Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
80 éves korában elhunyt Nemere István író. Rendkívül termékeny szerző volt. A HVG-nek korábban adott interjújában beszélt arról, hogy sem az irodalmi, sem a tudományos körök nem fogadták be. Az olvasói viszont a rosszabb időkben is több mint százezer példányt vásároltak a műveiből évente.
„Nemere István életének 80. esztendejében egy sikeres és roppant termékeny életút után letette testét. Amit életében alkotott, olyan grandiózus és páratlan, hogy azt sokan fel sem fogták eddig. Emléke örökké velünk marad a könyvei által. Írt, ameddig élt, és élt, ameddig írt. El nem múló szeretettel: Szentgyörgyi Judit” – írta a Facebookon az író felesége.
Mint arról beszámoltunk, Nemere István a 80. születésnapja után lett rosszul, egyik pillanatról a másikra veszítette el az eszméletét a kocsijában. Az író infarktust kapott. Mélyaltatásban tartották, s bár megkezdték a felébresztését, nem történt változás az állapotában – írta a Blikk.
2018-ban, amikor megjelent a 700. kötete (azóta ez a szám 800-ra bővült: azaz minden életévére 10 kötet jut!), meglátogattuk az írót Nyíregyházán. Már az interjú időpontját is úgy beszéltük meg, hogy igazodjunk híres napirendjéhez. Mint mondta: minden áldott nap reggel öttől délután kettőig írt, és néha még délután is.
Amikor arról faggattuk, hogy az elképesztően termékeny életmű nem ment-e a könyvei minőségének rovására, annyit mondott, hogy „ha valaki sokat ír, az önmagában nem jelent semmit. Se rosszat, se jót. Én gyorsan írok és sokat. De, mondjuk a Zabhegyezőt is állítólag három nap alatt írta meg Salinger. Tehát gyorsan is lehet olyat írni, ami maradandó. A könyvtárak pedig tele vannak lassan írt rossz könyvekkel.”
Szerinte annyi a titka, hogy dolgozni kell.
Nemere István 1974-től írt – történelmi, sci-fi, ifjúsági, romantikus, ezoterikus témában – könyveket. Mint mondta, ennyi minden érdekli. „Lehet, hogy emiatt egy kicsit időnként felszínesek a dolgaim, ezt elismerem. Amikor reggel elkezdem az írást, mindig az épp legfontosabb könyvet írom, aztán, amikor fáradok, áttérek valami könnyedebbre, például egy szerelmesregényre. De hozzátenném, azért ezek a műveim sem habkönnyű, édesbús történetek. Ebből a sorozatból 94 jelent meg eddig.”
Otthonában minden kötetéből tartott egy példányt. „12 darab 80 centis polcon vannak, most kezdem a 13.-at. Egymásra téve mintegy 10 méter magas torony lenne belőlük. Több mint 12 millió Nemere-könyvet vásároltak meg eddig csak magyar nyelven. A válság előtt évi 300 ezret adtak el, most ez lecsökkent 150-200 ezerre. Ebben benne vannak az új kötetek és az újrakiadottak is” – magyarázta.
A termékeny életmű, enyhén szólva, nem járt kiugró gazdagsággal. „Háromszor elváltam, gondolja, hogy maradt valamim? Egy tízéves Suzukival járok, de az is a banké. De nem panaszkodom, megélünk. Én 18 éves korom óta dolgozom. És
az állam értékeli is azt a sok milliót, amit adóban levontak tőlem azóta: 37 ezer forint a nyugdíjam. Ez annyira kevés, hogy még nyugdíjsegélyt is kapok!
Ennyi könyvvel a háta mögött sem volt tagja az írószövetségnek, pedig nyolcszor is jelentkezett. Az eddigi működése a tagságot nem indokolja – válaszolták neki. Tíz éve a 70. születésnapjára az Írószövetség sci-fi szakosztálya rendezett egy estet, ahol a szövetség titkára felajánlotta, ha akkor belép, szívesen fölveszik. „Nemet mondtam, természetesen.”
Egy ideig bánta, hogy a szakmáját képviselő szervezet nem vette be körébe, de később rájött: „minek fussak egy olyan szekér után, ami nemcsak hogy nem vesz fel, de nem is arra megy, amerre én szeretnék? 1990 óta már sokszor ki kellett volna lépnem, mert olyanokat csináltak, ami nem tetszett. Így legalább megspóroltam ezt a hercehurcát.”
„Harmincvalahány éve nem létezem. Olyan ez, mint amikor egy jól megvilágított stadionban körbe-körbe futnak az ismertebbek, én is futok egy pályán, csak az kívül van ezen a stadionon. Én sokkal nagyobb köröket futok, de az nincs megvilágítva. De ez már nem bánt engem. Rovom a magam köreit, igyekszem nem tudomást venni arról, hogy nem vesznek tudomást rólam.”
Az írók mellett, noha számos történelmi és tudományos kötetet írt, a tudomány, a történészek képviselői sem ismerték el. De ezt sem bánta igazán, hiszen neki az olvasók számítottak, és az eladott példányszámok, az író-olvasó találkozókon tapasztalt szeretet számított.
Honlapján ez olvasható: “Írok, mert azért születtem. Írok, mert nem tehetek mást. Írok, mert az olvasók gyakran megerősítenek abban a hitemben, hogy valakiknek szükségük van azokra a történetekre, amelyek a fejemben születnek. Sokáig tartson még, csak ezt kívánom.”
Az interjúban azt is elmondta, nem tűzött ki maga elé semmilyen számot, ami a köteteit illeti. „Az 1000 szép kerek szám lenne persze, de ha már a 723-at túlszárnyalom, akkor is örülök. Barbara Cartland írt ennyit, ő tartja a világrekordot.”
Ezt bőven túlszárnyalta.
