Azahriah-t meghallgatni sem hajlandó, és egyre időszerűbbnek tartja a kérdést, hogy Nyugathoz vagy Kelethez tartozzunk-e.
Augusztus 20. apropójából készített interjút a Demokrata Szörényi Leventével, aki az István, a királytól a turulon és a párizsi olimpián át egészen Azahriah-ig változó témákban mondhatott véleményt. Az ünnepi hangulathoz igazodva a zeneszerző azt mondta, egyre időszerűbbnek érzi a kérdést, hogy Nyugathoz vagy Kelethez tartozzunk-e, meggyőződése ugyanakkor, hogy ez nem rajtunk, hanem a Nyugaton fog múlni, amely szerinte egyre inkább tönkreteszi magát.
„A Nyugat szemében ismét páriák vagyunk, nem csoda, hogy elzárják az uniós pénzcsapokat, és próbálják kivéreztetni Magyarországot. (…) Ennek ellenére geopolitikai tény, hogy a Nyugathoz tartozunk, de ha elvágják az életlehetőségeinket, akkor mitévők legyünk?” – tette fel a költői kérdést Szörényi, aki nem tudta kihagyni az eszmefuttatásából a párizsi olimpia „perverz megnyitóünnepségét” sem, amely szerinte „erkölcsi fiaskóval” ért fel.
Szörényi Levente szerint a magyarság sorsa azon áll vagy bukik, hogy milyen a vezető rétege és a vezetője, és mivel most jó vezetője van, éppen ezért akarják tönkretenni – mutatott rá egy általa vélt összefüggésre. Viszont úgy véli, hogy „a magyaroknak kitalált karakter, akit Orbán Viktor ellenében pénzelnek és építenek, egyszerűen minősíthetetlen”. Szörényi emelte a személyes tétet is, amikor Magyar Péterről kijelentette: „Mindenesetre én disszidálok, ha ezt az embert megválasztják miniszterelnöknek, méghozzá Törökországba!” A helyszínválasztást többek között azzal indokolta, hogy szép emlékei vannak Törökországról, és ott is látott egy turulmadarat.
A történelmi, politikai kérdések mellett szó esett a zenéről is az interjúban, és kiderült, hogy Szörényinek lesújtó véleménye van a jelen helyzetről, hiszen „ömlik a szenny az éterből”.
A Demokrata nem hagyta ki a ziccert, hogy Azahriah-ról is megkérdezze Szörényi Leventét, de sokat nem tudott meg, a zenész ugyanis nem hajlandó belehallgatni a stadionokat sokszorosan megtöltő fiatal kollégája munkásságába. Mint fogalmazott: „Egyszeri meghallgatásra sem érdekel az olyan zene, ami a rap és a mit tudom én, minek az egyvelege. Mi az, hogy egyveleg? Érthető, hogy a fogyasztói társadalomban minden mindennel összekeveredik, de miért terheljem magamat azzal, hogy ez zeneileg mit jelent?”