Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Az animék világa generációkat ejtett rabul. Most film készült arról, hogy a készítők élete is tud meseszerű lenni.
Szaito Hitomi a közigazgatási állását hagyta ott, hogy saját animesorozatot készíthessen, és túlszárnyalja „idolját”, Odzsi Csiharut, akinek a munkája megszerettette vele a rajzfilmeket. Ez a kiindulópontja a Japán Online Filmfesztiválon látható Anime Supremacy (Haken Anime) című filmnek, amely a filmkészítés hátterét helyezi az előtérbe. Kiderül, hogy ebben, a rajongók előtt rejtett univerzumban is ott a sztori, ott vannak a filmvászonra kívánkozó emberi sorsok.
Az Anime Supremacy mozgatórugója a lehetőség: Hitomi azok után, hogy hét éven át küzdötte fel magát a ranglétrán a Tokei Animation stúdióban (a filmbeli cég neve utalás Japán egyik legnagyobb rajzfilmstúdiójára, a Toei Animationre), végre lehetőséget kap arra, hogy elkészítse a saját sorozatát, és ennek a folyamatnak persze nemcsak szépségei vannak, hanem buktatói is. Ráadásul kezdetben maga Hitomi sem hisz igazán a sorozat sikerében, de már-már mesés fordulatként a motivációt a folytatáshoz épp a nagy vetélytársnak tartott Csiharutól kapja, aki egy panelbeszélgetésen először mutat őszinte érdeklődést a sorozat iránt.
És ekkor veszi kezdetét a versenyfutás az idővel: melyikük tudja elkészíteni a szezon legjobb animéjét a stúdiónak? A tét sem kicsi: Csiharu a nagy visszatérését kockáztatja, ha elbukik a sorozat, Hitomi pedig a nagy áttörését a legnézettebb, szombat délutáni idősávban. Három hónapjuk van megalkotni a szezon legjobb animéjét, és ezalatt meg kell küzdeniük a saját démonjaikkal is.
Csiharu legfőbb ellensége – a határidőn kívül – az alkotói válság, Hitominak pedig meg kell ismernie a rajzfilmes világ belső viszonyait, amelyeket korábban kívülről szemlélt.
A legtöbb ilyen témájú film elengedhetetlen eleme a főhős és közvetlen főnöke közötti nézeteltérés, nincs ez másképp Hitomi és a producere esetében sem. Számtalan vitába keverednek, aminek legfőbb forrása eltérő látásmódjuk a szakmáról. „Elsőanimés” animátor-rendezőként Hitomi azt képviseli, amit a legtöbben gondolnak, akik kívülről látják a rajzfilmes szakmát: a tehetség, a történetvezetés és a karakterek elegendők ahhoz, hogy egy rajzfilm sikeres legyen. Ezzel szemben a producere pontosan tudja, hogy a siker leginkább azon múlik, hány emberhez jut el a sorozat. Ahhoz pedig, hogy minél több embert érjen el, minden lehetséges marketinglehetőséget meg kell ragadni.
Csiharu már túl van az elsőfilmesek sokkján, de neki is van megküzdenivalója: egyrészt az alkotói válság, másrészt az „üdvöske” szerep, amelyet a stúdió kényszerített rá. Miközben motivációt jelent számára Hitomi felbukkanása, motiválatlanságának fő forrása, hogy a stúdió vezetői – a nagyobb profit reményében – nem engedik, hogy visszatérő sorozata végén meghaljon a főhősnője.
A film nemcsak kettejük akadályfutását mutatja be, hanem bepillantást enged Hitomi „eredettörténetébe” is, amelyben felbukkan egy gyerekkori barát, az édesanyja által egyedül nevelt kisfiú, Taijo, aki azért nem volt hajlandó rajzfilmeket nézni, mert „hősök nem léteznek”, és elutasított mindent, ami „varázslat”, egyedül volt, és nem mert nyitni a társai felé. Hitomi a szomszéd kisfiúban meglátja saját magát, éppen azért akar olyan animét készíteni, amelynek hatására senki sem érzi egyedül magát, és amelyből nemcsak gyerekként, hanem felnőttként is tud erőt meríteni.
Hollywoodi túlzás lenne, ha „a semmiből jött” Hitomi legyőzné „az animék legendájának” tartott Csiharut a nézettségi versenyben – egy erős második helyet azért összeszed a film végére a sorozata, és a szomszéd Taijo is nyitni kezd a kortársai felé, ami Hitominak sokkal többet jelent a győzelemnél.
A két rajzfilmes vetélkedésén túl legalább ilyen fontos szál a filmben annak a feszegetése, hogy milyen úgy felnőni, hogy valakit egyedül nevel a szülője, és ennek később milyen hatásai lehetnek.
Ahogy azzal is szembesülünk, mennyi akadállyal kell megküzdenie egy nőnek, aki elhagyja a biztos állását egy hivatásért, ahol annak érdekében, hogy minél jobban teljesítsen az alkotása, a művészi önkifejezést alá kell rendelnie a marketingnek. Hogy mennyi alvást, szabadidőt és energiát kell belefektetni abba, hogy maradandót alkosson. Hitomi története éppen ezért nemcsak arról szól, hogyan adjon reményt egy generációnak, hanem arról is, hogy a kitartás, a szorgalom és az elhivatottság az iránt, amit szívből szeret, előbb-utóbb meghozza a sikert.
A filmet a Japán Online Filmfesztivál oldalán nézhetik meg.
