Hogyan küldték halálba a gyilkosokat korábban, a kádári „békeidőkben”? A Szegedkurir.hu ennek járt utána.
A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1966-os törvényerejű rendelete, a büntetés-végrehajtási szabályzata írta le a kivégzések pontos menetét. Az 1966-os szabályzat szerint „A halálbüntetés végrehajtásáról az első fokon eljáró bíróság gondoskodik. A halálbüntetést csak akkor lehet végrehajtani, ha a kegyelemre irányuló kérelmet elutasították. A kegyelmezést megtagadó döntés kihirdetése előtt a végrehajtásáról gondoskodó bíróság az elítéltet igazságügyi orvosszakértővel (bírósági orvossal) vagy a büntetés-végrehajtási intézeti orvossal megvizsgáltatja annak megállapítása végett, hogy a halálbüntetés végrehajtásának nincs-e törvényes akadálya.
Teherben lévő nővel és elmebeteggel a kegyelmezést megtagadó döntést közölni, és rajtuk a halálbüntetést végrehajtani a terhesség megszűnte, illetőleg felgyógyulásuk előtt nem szabad. Ha a halálbüntetés végrehajtásának törvényes akadálya van, a bíróság ezt végzésben megállapítja, és közli a büntetés-végrehajtási intézet parancsnokával. A parancsnok az elítélt felgyógyulásáról vagy terhességének megszűntéről a bíróságot haladéktalanul értesíti” - olvasható a cikkben. Volt-e utolsó kívánság, volt-e finomabb vacsora a kivégzés előtti éjszakán? A Szegedkurir.hu oldalon megtudhatja.