Ötvenhárom nappal azután, hogy a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatói elfoglalták és blokád alá vonták az intézmény épületét, a nemzeti ünnepen az egyetemi polgárok hívtak tüntetni mindenkit, aki támogatja őket. A tömeg a Műegyetemtől a Március 15. térre, majd az Urániához vonult. Szóba került az egészségügyi törvény és az Alaptanterv is.
Ide kattintva elolvashatja percről percre tudósításunkat a tüntetésről.
„A Színház- és Filmművészeti Egyetem polgárai és a mellettük szolidaritást vállaló hallgatók az ország különböző egyetemeiről, demonstratív felvonulást szerveznek a szellemi szabadság jegyében. Várunk mindenkit, aki szeretné kifejezni aggodalmát a közelmúltban hazánkban veszélybe került egyetemes értékekért – ezek közül csak egy az autonóm felsőoktatás. Tartsatok velünk, mindannyiunk szabadságáért!”
Ezzel a felkiáltással szervezett tüntetést október 23-ra az SZFE polgársága, több hasonló, de kisebb demonstráció után. A„Mindannyiunk szabadsága – megemlékezés ’56-ról” demonstráció péntek délután, 1956-hoz hasonlóan a Műegyetem elől indult. Itt Fullajtár Andrea, a Katona József Színház művésze szavalta el a Nemzeti dalt, majd a tömeg elindult a Március 15. tér felé. Tízezernél is több demonstráló gyűlt össze (pontos adat nincs, de a tüntetők több mint egy kilométeren keresztül megtöltötték a széles Rákóczi utat, az Erzsébet hídtól az Urániáig. A náluk lévő táblákon többen az egészségügy helyzete, Mészáros Lőrinc vagy a „maffiaállam” miatt is tiltakoztak, de az is kiderült, hogy megjelentek többek közt az ELTE, a Pécsi Egyetem, a Metropolitan, a BME, a MOME és a Debreceni Egyetem hallgatói is.
Részt vett a politikamentesként meghirdetett tüntetésen - civilben - Karácsony Gergely is, és ismét eljött Udvaros Dorottya, a Vidnyánszky Attila által igazgatott Nemzeti Színház művésze is. A jövőre emelt költségvetésből, 118 milliárd forint közpénzből működő közmédia hírszolgáltatója, az MTI mindezek dacára este közel fél hétig nem közölt egyetlen sort vagy képet sem a négykor kezdődött tüntetésről.
Az éneklő és tapsoló tömeg először a Március 15. térre vonult, ahol fáklyagyújtással emlékeztek 1956-ra; innen némán folytatódott a vonulás, amire a szervezők rendre emlékeztették az újra meg újra a „Szabad ország, szabad egyetem” skandálásába kezdő demonstrálókat.
A menet eleje este hatkor ért az Uránia előtt felállított színpadhoz.
Az 56-os műsor elején a Független Zeneakadémisták eljátszották Beethoven Egmont-nyitányát, majd Vilmos Noémi, az SZFE hallgatója kezdte meg a beszédeket. A hallgató Orbán Viktornak üzent: „Forradalmat csinálni márpedig lehetséges.” Hozzátette: „Ha ön egy jól teljesítő országot akar vezetni, fontos lenne, hogy közben ne vegye le a szemét az országról.” Végül végigmérte a tömeget, és kijelentette:
Úgy tűnik, a Nemzeti Együttműködés Rendszere megteremtődött.
Utána Fülöp Barnabás, az ELTE BTK és Simonyi Lengyel Mira, a Képzőművészeti Egyetem hallgatói, az SZFE-polgárokat támogató Titkos Egyetem képviselői szólaltak fel. Elmondták, gólyaként nem az lenne a dolguk, hogy tüntetéseket szervezzenek, hanem hogy előadásokon üljenek, de mégis itt vannak, mert „minőségi felsőoktatást akarunk, arra viszont csak autonóm oktatási intézményben van lehetőség. Ezt viszont a jelenlegi hatalom nem garantálja”, inkább „még keményebb kézivezérlésre akarja állítani a felsőoktatást”. Fülöp szerint a kormánytól papíron független, de valójában mégis kormánypárti új fenntartó létrehozásával
A kormány úgy megy, hogy marad,
ennek megakadályozása pedig „kollektív felelősség”.
