Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Először szerepel magyar ötlet a márciusi Berlinale alprogramjában, a világ egyik legrangosabb sorozatterv-seregszemléjén. Krigler Gábor, az HBO korábbi kreatív producere immár saját cégével vesz részt az eseményen, amelyen egy nyolcvanas években, a Balatonnál játszódó történelmi thrillerrel mutatkoznak be. Mi szülte a sorozat ötletét, és miért Enyedi Ildikót kérték fel a rendezésre? Hogyan hatott a járvány a sorozatgyártásra, kipukkad-e valaha a sorozatlufi, és mi a helyzet a Bridgertonnal? Interjú Krigler Gáborral, és Krigler-Tóth Emőkével, a Joyrider alapítóival.
hvg.hu: Március 2-án tartják a Co-Pro Series Pitch sorozatterv-seregszemlét, amelybe tíz projektet válogattak be azért, hogy a nemzetközi színtéren is bemutatkozhassanak. Hogy néz ki egy ilyen pitchfórum?
Krigler Gábor: A legtöbb esetben úgy, hogy a producer, a kreatív producer vagy a showrunner kiáll egy rendezővel vagy az egyik íróval, és ők ketten a színpadon öt percben beszélnek a sorozattervükről. Nagyon fókuszáltan kell elmagyarázni az alapokat, hogy bevonzzák a lehetséges partnereket, finanszírozókat, tévécsatornákat, platformokat, hogy felkeltsék a színészek, rendezők, írók, akár ügynökségek figyelmét. A pandémia miatt az online térbe szorult ez a rendezvény is, már nem vagyunk megkötve a személyes színpadi jelenléttel, ami tényleg úgy szokott kinézni, hogy negyvenes fehér férfiak kiállnak és próbálnak meggyőzni másokat arról, hogy segítsenek rajtuk.
hvg.hu: Honnan jött a Balaton Brigád ötlete? Van egy azonos című Dalos György-regény, netán az a történet kiindulópontja?
K. G.: Nem, nincsen köze hozzá. A Balaton Brigád konkrétan létezett, így hívták azt a Stasi-különítményt, amelynek az volt a feladata, hogy megfigyelje a Balatonon találkozó kelet- és nyugatnémeteket. Amiért nagyon megszerettem ezt az ötletet, annak az az oka, hogy Balatonfüreden nőttem fel, és a nyarakat az elejétől a végéig a parton töltöttem, szóval volt bennem egy erős nosztalgia ezzel kapcsolatban. Amikor később megtudtam, hogy nyaralások alatt óriási emberi drámák zajlottak, amiről nekünk akkor fogalmunk sem volt, úgy éreztem, hogy ezt mindenképpen érdemes lenne feldolgozni valahogy. Még az HBO-nál voltam, amikor ez az ötlet felmerült, de oda végül nem kellett.
hvg.hu: A sorozatot Enyedi Ildikó rendezi. Miért pont őt keresték meg a feladattal?
K. G.: Már az HBO előtt is ismertem Ildikót, és fantasztikus dolgok jöttek ki abból is, amikor felkértük, hogy legyen a Terápia egyik rendezője. Olyan egyedi látásmóddal tud hozzányúlni a történetekhez, amit nem is tudok szavakba önteni. Amikor azon agyaltunk, ki jöhet szóba rendezőként a Balaton Brigádhoz, először arra gondoltunk, hogy biztosan német rendezőre van szükségünk. Aztán rájöttünk, hogy ez nem feltétel. Miért is adnánk ki a kezünkből a feladatot? Legalább a vezető rendező legyen magyar. Ezért kerestük meg Enyedi Ildikót, aki végigélte ezt a korszakot, ráadásul van német kötődése a férje révén, és sok időt tölt Németországban.
hvg.hu: A magyar vagy a német közönségnek szól inkább a Balaton Brigád?
