Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Szeptember elsejére virradóan a hallgatók elfoglalták a Színház- és Filmművészeti Egyetemet. A blokádban mind a 350 nappali tagozatos diák részt vesz, több doktori és Erasmus-hallgató, és az egyetem tanárai és dolgozói is. De kik vannak a sárga maszkok mögött? Közülük 26-ról közlünk portrékat. Ismerjék meg Elefánti Emmát.
Elsőéves a drámainstruktor szakon, 21 éves. Sok nagy színészhez és színházi emberhez hasonlóan a szentesi Horváth Mihály Gimnázium drámaszakán érettségizett. Többször felvételizett rendezőnek, de közben járt az ELTE-re, és részt vett a Trafó drámapedagógiai műhelyén, majd asszisztens volt a Trafó huszadik születésnapi előadásán. Nagyon érdekelte a közösségi színház, önkénteskedett a színházi nevelésben utazó Káva Kulturális Műhelyben, és dolgozott gyerekekkel szabadulószobában, így végül ráébredt, neki leginkább ez a drámapedagógiát, színházi nevelést oktató szak való.
Már mielőtt felvették volna, lehetett tudni a modellváltásról. „Az a pár hét, amikor már felvettek, és már lehetett tudni a kuratórium névsorát, de még nem jártunk be az egyetemre, iszonyatosan kegyetlen volt, széttépett a tehetetlenség.
Féltem, hogy az lesz, mint az összes többi üggyel a közelmúltban: hogy beszélünk, beszélünk, beszélünk róla, aztán szép lassan elsikkad az egész.
Úgyhogy, amikor az első tanítási napom előtt megkérdezték, elfoglaljuk-e az egyetemet, gondolkodás nélkül rávágtam, hogy persze! Pedig korábban úgy éreztem, bármit, csak ezt ne, mert én erre még nem vagyok kész.”
Ő szervezi a Vas utcai épület őrségét, és szervezője volt a fáklyás váltófutásnak. Amikor Szarka Gábor hazaküldte volna a hallgatókat, nagyon rosszul érezte magát, de ahogy fogalmaz, az erről szóló szavazás nagyon megemelte. „Rég nem volt olyan tiszta helyzet; az az egységes szavazás sok benzint adott a továbbiakra.” Emellett csodálatosnak tartja a támogatókat is: „Felsorolhatnám akármelyik nénit vagy bácsit, akivel az őrségben találkozunk.” Viszont mindig az utolsó energiájáig és az utolsó idegszáláig kifárasztja magát, és ha emiatt hazamegy pihenni, az ezt követő ürességgel sosem tud mit kezdeni. „Ilyenkor muszáj azonnal visszajönnöm.” Pedig alapvetően nehezen bírja a stresszt: ennek a kezelése az, ami „lehúzza az aksit”, nem az, ha valaki kiabál valamit az ablak alatt. „Azt már megszoktuk.”
A többi hallgatói portrét itt találhatja meg:
„Először találkozunk a hatalom zsarnoki, elnyomó természetével" - Hallgatók az SZFE blokádja mögött
A hatalom képviselői szerint haza kellene már menniük a szüleikhez, baloldali mozgalmárok mosták át az agyukat, és különben is csak egy politikusok által kiképzett kemény mag áll a Színház- és Filmművészeti Egyetem elfoglalása mögött. Az SZFE-hallgatók nagy része csak nevet az ilyen megjegyzéseken. De kik ők, és hogy néz ki belülről a blokád?
