Hétfőn a Magyar Nemzet vádolta meg „melegpropagandával” a film- és sorozatkészítőket, illetve az HBO-t és a Netflixet, kedden ugyanezzel a váddal megtalálta már a TikTokot is. A megyei KESMA-hírportálokon pedig készségesen vették át a lap kifakadását, miszerint a TikTok az LMBTQ-tartalmak melegágya, és mint ilyen, jobb óvni tőle a gyermekeinket. A beol.hu, a heol.hu, a zaol.hu és társai, illetve a Magyar Nemzet ezt követően kedden délelőtt cikket cseréltek: az Origo vezetője nyomán elővették a régi trükköt és áttértek a különböző szexuális kisebbségek jogait védő szervezetek „sorosozására” is, így próbálva meg hitelteleníteni azokat. A lap azokat a civileket listázza, amelyek a melegellenes törvénymódosítóval szemben kifejezték az elmúlt napokban a tiltakozásukat a TASZ-tól az Amnesty Internationalig.

Mindezzel egy időben pedig – hogy kerek legyen a történet –, a Pesti Srácokon végül agymosottnak neveznek mindenkit, aki nem ért egyet azzal, hogy a homoszexualitást egybemossák a pedofíliával. Sokat elárul a véleménycikk szerzőjének életszerűtlen gondolkodásáról az is, hogy azt a világot, amelyben a nemi identitást, a szexuális irányultságot szabadon, diszkrimináció nélkül meg lehet élni, úgy képzeli, mint ahol az óvodában „bohócnak öltözött kukis nénik” mutogatják magukat.

Mutassák őket, de nem akárhogyan

A leginkább tendenciózusan azonban a Magyar Nemzet hosszú, minden részletre kiterjedő cikke csodálkozott rá a homoszexualitás – és ezzel feltételezhetően a homoszexuális emberek – hétköznapiságára, főként a filmek és a sorozatok szemszögéből. A cikknek is ez a címe: Netflix, HBO: a hétköznapi homoszexualitás. Elképzelni sem tudjuk, mekkora erőfeszítésre és áldozatra volt szükség a szerzők részéről, hogy ennyi „melegpropagandába” belenézzenek, mindenesetre az aggodalmaskodó elemzésből jól kirajzolódik, hogy mit is gondol a melegekről és a melegek ábrázolásáról a kormánypropaganda, és feltehetően a kormány is, amely ez ellen indított teljes letámadást.

A cél egyértelmű: a filmgyárak azt akarják sugallni, hogy a homoszexualitás hétköznapi jelenség

– írják a Magyar Nemzet szerzői, akik vagy nem néztek még körül a társadalomban, amelyben élnek, és rácsodálkoznak, hogy a homoszexualitás hétköznapi jelenség, vagy csak ünnepnapokon fogadják el jelenségnek a homoszexualitást. (Az Ipsos 2021-es kutatása szerint világszerte átlagosan az emberek 42 százalékának van leszbikus/meleg rokona, barátja vagy kollégája, 24 százalék ismer biszexuális, 10 százalék transznemű, 9 százalék pedig nonbináris vagy genderfluid embert. Magyarországon ezek az arányok kisebbek: 26 százaléknak van meleg/leszbikus, 17 százaléknak biszexuális, 2 százaléknak transznemű, 3 százaléknak pedig nem-bináris ismerőse.)

Reviczky Zsolt

A homoszexualitás csak néhány évtizede foglalkoztatja komolyabban a filmes szakmát

– próbálja hangsúlyozni a Magyar Nemzet az újdonság erejét, noha Marlene Dietrich már a múlt század harmincas éveiben megcsókolt egy nőt a filmvásznon. De a filmtörténeti hiányosságoknál (elhallgatásoknál) is érdekesebb, hogy milyen reprezentációban fogadható el a cikk szerint a melegség filmes megjelenítése. És mivel a Philadelphia többször is egyfajta pozitív példaként jelenik meg az írásban, hajlunk arra, hogy a kormánypropaganda szerint meleg karakter akkor kerüljön a képernyőre, ha minimum AIDS-es és haldoklik (vagy ha Tom Hanks játssza). A cikk ezt „érdekes lélektani és társadalmi szempontként” azonosítja be.