K. G.: A nemzetközi közönségnek szól, bár 70 százalékban német történet. A négy fő szálból egy van, amelynek magyar a főhőse. Ami nagyon érdekelt ebből, az az, hogy a Stasi-ügynök fejében legyünk, aki döntően a gonosz tudna lenni egy kémsztoriban, de az ő szemszögéből fejtjük fel, hogyan gondolkodtak ők, hogyan hozták meg a maguk kompromisszumait.
hvg.hu: Erről A mások élete című film ugorhat be a nézők fejében.
K. G.: Olyan értelemben igen, hogy a megfigyelő, a Stasi-ügynök áll a középpontban. Azon a filmen nagyon érződik, hogy egy nyugatnémet írta. Amikor találkozom egy némettel egyfajta tesztként egy idő után beleszövöm a mondanivalómba A mások életét, és ha tetszik neki, akkor nagy valószínűséggel nyugatnémet, ha nem, akkor keletnémet. A keletnémet barátaim nagy többsége nem szereti ezt a filmet.
hvg.hu: A Nemzeti Filmintézet történelmi filmeket részesít most előnyben. Véletlen egybeesés, hogy pont ilyen témában fejlesztenek sorozatot?
Krigler-Tóth Emőke: Gábor kifejezetten nem szereti a történelmi sorozatokat. Úgyhogy most épp kettőt is csinálunk. (nevet)
K. G.: Soha nem jutott eszünkbe, hogy csináljunk valami történelmit, mert ez az elvárás.
Akkor jó egy történelmi ötlet, ha megtaláljuk benne azt, amitől most is releváns, és megvizsgálhatjuk, hogy az, ami történt, hogyan hat a mára.
A másik sorozatunkkal, A bátorság iskolájával kapcsolatban is hasonlóan éreztem. Találkoztunk egy lengyel producerrel, aki kérdezte, nem csinálnánk-e valami koprodukciót, de mondtuk, hogy nincs most semmilyen organikus lengyel-magyar sztorink. Rá három napra érkezett hozzánk két író, Petrik András és Horváth Áron, akik hoztak néhány ötletet, itt merült fel a Balatonbogláron bújtatott lengyel menekült gyerekek története, akik itt jártak iskolába.
Iszonyúan izgalmas, hogy csinálunk egy gimis sorozatot, ahol a téteket teljesen más megvilágításba helyezi, hogy kint embereket ölnek a második világháborúban, a szereplők családjai talán már nem is élnek, és közben bármikor megérkezhetnek a németek. Ez egy kalandos, kémes sztori, benne van egy nagyon érdekes történelmi figura, Ujszászy István, illetve Karády Katalin „felturbósított” sorozatkarakter-változata is. Ők a menekítésen dolgoznak. Mikor a lengyel partnerrel elkezdtünk dolgozni ezen, jött az NFI kiírása a sorozatokról, így gondoltuk, ezt érdemes lenne beadni.
hvg.hu: Indulásakor cégükről, a Joyriderről azt lehetett tudni, hogy színtisztán a piacról akar majd fejleszteni – vagy már akkor is opció volt, hogy állami támogatásokat vegyenek igénybe?
K. G.: Amikor elindult a cég, még nem is volt az NFI-nél sorozatalap, így akkor nem gondoltuk, hogy itthonról bármilyen támogatást is össze lehetne szedni. Az üzleti tervünk valóban azon alapult, hogy a nemzetközi piacra fejlesztünk sorozatterveket, de ez nagyon sokat alakult útközben. Ha nem ütött volna be a koronavírus, nagyon máshogy nézne ki ez az egész. Pont egy éve még úgy tűnt, hogy a határ a csillagos ég: meghívtak a SeriesManiára, hogy beszéljek a kelet-európai piacról, csőre volt töltve a szerb projektünk, a Frust, amely egy frusztrált író titkos bosszúálló hőssé válásáról szól, és úgy nézett ki, hogy a Balaton Brigádot is eladjuk piacon, mindenféle magyar részvétel nélkül. Jött a vírus, a SeriesManiát elhalasztották, a Brigád ügyében tárgyaltunk egy német céggel, de hosszas huzavona után végül kiszálltak. Ez nagyon a padlóra küldött minket. Tárgyaltunk a nemzetközi piacon, ahol folyamatosan azt kérdezték tőlünk, hogy „jó, de mit tudsz otthonról hozni?” Átalakítottuk a finanszírozási terveinket, amelyekben már van némi magyar hozzájárulás, de ügyelünk arra, hogy a projekt nagyságához képest egy kisebb beszállást kérjünk itthonról, a többit pedig hozzuk külföldről.
