Gerbeaud
Az előkelő pesti polgárság kedvelt találkozóhelye volt mindig is a mai Vörösmarty téren lévő elegáns kávéház és cukrászda.
Az egykori Színház téren először 1861-ben Privorszky Ferenc, a pesti kávéstársaság fő elöljárója nyitott fényűzően berendezett kávéházat, amely az ellenzéki írók székhelyévé vált, otthont adott a Deák-párt klubjának is. 1870-ben a kávéházat új tulajdonos vette meg: Kugler Henrik, egy soproni cukrászdinasztia sarja, aki a közeli József (nádor) téren 1858 óta vezette a városszerte kedvelt családi cukrászdát. Kugler az új helyen sok finomságot kínált, a habos, csokoládés kávé, a torták, a különleges likőrök és bonbonok vonzották az arisztokráciát, még a királyi család is törzsvendég lett. Ő honosította meg a francia mignont, amelyet sokáig csak "kuglerként" emlegetett a közönség.
Az idősödő Kugler 1884-ben visszavonult az üzlettől, lótenyésztési szenvedélyének élt, s utóda nem lévén - egy genfi kollégája javaslatára - a svájci cukrászcsaládban 1854-ben született, majd Franciaországban saját üzletet nyitott fiatal Gerbeaud Emilt bízta meg az akkor már Gizella téri Kugler-cukrászda vezetésével.
Gerbeaud nyomban újításokat vezetett be: külső megrendelésekre is dolgozó cukrászüzemet hozott létre, növelte az alkalmazottak számát, csomagolónőket és szállítókat is munkába állított, a választékot pedig új termékekkel - vajas, párizsi és más hasonló krémekkel, többszáz-féle teasüteménnyel, csemegecukorkával - bővítette. 1886-ban egy kis csokoládégyárat is indított, amelyet 1904-ben a Duna utcai telepre helyezett át. Megkezdte a csokoládébonbonok gyártását, melyek közül a konyakosmeggy lett a legnépszerűbb.
Üzemét egyre jobban gépesítette: a század végén már 150 alkalmazott dolgozott nála. Jellegzetes, művészi igénnyel készült, saját tervezésű díszdobozaiban árusította csemegecukorkáit és bonbonjait. Gerbeaud nem tartotta titokban receptjeit, gyártási eljárásait, s ezzel külföldről hozott újításai valósággal megreformálták a hazai cukrászatot, üzemei pedig meghonosították az ágazatban az iparszerű termelést.
Évtizedekig használta a bevezetett Kugler nevet, majd 1908-ban "Kugler utóda Gerbeaud Rt." néven céget alapított, amelyhez 1909-ben hozzácsatolta a fiumei csokoládégyárat, ez lehetővé tette a kakaó vámmentes beszerzését és feldolgozását. A cég több fióküzletet is nyitott a fővárosban, nyáron a városligeti Royal Gerbeaud Pavilon is várta a vendégeket, s a Royal Szállóban is működött egy fiók. Az első világháborúban nagy károkat szenvedett céget Gerbeaud 1919-es halála után felesége vezette 1940-ben bekövetkezett haláláig, akkor két veje vette át az irányítást, akik aztán 1945-ben külföldre távoztak.
Mivel az államosítás után a külföldön élő leszármazottak perrel kötelezték a magyar államot az üzlet nevének megváltoztatására, az 1950-től Vörösmarty Cukrászda néven működött tovább. 1984-ben - Gerbeaud Budapestre érkezésének 100. évfordulóján és a családdal való megegyezést követően - a cukrászda vezetősége kezdeményezte a Gerbeaud név visszavételét, ezért a nevet védjegyeztették. A HungarHotels kezelésében üzemelő cukrászdát, a teljes ingatlant és a védjegyet 1995-ben a német Müller AG tulajdonában lévő Immo-Müller Kft vette meg, s a felújított Gerbeaud - jelenleg a brit Eurest társaság osztrák tagja üzemeltetésében - sörözővel, étteremmel és különtermekkel kibővítve működik.
Az idősödő Kugler 1884-ben visszavonult az üzlettől, lótenyésztési szenvedélyének élt, s utóda nem lévén - egy genfi kollégája javaslatára - a svájci cukrászcsaládban 1854-ben született, majd Franciaországban saját üzletet nyitott fiatal Gerbeaud Emilt bízta meg az akkor már Gizella téri Kugler-cukrászda vezetésével.
Gerbeaud nyomban újításokat vezetett be: külső megrendelésekre is dolgozó cukrászüzemet hozott létre, növelte az alkalmazottak számát, csomagolónőket és szállítókat is munkába állított, a választékot pedig új termékekkel - vajas, párizsi és más hasonló krémekkel, többszáz-féle teasüteménnyel, csemegecukorkával - bővítette. 1886-ban egy kis csokoládégyárat is indított, amelyet 1904-ben a Duna utcai telepre helyezett át. Megkezdte a csokoládébonbonok gyártását, melyek közül a konyakosmeggy lett a legnépszerűbb.
Üzemét egyre jobban gépesítette: a század végén már 150 alkalmazott dolgozott nála. Jellegzetes, művészi igénnyel készült, saját tervezésű díszdobozaiban árusította csemegecukorkáit és bonbonjait. Gerbeaud nem tartotta titokban receptjeit, gyártási eljárásait, s ezzel külföldről hozott újításai valósággal megreformálták a hazai cukrászatot, üzemei pedig meghonosították az ágazatban az iparszerű termelést.
Évtizedekig használta a bevezetett Kugler nevet, majd 1908-ban "Kugler utóda Gerbeaud Rt." néven céget alapított, amelyhez 1909-ben hozzácsatolta a fiumei csokoládégyárat, ez lehetővé tette a kakaó vámmentes beszerzését és feldolgozását. A cég több fióküzletet is nyitott a fővárosban, nyáron a városligeti Royal Gerbeaud Pavilon is várta a vendégeket, s a Royal Szállóban is működött egy fiók. Az első világháborúban nagy károkat szenvedett céget Gerbeaud 1919-es halála után felesége vezette 1940-ben bekövetkezett haláláig, akkor két veje vette át az irányítást, akik aztán 1945-ben külföldre távoztak.
Mivel az államosítás után a külföldön élő leszármazottak perrel kötelezték a magyar államot az üzlet nevének megváltoztatására, az 1950-től Vörösmarty Cukrászda néven működött tovább. 1984-ben - Gerbeaud Budapestre érkezésének 100. évfordulóján és a családdal való megegyezést követően - a cukrászda vezetősége kezdeményezte a Gerbeaud név visszavételét, ezért a nevet védjegyeztették. A HungarHotels kezelésében üzemelő cukrászdát, a teljes ingatlant és a védjegyet 1995-ben a német Müller AG tulajdonában lévő Immo-Müller Kft vette meg, s a felújított Gerbeaud - jelenleg a brit Eurest társaság osztrák tagja üzemeltetésében - sörözővel, étteremmel és különtermekkel kibővítve működik.
