Miért lehet örülni annak, ha nem nő a gazdaság, ha sikertelen a kormány, ha rossz a hírünk a nagyvilágban? Miért nem vesszük észre, hogy másoknak, a külvilágnak szinte mindegy, hogy Gyurcsány vagy Orbán, nekik mi mindannyian csak magyarok vagyunk?

Persze veszélyes terepre merészkedünk, ha ebbe az irányba terelődik a beszélgetés: kifejezetten nehezen viselem azokat a közhelyes megjegyzéseket, amelyek a „miért vitatkoznak a magyar politikusok, ahelyett, hogy közösen dolgoznának az ország felemelkedésén” sekélyes gondolatvilágában mozognak - írja Török Gábor. A politika mindig verseny is, érdekek és értékek összecsapása, ahogy erről amúgy a mi politikusaink is olyan szépen tudnak beszélni, ha éppen ehhez támad kedvük. A probléma csak az, hogy amint kidugjuk a fejünket innen, és átnézünk a törzsi harcainkon, egy olyan világban találjuk magunkat, ahol minden súlyos belső sérülést kárörvendve fogadnak a riválisok, ahol csak az maradhat talpon - de az sem mindig -, aki legalább az alapkérdésekben maga mögött tudhatja az országát - véli a politológus. A teljes bejegyzést elolvashatja Török Gábor blogján.