hvg.hu: Amikor 2019 januárjában kiderült, hogy Gábor nyolc év után otthagyja az HBO-t, akkor csak annyit lehetett tudni, hogy dolgozik valamin, de nem különösebben indokolta meg a döntést. Tulajdonképpen miért vált ki a cégből? Kicsi volt a mozgástér? Vagy olyan kompromisszumokat kellett megkötnie, amilyeneket nem szeretett volna?
K. G.: Nincs egy nagy válasz erre, csak sok kicsi van. Soha nem láttam magam irodistának, alkalmazottnak. Az, hogy odakerültem, egyfelől hatalmas szerencse volt, másfelől pedig, amikor 21 éve elkezdtem dolgozni ebben a szakmában, pontosan tudtam, hogy egész életemben sorozatokkal akarok foglalkozni. Az HBO talán a mai napig a sorozatkészítés kreatív csúcsa. És tényleg, gyönyörű is volt végig. Kilencvenöt százalékban azt tudom mondani, hogy mindent megcsinálhattam, amit szerettem volna, de 2017 magasságában már nagyon ott volt a zabszem, hogy oké, akkor most minden évben csinálok egy sorozatot, de mi van tovább? Paradigmaváltás is volt, és voltak olyan projektek, amelyeket különféle okok miatt nem akartak bevállalni. Ezeket megértettem, de úgy gondoltam, hogy jó lenne az ilyen a döntéseket magamnak meghozni.
hvg.hu: A kezdettől fogva azt szerették volna, hogy a Joyrider családi vállalkozás legyen?
K-T. E.: Gábor nagyon kreatív ember, és ha kívülről tekintek rá, akkor is tudom, mennyire sokat ér a szakmaisága. A számokkal, pénzzel és üzleti döntésekkel viszont nem szeret foglalkozni.
K. G.: Tárgyaltunk másokkal, volt róla szó, hogy betársulunk valahová, de végül nekiálltunk ketten, majd csatlakozott Angyalosy Eszter is (az HBO kreatív szerkesztőjeként a Terápiában, az Aranyéletben is dolgozott – a szerk.).
hvg.hu: Hogyan telik egy sorozatfejlesztő napja?
K. G.: Bízom benne, hogy eljutunk majd arra a szintre, amikor nekem például csak a kreatív részével kell foglalkoznom és nem tárgyalásokon sztepptáncolnom, de jelenleg leginkább a projekteket menedzselem.
K-T. E: Külföldön Gábort adjuk el, az ő tudása és szakértelme a fő termékünk, ezért egyelőre elengedhetetlen, hogy részt vegyen a tárgyalásainkon.
K. G.: A fejlesztés bonyolult folyamat. Úgy kezdjük, hogy hárman-négyen összeülünk, és először mindenki bedob ötleteket, hogy milyen szereplők kellenek, hogy mondjuk, legyen egy féllábú meg egy hottentotta. Aztán ha eldöntöttük, hogy valami hatrészes lesz, akkor felírjuk, hogy mi fog történni az egyes részekben a karakterekkel. Ezután valaki megírja az első részt, valaki meg a bibliát, amely tartalmazza a koncepciót, a fő tematikákat, hogy miről szól valójában a sorozat, röviden a karaktereket, illetve az epizódokat. Ahhoz, hogy eljussunk a piacra, szükség van egy megírt első epizódra és a sorozatbibliára.
hvg.hu: Amikor naponta jönnek ki új sorozatok, hogyan tudja egy kis magyar produkciós cég felhívni magára a figyelmet?
