A magyar embereket roppantmód idegesíti, ha zavartalan szórakozásukba betolakodik egy reklám, ennek megfelelően a product placementnek nevezett reklámcélú termékelhelyezés különféle formái is kiváltották a nagyközönség megvetését.

A műfaj hazai megjelenésekor a pénzzel szembeni ellenálló képességét elveszítő, a támogatóknak némileg kiszolgáltatott filmes szakma és a pénzemberek is rutin, ízlés nélkül kezelték a kérdést, ám az már meglepőbb, hogy tizenöt évvel a rendszerváltást követően még mindig készülnek olyan filmek, amelyben tolakodóan és szinte kizárólag a támogatók érdekeinek szem előtt tartásával kerül bele egy-egy márkázott termék. 

A filmesek gyakran azzal tesznek tönkre egy jelenetet, hogy közben szinte „leesik” a vászonról a reklám. A szemet zavaró aktusból ráadásul az is kiderül, hogy a készítőknek lövésük sincs róla, hogyan fűzzenek be életszerűen a történet szálai közé egy-egy terméket. A product placement valós célja ugyanis éppen ez: használni és népszerűsíteni egy márkát, közben pedig a nézőnek ne az tűnjön fel, hogy éppen reklámot lát. A termék tehát ideális esetben felismerhető, használata mégsem erőltetett. James Bond például magától értetődő természetességgel vezeti aktuális járgányát, s a Mátrix-trilógia főhősének telefonja is fontos dramaturgiai elem, amelyet ráadásul a moziból kilépve még meg is vásárolhatunk. Egy készpénzzel támogató pénzintézetnek sem az egész vásznat betöltő óriásplakátját kell filmre vinni (a hazai produkciók valami miatt előszeretettel alkalmazzák ezt a reklámelemet), hanem szerencsésebb, ha például a bank egyik fiókja szolgál természetes díszletéül egy, a történetbe könnyeden simuló jelenetnek.

Se szeri se száma a magyar filmekben megjelenő, elbaltázott reklámoknak, de még így is megdöbbentő, hogy Bacsó Péter mennyire ostobán szerepelteti az egyik szeszesitalgyártó céget legutóbbi, étteremkritikusokról szóló munkájában. Dacára ugyanis a téma és a helyszínek kínálta végtelen sok lehetőségnek, a film főhőse dolgozószobájának számítógépasztala alól halász elő egy gömbölyded palack likőrt, amit helyben nekiáll benyakalni. Az ehhez hasonló gagyi megoldásokat egyre több alkotó igyekszik kiküszöbölni. Nem beszélve arról, hogy az adott márkának sem tesz jót, ha valószerűtlen, kínos szituációban szerepeltetik.

Forrás: arenafilm.hu

A hollywoodi stúdiók rendszerint külön product placement-részleget tartanak fenn,  itthon mindez kicsiben zajlik: a producerek mérik fel, hogy a kezükbe került forgatókönyv mennyire piacképes, azaz mennyi támogatást remélhetnek olyan termékek gyártóitól, amelyek célcsoportja történetesen egyezik a film célközönségével. „A script elolvasásakor már kiderül, hogy melyek azok a tárgyak, cikkek, amelyek automatikusan szerepelnek a történetben, majd ennek alapján keressük fel azokat a cégeket, amelyek érdekeltek lehetnek a megjelenésben” – mesél lapunknak a szponzorszerzés folyamatáról Kovács Gábor, a Filmpartners produkciós iroda vezetője. Egyes brandeket – például egy háttérben elhaladó autó révén - utólag is elhelyezhetnek a forgatókönyvben. Az ilyesmihez is jó arányérzék kell, a Kovácsék cége által gyártott Üvegtigris-filmekben például a kissé lepukkant környezetben mozgó lepukkant figurák között nem feltétlenül mutatnának hitelesen a drága prémium termékek. (A főszereplő Rudolf Péter nem is árusítja lakókocsi-büféjében az egyik szponzor minőségi borát, a történet szerint  azonban kap egy palackkal ajándékba.)