A tüntetésen valóban nemcsak az SZFE autonómiája került szóba, komoly szerepet kaptak az olyan szakmák is, amelyek képviselői szintén veszélyben érzik a hivatásukat. Beszédet mondott Nagy Erzsébet, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) országos választmányának tagja, pécsi tanár is, mondván, a PDSZ kezdettől támogatta az SZFE hallgatónak és oktatóinak kezdeményezését „az állam által delegált illetéktelen kezek távoltartására”, hiszen ők is „egy hajóban, ugyanazzal a széllel szemben” hajóznak.
Nagy Erzsébet beszélt a „nyakukba rakott” új Nemzeti Alaptantervről, amely „ideológiai normakövetést, torzított és időnként hamis történelemszemléletet” közvetít, és nem gondolkodásra, hanem normakövető magatartásra buzdít, de szóba került a közalkalmazotti törvény megváltoztatása is. Beszédét azzal zárta: „Az SZFE egyetemi polgárainak összefogása példaértékű. Nagyon büszkék vagyunk rájuk, de jó lenne, ha nemcsak drukkereik, hanem követőik is lennének a munka világának más területein is, az SZFE-n pedig nem ezredesekkel, hanem munkavállalói és hallgatói jogokkal, az intézményi autonómia helyreállításával és az egyetemi polgárok által megválasztott vezetőkkel kellene rendezni a viszonyokat. Jegyezzük meg: nincs szabad ország szabad oktatás nélkül.”
Felszólalt Székely Tamás, a Magyar Szakszervezeti Szövetség alelnöke is, aki szerint az SZFE polgárait „zsarolással, hatalmi szóval félemlítik meg”, de ők „példát mutattak mindannyiunknak”. Ő is azt mondta: „Most a diákok védik a jövőnket, most nekünk kell védeni őket, de nem szavakkal, tettekkel: a fotelből szurkolás most kevés.”
A tüntetésen az egészségügyi szakma is képviseltette magát. Dr. Szkaliczki Andrea orvos az új egészségügyi törvény ellen szólalt fel, mert bár a béremelést és a hálapénz eltörlését „mérföldkőnek” tartja, úgy gondolja, az új törvény „nemcsak az orvosoknak, de a pácienseknek sem jó”, „nem családbarát”, és összességében „nem bölcs és megfontolt reform, hanem a fejlődést visszavető változtatás”. Kós Ágnes műtéti szakasszisztens arról beszélt, hogy a törvény elfogadása óta úgy érzi magát, mint aki zuhan.
Hol a segítség, hol egy kapaszkodó, ki tart meg minket? És akkor itt vannak nekünk a színművészetis hallgatók és oktatók, akik példát mutatnak nekünk összetartásból és szolidaritásból.
Horváth Aladár a Roma Parlament képviseletében ’56 roma magyar hőseiről beszélt, mondván, „Ma ti, színművészetis diákok vezetitek a szabadságért zajló harcot.” A hosszú beszédek alatt néhányan már elszivárogtak a színpad elől, mire Horváth és a FreeRoma Group elénekelték a Titkos egyetemet, a tüntetés himnuszát.
Végül Vilmos Noémi, az SZFE hallgatója zárta le a tüntetést. „Ez az esemény most véget ér, de ami ma itt történt, az akár valaminek a kezdete is lehet. Egy olyan úté, amelyen elindulva ez az atomjaira hullott társadalom talán újra egymásra talál. Ragaszkodjatok az oktatás, a tudomány, a gondolat szabadságához!” – mondta, majd leszögezte: „Mi, az SZFE közössége, továbbra is kiállunk az egyetemünk függetlenségéért, és kiállunk másokért is, mert hiszünk abban, hogy csak akkor lehetünk igazán szabadok, ha mellettünk a másik ember is az.”
Zárásképp a tömeg elénekelte a Himnuszt, majd a szervezők kérésének megfelelően némi skandálás után valóban mindenki hazaindult. Szombaton pedig elkezdődik az egyetem blokádjának 54. napja.