Illetve, akkor is jöhet, ha nevetni lehet rajta, ha a homoszexualitás „a humor forrása”, és ehhez a Jóbarátokat rángatják elő. Ám a "melegpropaganda" még azt is elrontja, hiszen ha viccet csinálnak belőle, akkor a szerzők szerint rögtön lehomofóbozzák.

A cikkből az olvasható ki, hogy ha a homoszexualitás problémaként, nehézségként jelenik meg a filmekben akár társadalmi, akár egyéni szinten, az rendben van, ezért lengi körbe valamiféle áhítat a Philadelphiát. De az már „propaganda”, ha valaki „felvállalja önmagát”, vagy ha egy apa nemcsak megértő, de még boldogság is eltölti a fia homoszexualitásától, mint a Szólíts a neveden című filmben.

Vagyis az önmarcangoló vagy nevetséges meleg karakterek még átmennek a szűrőn, a büszkék és boldogok már nem.

A Magyar Nemzet 109 darab LMBTQ-témájú filmet számolt össze a Netflix többezres kínálatában, de nagyvonalúan nem sorolta ide a „számtalan mellékszereplőt”, aki „a melegkvótát képviseli”. A Netflix kínálatához egyébként előfizetésért lehet hozzáférni, a filmekről el is lehet kapcsolni, sőt még gyerekzárral is lehet kontrollja a felnőttnek. Vagyis a streamingszolgáltató fogyasztója nem passzív elszenvedője annak, amit lát, bármennyire szeretné is ezt elhitetni a lap.

Reviczky Zsolt

Mégis, a „propagandajelleg” legjelentősebb képviselőjének kiáltják ki a szerzők, és igazi műsorajánlót szolgáltatnak az LMBTQ-témájú filmekből és sorozatokból. Ezekből ilyen botrányos információkat tudunk meg:

• az Orange Is the New Black női börtönében leszbikus szereplők vannak
• a Glee-ben meleg és leszbikus párok vannak
• a transzvesztita Ru Paul transzvesztita versenyt bonyolít
• a Trónok harcában meleg szeretők vannak
• a Vezércsel című sorozatban a főszereplő biszexuális
• és még az Aranyéletben is leszbikus kalandba keveredik két barátnő, „hogy a sorozat elérje az európai színvonalat”.

„Azt hitték, ez is lecseng”

Arról, hogy vajon valóban új szintre kapcsolhatott-e a melegellenes propaganda, a Háttér Társaság munkatársa, Dudits Luca elmondta: korábban is gyakran előfordult már, hogy tele volt velük a sajtó, legutóbb akkor, amikor az interszex emberek védelmére irányuló projektüket forgatták ki. „Régóta tapasztaljuk a dömpinget, de hogy ilyen mértékben foglalkozzanak velünk, és címlapon mondják azt, hogy mi irányítjuk a pedofiltörvény elleni támadásokat, az valóban új keletű dolog.”

Dudits Luca úgy véli, a kormány valószínűleg nem számított azokra a reakciókra, támogatásokra, szolidáris gesztusokra, amelyeket a törvényt ellenzők mind itthon, mind a nemzetközi színtéren kaptak. „Szerintem azt hitték, ez is lecseng, mint a korábbi ügyek, de most elindult egy dialógus, az emberek meghallották, hogy mi történik valójában, ez pedig komoly hullámokat vetett. Úgy vélem, az UEFA ugyanúgy nem számított arra, hogy össztűz alá kerül, elkalkulálták az Allianz Arénával kapcsolatos döntést – amiért cserébe fél Németország szivárványszínbe borult. Ez óriási figyelmet kapott, Orbán Viktor érdekes módon nem is volt ott ezen a meccsen.”