A támogatók megdolgozására a producer összeállít egy ajánlatot - csatolva a forgalmazó, s más szakemberek véleményét a várható nézőszámról -, amelyben részletezi, miért érné meg (szerinte), ha a vállalat pénzzel beszállna. Ez nem ritkán prezentációkkal tarkított tárgyalássorozatot jelent. A Fej vagy írás című romantikus vígjáték főbb szerepeire felkért Görög Zita illetve Pindroch Csaba személyében például a pénzemberek garanciát láttak a sikerre, s támogatták a filmet – tudtuk meg az Analog Artists produkciós céget vezető Szamosi Annától. Az alkotóknak és a többi szponzornak legalább ennyire fontos, hogy legyenek mellettük médiatámogatók is: az említett filmet például négyszáz, szponzorneveket felvonultató óriásplakáton népszerűsítették szerte az országban.

Ugyancsak szerencsés, ha egy tévécsatorna is beszáll a gyártásba, hiszen pénz mellett médiafelületet is ad, werkfilmet sugároz, nézők milliói pedig a premiert követő 1-2 éven belül főműsoridőben láthatják a filmet, a színre kerülő összes márkázott termékkel együtt. Mivel valódi nézettséget tulajdonképpen ez utóbbi hoz, a támogatók nem egyszer a tévés szponzor csatlakozásától teszik függővé saját részvételüket is.

Öt és tizenöt millió forint közötti summáért már a vásznon viríthat a szponzortermék, de ha valaki kiemelten szerepeltetett támogató szeretne lenni, ennél mélyebben kell a zsebébe nyúlnia. Ám Kovács Gábor szerint az imént részletezett feltétételek együttállása esetén a befektetésért illő szolgáltatást kap a támogató.

Biztosra persze nem mehetnek az alkotók: míg az Üvegtigris 1-2-t jegyző producer a második rész előtt már meggyőzően szervezte be a hirdetőket az újabb sikerfilmre, addig a tavalyi év kellemes meglepetése, a Csak szex és más semmi készítői mondhattak bármit az egyik távközlési cégnek, az mégsem látott fantáziát a film forgatókönyvében.

Említettük, hogy az Egyesült Államok filmiparában a product placement kőkemény marketingeszköz, amit jól mutat, hogy gyakran egy-egy autó-, vagy telefonmodell globális piacra dobását is a film világpremierre időzítik. Itthon ez eddig nem volt jellemző, egyedül a Fej vagy írás című produkciót említhetnénk, a filmben használt Toyota Aygo hazai árusításának megkezdése egybeesett a filmpremierrel, igaz, inkább a producerek alkalmazkodtak a kereskedőcéghez, s nem fordítva.

Forrás: www.uvegtigris.hu

Időnként nehéz rájönni, hogy konkrét marketingcélok szolgálatában áll-e a termékmegjelenés, vagy inkább a kulturális mecenatúra egy formáját üdvözölhetjük benne. A többszázezres nézettséget, magas dvd-eladásokat és televíziós vetítést hozó közönségfilmek esetében jobban tetten érhetők a konkrét marketingcélok. „Az adott terméket úgy kell kiválasztani, hogy az ne csak egy adott időszak akciója legyen, hiszen lehet, hogy a szélesebb közönség a tévében csak évekkel később látja a filmet” – mondja a hvg.hu-nak Somorai László. Az Üvegtigrist, illetve a Kútfejeket is támogató Szerencsejáték Zrt. marketing vezetője szerint aránylag könnyű a helyzetük, hiszen a lottó, totó, vagy a kaparós sorsjegy évtizedek óta ugyanazt jelentik. Ráadásul a sportfogadással kapcsolatos latolgatás a férfiemberek közötti dialógok természetes velejárója – a filmvásznon is. Ugyancsak szeretik a szponzorok, ha egy minőségi, szakmailag elismert alkotói filmet támogatnak, ebben az esetben inkább kulturális mecenatúráról beszélhetünk. Hajdú Szabolcs új filmje, Filmpartners által gyártott a Fehér Tenyér például feltehetően nem hoz kiugró nézettséget, de bizonnyal szerepelni fog külföldi fesztiválokon, s szakmai elismerés is kinéz neki.

Aztán itt vannak azok a filmek, amik legfeljebb itthon aratnak sikert, de inkább itthon sem: a szponzoráció mögött inkább személyes kapcsolatok állnak, mint bármilyen kereskedelmi cél. A pénzátutalás pedig inkább szívesség, mint marketingeszköz. Egyvalamit azonban hozzátehetünk: akár javít, akár ront a film színvonalán egy termék szerepeltetése, abban legalább biztosak lehetünk, hogy nem az adófizetők pénzét költötték rá.