Érkezik a 2022-es év egyik legjobb sorozatának, A Mackónak (The Bear) a folytatása. A chicagói séf, Carmen (Carmy) Berzatto mindennapi küzdelmeiről szóló sorozat újabb tíz része a Hulu streamingplatformján debütál majd június 22-én, és később érkezik a Disney+-ra is. Hogy az utóbbi felületén mikortól lesz látható, arról egyelőre pontos információk nincsek, de az IGN.hu újságírója szerint az angol Disney+-on július 19-re tűzték ki a vígjáték-sorozat premierdátumát.

Christopher Storer sorozata szinte a létező összes díjat besöpörte, amit lehetett idén: megkapta az amerikai forgatókönyvírók, az amerikai producerek céhének díját, továbbá a főszereplő Jeremy Allen White-ot Golden Globe-bal, az amerikai színészek céhének díjával, illetve a kritikusok díjával ismerték el.

Tavaly A Mackó című sorozatért így lelkesedtünk:

Történet egy diszfunkcionális családról és egy chicagói külvárosi büféről, ahol Amerika legjobb séfje dolgozik. Egy sorozat, amelyben egyrészről gyönyörűen fényképezett, elképesztően étvágygerjesztő ételek látványával hengerelik le a nézőt, másrészről mesterien építik fel robbanásig a feszültséget; annyira, hogy tényleg azt várja az ember, mikor pattannak el ebben az aprócska, kissé elhanyagolt, kissé füstös, hamburgerszagú büfében a séf idegei, aki aztán magára gyújtja az egész kócerájt.

Úgyis mondhatnánk, az Üvegtigris ilyen is lehetett volna, ha vígjáték helyett drámát csinálnak belőle. Carmy (Jeremy Allen White), a díjnyertes szakács hazatér a puccos New York-i étteremből, hogy bátyja öngyilkosságát követően átvegye annak büféjét. Ráncba kell szednie a helyet, fegyelmeznie a kiszolgáló személyzetet, és miközben Carmy a Michelin-csillagos pedantériát szeretné meghonosítani Chicago-külsőn, szembe találja magát a büfé korábban felhalmozott adósságaival, a környékbeli dílerekkel, a helyet lepontozó minőségellenőrrel, és bátyja okkal rejtegetett, korábbi életmódjával is.

Aki azt hitte, hogy a világ legnyugisabb melója egy marhahúsos szendvicsezőt üzemeltetni, az eddig a pontig fogja ezt gondolni: itt a büfé személyzete gyakorlatilag naponta küzd meg a fennmaradásáért, minden nap élet-halál harc, ahol az idő nagyobb ellenség, mint az ablakba tévedt pisztolygolyó, mert az ételekkel nyitásra kész kell lenni, és az új séf alatt a konyhának csillognia kell, mire olajra dobják az első gerezd fokhagymát. A színészi játék, a rendezés, a pulzusnövelő, pergő vágás tökéletes, az operatőri munka pedig olyan, hogy attól a büfé konyhája nyomasztóan klausztrofób térré válik, mert sosem látjuk át az egészet, a sorozat szándékosan kispórolja a látványból a totál képkivágásokat.

Egyszóval A Mackó egy nagyon jó ízléssel összerakott minisorozat, amelyben minden egyben van, a kép rímel a történetre és a főszereplő érzelmi világára, és miközben azért szurkolunk, hogy a végére sikerüljön legalább valamelyest egyenesbe jönni, szinte észre sem vesszük, hogy mindvégig a gyászfeldolgozásról beszélt nekünk ez a sztori.

Még több Kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket: