Vidnyánszky Attila az igazgatói szobában, egy monitoron keresztül látta, hogy „valami baj van" a Nemzeti Színház előadása közben, amikor is Szász Júlia és Horváth Lajos Ottó lezuhantak a díszletről. Az igazgató a Hír Tv műsorában elmondta, hogy a két színész 2 méter 84 centi magasról esett le. „Az ég velünk volt, mert sokkal nagyobb baj is történhetett volna" – fogalmazott.

Elmondása szerint a rendőrség csütörtökön megy ki a Nemzeti Színházhoz, hogy az intézmény által összeállított bizottsággal közösen megvizsgálják a múlt heti baleset körülményeit.

A műsorvezető azt kérdezte Vidnyánszkytól, hogy vajon a balesetet követő felmondásával a színház egycsapásra biztonságos hely lesz-e, mire az igazgató kifejtette, hogy a Rómeó és Júlia előadásánál sokkal veszélyesebb előadások is vannak. "Nem csak nálunk, másutt is. Van olyan színház, amely úgy írja a szerződését a színészeivel, hogy saját felelősségre csinálnak bizonyos akciókat. Nem lehet mindent kivédeni" - fogalmazott, és hozzátette, hogy fontos megemlékezni arról, hogy a színházi díszletek és állványzatok között nemcsak a színészek vannak veszélyben. „Műszaki dolgozók haltak meg, nem is egy itt is, külhoni területeken is" – utalt korábbi esetekre.

A felmondását illetően – amelyet azóta Csák János innovációs és kulturális miniszter nem fogadott el – azt mondta:

én ott abban a pillanatban eldöntöttem, látva a két, fájdalommal küszködő embert, hogy nekem valami nagy gesztust kell gyakorolnom.

Közölte, hogy a történtekért magát okolja, miközben Horváth Lajos Ottó sokszor kért tőle elnézést. Szerint épp ezért nagyon fontos lesz majd a balesetet szenvedők és a kollégáik lelkét is ápolni, hogy „feldolgozzák a traumát. Például ezt, hogy Horváth Lajos Ottó ne vádolja magát ebben a történetben".

A műsorvezető további kérdésére Vidnyánszky leszögezte: „Én nem felajánlottam a felmondásomat, hanem felmondtam."

Kifejtette, hogy a balesetet egy jelnek vette. „Úgy érzem, hogy itt egy picikét meg kell torpanni, bizonyos dolgokat újra kell gondolni. A működésünket újra kell gondolni, az előadásszámot esetleg újra kell gondolni. De nemcsak nekem, hanem mindenkinek. Ha van komoly üzenete ennek a balesetnek, akkor az egész szakma felé van. Elfogadunk alaphelyzeteket, amelyekkel nem tudunk mit csinálni. A zenekari árok teljesen szabálytalan a színpad szélén, hogy ha nincsen korlát. Több tonna súly van a színészek fölött a színpadon, mikor tudjuk azt, hogy súly alá állni nem szabad. A mi süllyedőink, emelkedőink 5 méter 70 centi szintkülönbséget tudnak produkálni, ahol 1x2 méteres kis lapokon állnak a színészek. Ezeket vagy nem használjuk [a jövőben], vagy tényleg egy új szerződési formát kell kitalálni. Egy biztos, hogy én semmilyen akcióra, mozgásra nem kényszerítettem soha színészt. És minden jel arról, hogy nem jó, nem így kéne, az korrekciót váltott ki a rendezéseimben".

Kihangsúlyozta, hogy a két lesérült színész felé azt érezte, hogy mindenképpen van felelőssége az ügyben. „Azóta kitaláltam, hogy lehetett volna másként megcsinálni a jelenetet, és azért eszem magam, mert ki lehetett volna korábban is találni, hogy semmilyen formában ne történhessen ez meg".

A műsorvezető megkérdezte tőle, hogy végleges-e az igazgatónak a felmondását illetően a döntése, mire Vidnyánszky Attila azt felelte, hogy előbb legyenek túl a vizsgálaton, és majd utána „elkezdünk gondolkodni, hogy mi legyen, hogy legyen tovább", amúgy sem tudná egyik pillanatról a másikra átadni a Nemzeti Színház vezetését, egy hosszabb átadás-átvételi folyamatról lenne szó.

Végül a riporter ismét rákérdezett, hogy Vidnyánszky el tudja-e azt képzelni, hogy folytatja, mire az igazgató azt felelte, hogy „most inkább azt, hogy nem".

A Nemzeti Színház mindkét színésze súlyos, nyolc napon túli sérüléseket szenvedtek. Szász Júliát szerdán hazaengedték a kórházból, Vidnyánszky a Hír Tv-nek úgy fogalmazott, hogy csütörtökön már lehet, hogy Horváth Lajos Ottó is otthon folytathatja a lábadozást.