Müller Péter Sziámi akkor látta utoljára ilyen üresnek a Hajógyárit, amikor 1993-ban terepszemlézett az első Diákszigethez. Most, hogy elmaradt a Sziget fesztivál, a sátrak, koncerthelyszínek és a Nagyszínpad hűlt helyén idéztük meg az első bulik szellemét. Kiderült, hogyan lobbizott az akkori főpolgármester Demszky Gábornál, majd időt ugrottunk, és a járványveszély alatt felgyülemlett kreatív energiákról meg a raktárkoncertekről is szót ejtettünk.
Ismerjük már a régi sztorit, hogy a korszak legmenőbb zenészeit - Hobót, Menyhárt Jenőt, Baksa-Soós Jánost vagy Víg Mihályt - megmozgató Zala megyei, 1992-es Sziámi-nyaralás második évadja volt tulajdonképpen az első Diáksziget, amit harmadmagával Müller Péter Sziámi szervezett meg. Azt azonban talán kevesebben tudják, hogy a második, örömzenéléssel egybekötött nyaraláson már nem nyolcvanan, hanem kilencezren akartak részt venni, ezért Sziámiéknak gyakorlatilag maguknak kellett közművesíteniük a Hajógyári-szigetet, hogy az alkalmas legyen a nagy tömeg befogadására.
Az idén elmaradt Sziget fesztivál szinte felismerhetetlenségig bezöldült helyszíneit járva Sziámi mesélt nekünk arról, hogy milyen a viszonya a hippi együttlétből komoly üzleti vállalkozássá fejlődött Szigethez, vagy hogy legutóbb Billie Eilish önéletrajzának a fordításával volt elfoglalva. A koronavírus idején indított Napidal-projektje kapcsán pedig azt mondta: szerinte akár pozitívan is kijöhet a zeneipar a mostani válságból.