Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
2018 húsvétján Nikol Pasinján örmény ellenzéki vezető elindult, hogy kétszáz kilométeres sétával tiltakozzon a kaukázusi országot kormányzó politikusok mesterkedései ellen. Néhány héttel később – és egy békés forradalom győzelemre vitele után – már ő volt hazája miniszterelnöke. A Nem vagyok egyedül című örmény-amerikai dokumentumfilm azt meséli el, Pasinján miként állította oldalára honfitársait.
Bár a film 2019-ben készült, a Nem vagyok egyedül újra aktuálissá vált: az utóbbi hetekben ismét az utcára vonultak az örmények, ám most már Nikol Pasinján lemondását követelik, a tüntetők ugyanis őt teszik felelőssé azért, hogy az örmény hadsereg súlyos vereséget szenvedett az Azerbajdzsán ellen vívott tavaly őszi háborúban. A kudarc azt jelentette, hogy Örményország elvesztette az Azerbajdzsán területére beékelődött, örmény többségű Karabah egy részét, és azeri kézre került az Örményországot és Karabahot összekötő széles folyosó is.
Pasinján hiába ismételgeti azt, hogy a vereségért nem ő, hanem az Örményországot korábban kormányzó és a honvédelemre keveset költő előző rezsim politikusai a felelősek, mégis jó esély van arra, hogy visszatér a hatalomba a 2018-as forradalom által leváltott politikusi garnitúra. A mostani ellenzéket ugyanis Szerzs Szargszján emberei vezetik, és melléjük állt az államfő is, aki ugyancsak követeli a kevesebb mint két éve hatalomra került miniszterelnök távozását.
Pedig kevés olyan forradalom zajlott le a világban, mint Pasinjáné. A tüntetők napokon át annak ellenére teljesen békések maradtak, hogy Szerzs Szargszján elnök – aki, hogy megtartsa hatalmát át akart ülni a kormányfői székbe – őrizetbe vetette az ellenzéki vezetőit, s a tüntetések betiltásával próbálta meg letörni a tiltakozást. „Ha a hatalom megpróbál legyőzni egy valóban népszerű mozgalmat, azzal csak tovább erősíti az ellenállást. Az embereket ugyanis ez a politika még jobban felbőszíti” – fogalmazta meg a filmben Pasinján győzelmének fő okát egyik szövetségese.
Örményországra pedig nem volt mindig jellemző a nyugodtság és a megfontoltság: 1999-ben a parlamentben ölték meg a hivatalban lévő kormányfőt és a parlament elnökét, 2008-ban pedig véres összecsapások törtek ki a tüntetők és a rendőrség között. Furcsa módon egy szomorú dátum, április 24. – a törökországi örmények elleni 1915-ös pogrom emléknapja – hozott fordulatot: sem a hatalom, sem pedig az ellenzék nem akarta, hogy éppen április 24-én essenek egymásnak az örmények, így végül Szargszján elismerte az utca győzelmét, és azonnali hatállyal lemondott az éppen csak átvett miniszterelnökségről.
A Nem vagyok egyedül egyik erénye, hogy valamennyi érdekeltet megszólaltatja: Pasinján és szövetségesei mellett szerepel a filmben Szargszján, illetve pártjának több – s jelenleg is aktív – prominense. Az egyik főszereplő Pasinján felesége, Anna Hakobján újságíró, aki a fehérorosz Szvjatlana Cihanouszkaja és az orosz Julija Navalnaja előtt a posztszovjet térségben elsőként vállalt tevékeny részt az ellenállásban férje letartóztatása után.
Amikor Pasinjánt őrizetbe vették, Hakobjan először elutasította, hogy megszólaljon az ellenzék újabb demonstrációján, ám végül mégis csak igent mondott, mert úgy érezte, ellenkező esetben lendületét vesztheti a tiltakozó mozgalom. A film végén pedig közölte: nem akar „First Lady” lenni, mert nem szereti, ha „megszámozzák a nőket”.
A Nem vagyok egyedül a héten zajló Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon (BIDF) látható.
Vetkőzésen, kémkedésen, egy mozdulaton át is kiderülhet, milyen esendőek vagyunk
Még a legelszántabb dokumentumfilm-rajongóknak sem egyszerű egy-egy fesztiválszezon: csábító lehetőség szembenézni a valósággal, ám kétségkívül nyomasztó és fájdalmas is egyben. A szükségessége azonban megkérdőjelezhetetlen. Március elsején indul a Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál, amely idén a megbocsátás, a remény, a gonosz, és a szeretet birodalmába invitálja a nézőit. A program hét filmjét ajánljuk.
Még több kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket:
