Negyedéves a prózai színész szakon, 22 éves. Egy művészeti szakgimnáziumban volt tánctagozatos, de aztán elkezdett versmondókon szövegeket mondani, ami valami újat adott neki. A terve az volt, hogy egy évig külföldön tanul, aztán beadja a jelentkezését az SZFE fizikai színész szakára, de azért előtte ki akarta próbálni, milyen felvételezni, így elment a prózai színészek felvételijére. Az esélytelenek nyugalma miatt iszonyú laza volt, annyira, hogy fel is vették. Szereti, hogy mennyire sokféle az osztálya, és hogy soha semmiről nem mondták, hogy ne foglalkozhatnának vele.

Máté Péter

Pesszimistának tartja magát, de ha bármikor épp feladta volna, a többiek mindig visszarántották; miután megszavazták a blokádot, két órán keresztül némán bámult maga elé, és rettegett, mi fog történni. „Az zavar a legjobban, hogy soha nem kapunk konkrétumokat; akkor is azt éreztem, nem tudom, mi lesz holnaptól. De csak az számít, mi van ebben a percben. Nagyon megtanít a mában élni ez a helyzet.” Ő hozta létre azt a munkacsoportot, amelynek tagjaként minden egyes osztály képviselőjével kommunikál, hogy mindenhová eljussanak az információk. Eufórikusnak találta, amikor a Független Zeneakadémisták már a blokád elején koncertet adtak a tiszteletükre: „Nem bírtam abbahagyni a sírást; nem tudtam felfogni, hogy ilyen még létezik nálunk.” Az is meghatotta, hogy egyik nap még ők segítettek Iványi Gábor egyházának, másnap pedig Iványiék hoztak nekik ételt:

Ez a helyzet azt okozta, hogy emberek önzetlenül segítenek egymásnak, és visszaadják, amit kapnak. Ez a felismerés olyan szeretettel töltött el, amit nem nagyon szoktam tapasztalni.

A leginkább az viseli meg, ha „olyan személyek, akikre egyébként felnézek, nem értik meg, mi történik velünk, és azt gondolják, nem gondolkodó lények vagyunk, és nem önállóan döntünk. Olyanok is, akik a mai napig nagyon fontosak nekem, és akiknek mindig adni foguk a szakmai véleményükre.”

A többi hallgatói portrét itt találhatja meg:

„Először találkozunk a hatalom zsarnoki, elnyomó természetével" - Hallgatók az SZFE blokádja mögött

A hatalom képviselői szerint haza kellene már menniük a szüleikhez, baloldali mozgalmárok mosták át az agyukat, és különben is csak egy politikusok által kiképzett kemény mag áll a Színház- és Filmművészeti Egyetem elfoglalása mögött. Az SZFE-hallgatók nagy része csak nevet az ilyen megjegyzéseken. De kik ők, és hogy néz ki belülről a blokád?