Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Cannes-i podcastsorozatunk utolsó részében kitárgyaljuk a szenzációsan felvillanyozó új Elvis-filmet, amiben a főszerepet játszó Austin Butler átlényegülése legalább olyan sikeres, mint Val Kilmeré volt annak idején a The Doorsban. Továbbá levonjuk a tanulságokat az idei fesztivállal kapcsolatban, és kiosztjuk a saját díjainkat.
A 75. cannes-i filmfesztivál utolsó nagy hollywoodi premierje idén Baz Luhrmann Elvis-filmje volt, melynek kapcsán számba vettük a zenész filmbiográfiák legjobban sikerült darabjait. A film után pedig lelkendezve állapítottuk meg, hogy az Elvis is ott van a műfaj legjobbjai között varázslatos látványvilágával, egyedi nézőpontjával és azonnali sztárcsináló központi alakításával Austin Butlernek azonnal Oscart jósolunk, de közben Tom Hankst is megvédjük a film húzóneveként.
A Vincent Lindon vezette zsűri díjazottjait még nem ismerjük, de nyolc nap és 35-40 megnézett film után már egyértelműen kijelenthetjük, hogy az idei év felhozatala nem volt kiemelkedően erős, és pár meglepő csalódás is becsúszott. Ha nekünk kellene szavazni a díjakról, nem távozna üres kézzel Cannes-ból Léa Seydoux, Paul Mescal és a nagy részében magyar nyelven játszódó R.M.N. sem.
Ha valaki kilenc résznyi podcastünkön kívül még szeretne visszatérni az idei cannes-i filmtermés hangulatába, annak ajánljuk a vetítéseken összeshazamozgatott Spotify-listánkat is. Az Elvis- és Bowie-filmek tálcán kínálták az idei Cannes legnagyobb slágereit, de hogyan feledhetnénk Adèle Exarchopoulos karaoke-jelenetét Bonnie Tyler powerballadájára, Alicia Vikander táncát a 99 Luftballonsra, az Armageddon Time címét adó The Clash-nótát, a Top Gun: Maverick strandlabda-jelenetét vagy az Aftersun nosztalgiaslágereit a 90-es évekből.
A Cannes Filmklub korábbi podcastjaiba itt lehet belehallgatni.
Még több kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket:
