Az Indul a bakterház Patása, Hókuszpók magyar hangja, a Macskák Tustja, a Hamlet Claudiusa. 80 éves Haumann Péter Kossuth-díjas színész, a nemzet színésze.
Vannak emberek, akik ha szembejönnek, érezni, hogy tolják maguk előtt a levegőt. Ez a tehetség
– mondta születésnapi interjújában a wmn.hu-nak Haumann Péter. Bár ő nem magára gondolt, de tökéletes jellemzése az ő sokoldalú színpadi és filmes megjelenésének is.
Szülei női fodrászok voltak, ő inkább orvosnak készült, amíg a Toldy Ferenc Gimnázium színjátszó körében egyik tanára fel nem ismerte tehetségét és a színi pálya felé nem irányította. Végül a színművészeti főiskolára vették fel.
1963-ban friss diplomásként Debrecenbe szerződött, onnan Pécsre vezetett az útja. Játszott a 25. Színházban, a József Attila Színházban, majd 1973-ban került a Madách Színházhoz, ahol számos jelentős szerepet játszott, és a társulat vezető művésze lett. 1988-ban a Nemzeti Színházhoz, majd a rövid életű Arizona Színházhoz, egy évre a Radnóti Színházhoz szerződött, 1994-től 2016-ig a Katona József Színház tagja volt, azóta szabadúszó.
Egyedi orgánumú, sokoldalú művész, sajátos humorral megformált vígjátéki alakjai mellett drámai erejű alakításaival is emlékezetes sikereket arat.
Már első jelentős szerepe, a Platón műve alapján készült Szókratész védőbeszéde című monológ országosan ismertté tette: fiatalon is hitelesen személyesítette meg a halálra ítélt, agg filozófust, a két és félórás művet súgói segítség nélkül mondta el. A darabot évtizedeken át műsorán tartotta, csiszolta, érlelte, sőt hangoskönyv formájában is megjelent.
Emlékezetes alakítása volt az Állítsátok meg Arturo Uit címszerepe, a Sok hűhó semmiért Benedekje, a Hamlet Claudiusa, kiváló volt mint Volpone Ben Jonson darabjában, vagy Albinként az Őrült nők ketrecében.
Több mint háromszáz alkalommal játszotta el Tust, a kivénhedt színházi macska szerepét a Madáchban, a Macskák című musicalben, a darab műsorra tűzésének harmincadik évfordulóján ő is visszatért, és a közönség sokáig ünnepelte.
Rendezéssel is foglalkozott, hat darabot vitt színre. A Katona József Színházban szerepelt többek között Harpagonként Moliére A fösvényében, Ibsen Hedda Gablerében és a norvég író A vadkacsájában, Shakespeare Macbethjében, Goethe Faustjában, Tadeusz Slobodzianek A mi osztályunk és Borbély Szilárd Az olaszliszkai című darabjában.
Több filmben és számos tévéjátékban is szerepelt, köztük volt a Forró vizet a kopaszra, a Fekete gyémántok, a BÚÉK, a Hajnali háztetők, az Anna filmje, A hídember, a Szabadság, szerelem és a Kalandorok.
Felejthetetlen alakításainak egyike a Patás figurája Rideg Sándor Indul a bakterház című regényének filmes feldolgozásában. Számos szinkronszerepe emlékezetes, ő a magyar hangja például Louis de Funès-nek és Gene Hackmannek, ezen kívül sokak számára felejthetetlen, ahogy megszólal a Hupikék törpikék legádázabb ellenfele, a gonosz Hókuszpók szerepében.
Kovács Gellért így ír erről az alakításról: „A nemzet színésze ráadásul úgy formálta meg hangilag, hogy ne vesszen el belőle az, ami miatt szánalmasságával együtt is megrendítő figura. Hókuszpók ugyanis csak annyira gonosz, amennyire az animáción kívüli emberiség is az tud lenni. Elvégre gyenge pillanataiban bizony számos hétköznapi hókuszpók motyog magában, vagy épp kék fejjel szitkozódik abban bízva, hogy egyszer megfőzheti kondérban azt, akit irigyel, aki szebb nála, vagy akit egyszerűen csak nem tud megérteni.”
Szintén a WMN-interjúban beszélt arról a színész, hogy jólesik neki az évekkel ezelőtt kezdett visszavonult életmódja. „Úgy vagyok ezzel, mint aki meggyúrta a tésztát, és egy kevéske liszt még maradt a kezén, azt is lerázza. Azzal, hogy elváltam a Katona József Színháztól, elvétve vállaltam már csak szerepeket, aztán ez is szépen lecsengett. Ahogy az Írás mondja, ideje van a szólásnak, és ideje van a hallgatásnak. Eljött a hallgatás ideje nálam, és jólesik.” Kiemeli ugyanakkor, hogy „hosszan voltak jó éveim, nincs okom panaszra”.
Művészi munkásságát 1970-ben és 1972-ben Jászai Mari-díjjal, 1980-ban érdemes művész címmel, 1985-ben Kossuth-díjjal ismerték el. A Halhatatlanok Társaságának 1997-ben lett tagja, 2006-ban megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetést, 2009-ben a Prima Primissima díjat, 2010-ben a nemzet színészévé választották. Három gyermeke közül Petra és Máté is a színészpályát választotta.
Még több kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket: