmánytól az új alkotmányig.
Az Országgyűlésnek benyújtott tervezetben már szerepelt, hogy lehetőség van embereket „véglegesen megfosztani” a szabadságuktól. A szakmai kritika egyből felismerte, hogy ez a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés alkotmányba emelését jelenti. Orbán ennek ellenére eljátszotta, mintha ez csak később, a kérdőíves válaszokban megtestesülő népakaratnak megfelelve, az ő módosító javaslata alapján kerülne be az alkotmányba. Amit a kormányfő személyes sikerének akar láttatni, az az ország szégyene lesz.
A tényleges életfogytiglan alkotmányba vésése szembemegy a nemzetközi emberi jogi elvárásokkal. Először a német szövetségi alkotmánybíróság mondta ki, hogy az egyéni autonómiát megalapozó emberi méltóság eszméjével ellentétes - írja Tóth Gábor Attila. A teljes cikket megtalálja a Szuverén.hu oldalon.