K. G.: Erre a kérdésre másfél évvel ezelőtt mást mondtam volna, mint most. Mindenki azt hitte az iparban, hogy a pandémia miatt dömping lesz, mindent felvásárolnak majd a platformok, de nem így lett, mert kevesebb pénzük van, nagyobb a bizonytalanság és kevesebbet tudnak gyártani. Ezért inkább biztosra mennek: vagy valamilyen A-listás tehetséget szereznek meg a tervhez, vagy eleve olyan könyv, képregény, film alapján húznak fel egy sorozatot, amely már korábban bizonyított. Ehhez képest nagyon nehézzé vált eredeti ötleteket eladni, ráadásul a karanténban az összes író írt, mint a gép, úgyhogy most istentelen mennyiségű projekt van, amit árulnak. Nekem meggyőződésem volt, hogy minél inkább high-concept egy sorozat, könnyen pitchelhető, műfaji, minél kevésbé eredeztethető egy bizonyos kultúrában, annál könnyebb lesz eladni, eddig azonban éppen az ellenkezője látszik.
hvg.hu: Nem érzik úgy, hogy van egy sorozatlufi, amely egyszer csak ki fog pukkanni? Felülírta már a mennyiség a minőséget?
K-T. E.: Annak idején, mikor mi összejöttünk, mindig minden új sorozat első részét megnéztük. Akkor még nyomon lehetett ezt követni, de most már annyi új sorozat van, hogy lehetetlen. Annyira hosszú a listám, hogy nem érek a végére.
K. G.: Mivel egyre több streamingszolgáltató van, már közhellyé vált, hogy ha új nézőket akarsz toborozni, akkor folytatásos történetekre van szükség. Ezt mindenki belátta. Azt viszont már nehéz megcsinálni, hogy hatalmas tömegekre célozz, most már inkább a kisebb csoportokra mennek, célzott stílussal, nyelvvel, és szerintem mindegyiknek van közönsége, a trükk az, hogyan fogod meg őket.
hvg.hu: Mit néznek most?
K-T. E.: Én nemrég néztem a Bridgertont, de abbahagytam a második résznél. Gábor, te attól kifeküdnél teljesen. Együtt néztük viszont A légikísérőt, pedig az ilyen ritka, általában külön nézzük a sorozatokat, hogy mindenről legyen tapasztalat.
K. G.: Lehet, hogy ez az én számból nem hangzik jól, de én egy kicsit kiégtem ezen a téren. Nagyon szeretek sorozatot írni, de nézni már... Nálam a binge watching lényegesen korábban indult, mint a legtöbb embernél, és mire mások a karanténban ráfordultak a darálásra, én inkább könyveket olvastam, amit addig viszont nagyon elhanyagoltam. Kevés sorozat van az utóbbi időben, amibe belenéztem, de sokat olvasok róluk, tehát képben vagyok.
Néztem nemrég egy tavaly készült francia sorozatot is, mert érintőlegesen volt hozzá közöm. Még a fejlesztés elején elolvastam pár epizódot belőle, Parlement a címe. A légikísérő nagyon érdekes élmény volt, tök másba csavarodott át ahhoz képest, aminek indult.
K-T. E.: Nekem a Normális emberek is tetszett, illetve nagy kedvencem volt tavaly a Nagy Katalin: A kezdetek. A Koronát is néztem, de a negyedik évad már nem volt olyan izgalmas, szerintem.
Még több Élet + Stílus a Facebook-oldalunkon, kövessen minket:
Szánalmas lúzer az, aki a jó oldalon akar állni? – Az Aranyélet forgatásán jártunk