A Háttér Társaság munkatársa szerint a Netflix és az HBO szemére hányt reprezentáció hatalmas jelentőséggel bírhat az LMBTQI-fiatalok életében: a vidéken vagy a kisebb közösségben élők számára, akik nem látnak nyílt, önazonos, akár kézen fogva sétáló meleg embereket – óriási segítség akár egy filmben, vagy sorozatban látni, hogy a hozzájuk hasonló emberek is élhetnek teljes életet, lehetnek sikeresek, lehet boldog, kiteljesedett párkapcsolatuk. „Ilyenkor sokkal kevésbé érzi egyedül magát az ember, kevésbé érzi azt, hogy tönkrement az élete. Gyakori kritika, hogy az amerikai filmekben sok a meleg vagy a nem fehér karakter, de az amerikai társadalom felépítése természetesen eltér a magyar társadalomtól: itthon kevesebb LMBTQI-ember tudja vállalni az identitását, odaát szerencsére ez már nem így van. Ráadásul a társadalom jelentős százaléka nem fehérbőrű, heteroszexuális, így teljesen természetes, hogy a karakterek is tükrözik ezt a társadalmi valóságot. Ez Magyarországon is nagyon fontos lenne, de nem csak az LMBTQI-emberek, hanem a romák, a fogyatékossággal élők reprezentációjával kapcsolatban is.”

null

Dudits Luca hozzáteszi: míg Európában átlagosan a társadalom körülbelül 5,9 százaléka vallja magát LMBTQ-személynek, addig Magyarországon ez az arány a nőknél körülbelül 2,4 százalék, a férfiaknál pedig 0,7. „Ebben a néhány évvel ezelőtti felmérésben nem azért ennyire alacsonyak a számok, mert itt kevesebb lenne az LMBTQI-ember, hanem mert egy kevésbé toleráns társadalomban élünk, ahol nagyon sokan nem érzik úgy, hogy önazonosan élhetnének anélkül, hogy bármilyen retorzió érné őket. Hogy ne szóljanak utánuk az utcán, hogy a családjuk ne taszítsa ki őket, hogy ne diszkriminálják őket álláskereséskor vagy a munkahelyen. A fiatalabb generációknál látjuk, hogy többen merik felvállalni, de nem azért, mert ez egy divat, trend, amire hirtelen rácuppannak, hanem mert a családi háttér jóval elfogadóbb, mint mondjuk egy-két generációval előtte, és már nem rettegnek attól, hogy csúfolnák, kirekesztenék vagy kirúgnák őket.”

Ahogy arról mi is beszámoltunk, vasárnap este megtámadtak és megvertek két meleg orvost Pécsen, a rendőrség a támadókat elfogta. A Háttér Társaság tart attól, hogy a törvény következtében megszaporodhatnak az LMBTQI-emberek ellen irányuló támadások, még akkor is, ha a társadalom nagy része elfogadó. „Nemcsak azért született meg ez a törvény, hogy a jogrendszer része legyen, hanem azért is, hogy a kormány kommunikálja a társadalom és Európa felé, hogy ők milyen értékeket képviselnek, mi az, ami szerintük megengedett, és mi az, ami nem. A nemzetközi és a hazai közvéleménykutatások alapján azt látjuk, hogy a magyar társadalom nagy része elfogadó (egy év eleji kutatás mást mért, amelyről itt írtunk - a szerk.), ami nagyon jó tendencia, de mindig van egy hangos kisebbség, aki hevesen tiltakozik. Általában őket látjuk fröcsögni a kommentekben.”

Dudits szerint a törvénnyel az is a baj, hogy a hangos kisebbséget megerősíti minden erre vonatkozó állami döntés abban, hogy amit ők képviselnek, teljesen legitim dolog, az alkotmánnyal és a keresztény értékrenddel is egybevág. Őket bátoríthatja egy ilyen törvény, hogy fellépjenek az LMBTQI-emberek ellen:

Az államnak pedig felelőssége, hogy igenis elítéljen mindennemű erőszakot, de ezt kevéssé teszi meg. Ugyanígy nem védelmezi a roma, a hajléktalan, a fogyatékossággal élő embereket, és úgy tűnik, végül mindenki sorra kerül. A társadalom felelőssége viszont, hogy ne toleráljuk, ha látjuk, hogy valakinek beszólnak, ne üljünk némán, ha megtehetjük, anélkül, hogy a saját biztonságunkat kockáztatjuk.

Még több kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket: