Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Fehéroroszország egyik legnépszerűbb fiatal írója, Szasa Filipenko hetek óta aktívan tüntet a szabadságért Minszkben. A műveiben általában a posztszovjet világot elemző író eddig is hangos kritikusa volt Aljakszandr Lukasenka rendszerének. Beszéltünk vele arról, mennyire durva diktatúra valójában a belarusz elnöké, és milyen sors vár ott egy hozzá hasonló értelmiségire. Interjú.
Ha belarusz irodalomról van szó, első körben mindenki a Nobel-díjas Szvetlana Alekszijevicsre gondol, de nagyon úgy tűnik, az újhullámra is szép jövő vár: például arra a 36 éves Szasa Filipenkóra, aki lelkesen mutatja be a szovjet és posztszovjet világot, egyetlen magyarul is megjelent könyvében (Vörös Keresztek) pedig a szovjetek sokáig elmaradt önvizsgálatát is megtartja. Filipenko internetes regényíróként tűnt fel, hogy aztán már fiatalon több orosz irodalmi díjat is bezsebeljen, miközben műveiben és interjúiban nemcsak leírja a múltat és jelent, hanem kritizálja is.
A történelmi terrorról író művészként aktív részese a belarusz történéseknek: nemcsak az interneten ment körbe magyarra is lefordított gondolatsora Aljakszandr Lukasenka rendszerének alkonyáról, és a nem megnyerhető szabadságról, de személyesen is jelen van a minszki tüntetéseken. Még az előtt beszélgettünk, hogy Lukasenka nagy titokban letette a hivatali esküt.
hvg.hu: Messziről nézve nincsenek rossz kilátásai a belarusz tüntetőknek, de milyenek a kilátások belülről?
Szasa Filipenko: Határozottan hisszük, hogy győztünk. Csak idő kérdése, és Lukasenka elmegy. Sajnos a békés tüntetések türelmet és visszafogottságot igényelnek, de senkinek nincs kétsége afelől, hogy a diktatúra végnapjaihoz értünk. Sok dologgal kell még megküzdenünk, de Fehéroroszország már soha nem lesz ugyanolyan.
hvg.hu: Hogy küzdenek meg a mindenhonnan áradó propagandával és álhírekkel?
Sz. F.: Nem kell vele küzdenünk, tárva nyitva a szemünk.
A propagandának kell küzdenie velünk,
fogcsikorgatva kell meggyőznie a rendfenntartókat és tisztviselőket – ezeket a dinoszauruszokat, akiknek már rég ki kellett volna halniuk –, hogy még szükség van rájuk.
hvg.hu: Fehéroroszországot 1994 óta irányítja Lukasenka, és mindeddig stabil volt. Létezik azért belarusz ellenzéki múlt, tettek valamit a diktatúra ellen?
Sz. F.: Természetesen! Szinte Lukasenka első elnökként töltött napja óta kerülnek elő politikusok, újságírók vagy civilek, akik rájöttek, hogy az országot ellopta egy diktátor. Csak ezeknek az embereknek a listája kitenne egy egész cikket.
hvg.hu: Milyen élete lehet az országban egy önhöz hasonló kritikus értelmiséginek? Tudomást vesznek önről és az írásairól?
Sz. F.: Az egyetemet, ahol tanultam, már bezárták. A könyveim kaphatók pár boltban, nincsenek ott a polcokon, de néha szabadon hozzáférhetők. Azt biztosan tudom, hogy a Belarusz Nemzeti Könyvtár kifejezetten ajánlja, hogy ne kölcsönözze ki senki a műveimet. Azt hiszem, ez nagyobb elismerés, mint bármilyen irodalmi díj.
hvg.hu: Létezik valamiféle földalatti értelmiségi mozgalom az országban?
Sz. F.: Bármiféle értelmiségi dolog földalatti. Ha gondolkozó ember vagy, veszélyt jelentesz Lukasenkára, mindegy hogy festő, író vagy újságíró vagy. Ha akár egy paragrafusnál hosszabb szöveget olvastál életedben, és nem osztod, hogy az elnöki hokicsapat az ország elmúlt 26 évének legnagyobb sikere, szintén veszélyt jelentesz. De akkor is, ha békés tüntetésen veszel részt, könyveket írsz, eseményeket szervezel vagy csak biciklizel.
hvg.hu: Az Európai Uniónak Vlagyimir Putyin az „ősellensége”, de Fehéroroszországból mennyire tűnik barátinak vagy ellenségesnek az orosz elnök?
Sz. F.: Nincs egységes álláspont, gondolok valamit én, és gondol valamit Lukasenka is, valaki diktátornak, valaki erős politikusnak gondolja. De ha a belarusz társadalom viselkedéséről van szó, szerintem inkább kinevetjük. Ő Európa utolsó diktátora, aki dollárok milliárdjaival tömi Európa utolsó előtti diktátorát, hogy az fenntarthassa a rendőrségét.
hvg.hu: Akkor az sem ennyire egyértelmű, hogy a belarusz ellenzék Európa- vagy oroszpárti?
Sz. F.: Nagyon fontos tudni, hogy a belaruszoknak nem politikai vagy gazdasági követeléseik vannak főleg, hanem erkölcsi. Szabadságot akarunk. Megérdemeljük, hogy emberként kezeljenek minket. Tiszta választásokat, ahol valaki Oroszországra, valaki Európára szavazhat, a többség pedig maradhat középen. Nincsenek illúzióink az EU-val kapcsolatban sem. Látjuk Litvánia példáját, akik mindig azért küzdöttek, hogy ne a Szovjetunió külvárosa legyenek, aztán most az Európai Unió külvárosa lettek. De eddig nem is volt választási lehetőségünk, egyszerűen ezért a döntési lehetőségért küzdünk.
hvg.hu: Magyarországon a belarusz tüntetések óta különösen fontosnak tartják sokan megjegyezni, hogy Orbán Viktor jó kapcsolatban van Lukasenkával. De ott milyen híre van Magyarországnak?
Sz. F.: Kevés hírünk van Magyarországról, de azok azt jelzik, Európában is történnek felháborító dolgok. Nem vagyok meglepődve azon, hogy Orbán és Lukasenka barátok, ezek az emberek hamar egymásra szoktak találni.
hvg.hu: A legtöbben csak annyit tudnak az országról, hogy diktatúra. De hogy kell elképzelni Lukasenka rendszerét, mennyire kemény ez a diktatúra?
Sz. F.: A tüntetések előtt is kínoztak embereket a börtönökben, de kevesebben voltak, és az államnak volt lehetősége eltitkolni ezeket. Most csak szélesebb körben történnek az elrablások és kínzások. Fontos egyértelműsíteni, hogy a feszültséget most is az igazságszolgáltatás szítja, miközben mi békésen tüntetünk. Egy maszkosok által megszállt városban élünk most, ahol az utcáról és az otthonodból is elrabolhatnak.
Egy olyan országban élünk, ahol valaki halálra kínozhat, a hulládat pedig felakaszthatja a parkba, teljesen átlátszóan utalva öngyilkosságra.
Ahogy tették ezt Nyikita Hrivtszovval is. Ebben az országban többeket megöltek az elmúlt hónapban, nagyjából ezer embert megkínoztak, és úgy 10 ezer ember börtönben van, pedig 9 millióan élünk itt összesen. Megszálltak minket azok, akik szánalmasan elbukták a választást, és most erővel akarják megtartani a hatalmat.
hvg.hu: Beszéljünk még a fehérorosz mindennapokról. Milyen gyerekkort ad Lukasenka diktatúrája, és mit tanítanak nekik az Oroszországban épp egyre népszerűbb Sztálinról?
Sz. F.: Boldog gyerekkort tud adni, ez mindig erősebb a diktatúránál. Egy mai fiatal azt tanulja, Sztálin jó célért harcolt, aki megküzdött a gonosz nácikkal. Például dédapámtól is ezt tanultam, aki pilóta volt. Róla csak az tudtam, hogy hős volt, de azt csak nemrég tudtam meg, hogy Budapesten szolgált évekig.
hvg.hu: Miért tudott Lukasenka rendszere ennyire stabil maradni 1994 óta?
Sz. F.: Több oka van. Fontos kiemelni, hogy 1994-ben az ország többsége támogatta Lukasenkát. Populista is volt és a korrupció ellen küzdött. Az 1994-es Lukasenka sokban hasonlított Alekszej Navalnijra. Annak ellenére, hogy ügyetlenül beszélt, nagyon jól megírt programja volt, az értelmiség pedig mögötte állt. Aztán sikeresen megfojtotta a független sajtót, fizikailag lehetetlenné tette az ellene indulni akarók feltűnését és zseniálisan ült meg két lovat egyszerre anélkül, hogy szerelmet vallott volna Oroszországnak vagy Európának.
Lukasenka igazi politikai ragadozó, akit csak a hatalom megtartása érdekel.
Közben a belaruszoknak annyi múltbéli pusztítás és katasztrófa után a DNS-ükben van a háborútól való félelem, és nagyon hatásos azt mantrázni, legalább az nincs. Lukasenka éveken keresztül a béke őrzőjeként tetszelgett, a Krím orosz annektálása idején pedig Belarusz függetlenségének zálogaként. Most már persze látni, hogy Putyin ölelésébe menekül.
hvg.hu: A belarusz helyzet is ennek a következménye, de amúgy is sokat ír a posztszovjet világról. Ön szerint miért nem képes ez a világ szembenézni és leszámolni a múltjával általában?
Sz. F.: Mert félelmetes. Gyerekkorunktól kezdve azt mondták, mi vagyunk a jó maga, miközben a nyugat a gonosz. Őszintén szembenézni itt a múlttal azt jelenti, hogy belenézel egy tükörbe és beismered, hogy szörnyeteg vagy és ezt figyelembe véve kezdesz tovább élni. Inkább eltakarjuk ezeket a tükröket egy vörös ruhával.
hvg.hu: Az egykori Szovjetunió kortárs irodalma nagyon erős. Ön szerint jót tesz bizonyos szinten a művészetnek a sok szomorúság?
Sz. F.: Röviden: nem.
hvg.hu: Mi a legjobb és legrosszabb lehetőség, amit Fehéroroszország előtt lát?
Sz. F.: Szerintem nincs most jó vagy rossz lehetőség, csak olyan, ami közelít a valódi élethez. Objektíven nézve sajnos hosszú átalakulás elé nézünk, mert Putyin számára fontos, hogy azt mutassa, nem lehet az embereit az utcáról megdönteni. Hosszú, kimerítő tüntetések lesznek még a hidegben is. A legrosszabb az, hogy sok közeli barátom és ismeretlen belaruszok, akik mégis közel állnak a szívemhez mindvégig börtönben fognak maradni. De a történet vége csak a győzelmünk lehet.
Még több kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket:
Putyin elengedte Lukasenka kezét, és már keresi hűséges utódját
