Kult hvg.hu 2020. augusztus. 04. 13:47

Vidnyánszky Attila legerősebb mondatai a Színház- és Filmművészeti Egyetemről

A hét végén kiderült, hogy a kormány által önkényesen kijelölt kuratórium elnökeként Vidnyánszky Attila lesz a Színház- és Filmművészeti első embere. A Nemzeti Színház igazgatójának az elmúlt hetekben adott nyilatkozatai és megnyilvánulásai tulajdonképpen végig ennek a feladatnak ágyaztak meg. Összegyűjtöttük Vidnyánszky Attila leghatározottabb mondatait az intézményről, amelynek a diákjai és oktatói tüntetéssel, tiltakozással és felmondásokkal próbálták megakadályozni, hogy ő vegye át az irányítást.

Free SZFE

Egyre nagyobb az ellenállás a hallgatók és a tanárok részéről a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) autonómiájának csorbításával szemben a kormány döntése miatt, miszerint az egyetem alapítványként működhet tovább Vidnyánszky Attila vezetése alatt. Az SZFE körül kialakult szolidaritási mozgalomhoz egyre több világhírű művész csatlakozik, Vidnyánszkyék mégsem tágítanak. Az SZFE-botrány legfrissebb fejleményeit cikksorozatunkban követheti.

A héten Csáki Judittal, a Kaposvári Egyetem színházi tanszékének egykori vezetőjével már megpróbáltuk végigvenni, hogy milyen forgatókönyvek valósulhatnak meg a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, azok után, hogy a napokban Vidnyánszky Attila lett az intézmény kuratóriumának elnöke. Csákinak ugyanis első kézből vannak tapasztalatai arról, hogy mi történt azokban a napokban, amikor Vidnyánszky a kaposvári színészképző felett vette át az irányítást.

Most Vidnyánszky Attilának az elmúlt időszakban adott interjúiból és nyilatkozataiból gyűjtöttük ki azokat a mondatokat, amelyek árulkodhatnak arról, hogy a Nemzeti Színház igazgatója mit gondol az SZFE-ről, és milyen elképzelései vannak a működéséről.

A Vidnyánszky Attila vezette Magyar Teátrumi Társaság júniusban vette a fáradtságot, hogy nyílt levélben adjon válaszokat a Színház- és Filmművészeti Egyetem vezetőinek, akik az átalakításról tettek fel kérdéseket. A Vidnyánszky által is aláírt, az Origo által közölt levélben volt néhány erős állítás. Például:

  • Az SZFE infrastrukturális állapota, épületeinek, előadótermeinek minősége siralmas, a munka- és oktatási körülmények az Egyetemen gyászosak.
  • Az SZFE oktatási munkájának minőségét a szakma jelentős többsége régóta alacsony színvonalúnak tartja.
  • Az SZFE tudományos munkája csak egy partikuláris értéktartományban elemezhető, és ezt az értéktartományt sem az általános elfogadottság, sem az időállóság nem jellemzi.
  • Az SZFE nemzetközi tevékenysége, kapcsolatrendszere – különösen az e területen a múltban felmutatott sikerekhez képest – folyamatosan gyengül.

A levélben az egyik leghangsúlyosabb vád az volt, hogy

  • Az egyetemen végzett hallgatók nem szolgálják ki a magyar kőszínházi hálózatot, melyet az adófizetők befizetéseiből, közfeladatellátás céljából tart fenn az ország.
  • Változatlanul ugyanazon szakmai kör folytat oktatási gyakorlatot az egyetemen, merev és elavult struktúrákhoz ragaszkodva, beszűkült elképzelések mentén.

A szemrehányások felől közelített Vidnyánszky a Népszavának adott, július 2-án megjelenő interjúban is, amelyben nehezményezte, hogy az SZFE nem fogadta el, hogy az ő jelöltjei indítsanak osztályokat, vagy hogy a Nemzetihez és az Operettszínházhoz nem tartozott soha egyetlen osztály sem.

„Az SZFE-n Kerényi Imre volt az utolsó, aki nyíltan vállalta jobboldali meggyőződését, és osztályt vezethetett, de elküldték, amikor diplomázott az osztálya. Mindenki tudja, hogy az oktatással egyfajta értékrendet is átadunk a diákjainknak. De egyetlen felsőoktatási intézményben sem lehet ez kizárólag egyetlen értékrend. Ehhez nyitottnak, a tanároknak is sokfélének kell végre lenni.”

Szintén ebben az interjúban hangzott el a mondat, amely a kuratóriumi tagok kinevezése után már tárgytalannak tűnik (a kuratóriumba nem került be az SZFE egyetlen jelöltje sem):

„Az SZFE a képzés csúcsintézménye. Mindenkinek az az érdeke, hogy legyen valódi, érdemi párbeszéd a megújulás módjáról.”

A Magyar Fórum oldalán július 17-én megjelent cikkben szintén Kerényi Imre kerül elő viszonyítási pontként.

„Évekkel ezelőtt döbbentem rá, hogy szinte mindenki meg akar felelni az uralkodó kánonnak, amelyet a kritikusok jelentős része mellett a Színművészeti Egyetem is képvisel. Félre ne értsen, kánonra szükség van, a gond az, hogy ez a fajta kánonképzés rendkívül szűk és kirekesztő volt. Abban az intézményben az utolsó „másként gondolkodó” – idősebbeknek ismerős megfogalmazás – Kerényi Imre volt, akit 15 éve, miután végzett az osztálya, a saját hallgatói diplomaosztóján kirúgtak.”

„Káros, hogy egytónusú, egyfajta ideológiájú képzés folyik a Színművészetin. Igazságtalanság, hogy a szakma jórészét kitevő kőszínházi struktúra egyre kevesebb szakemberhez jut.”

A színművészetisek vizsgafilmjeit látva, tudom, hogy ezek a fiatalok, még a tehetségesebbek sem fognak Zrínyi Ilonáról filmet készíteni, nem beszélnek majd lelkesülve 1956 csodájáról, és nem mesélnek történeteket a családi élet szentségéről.

Párbeszéd, konszenzus, reform – ezek voltak a kulcsszavak a Mandinernek adott nyilatkozatában június 27-én, amikor arról is beszélt, hogy az SZFE kuratóriumi tagokra tett javaslata „nem tükrözi a nyitás és a megújulás szándékát”.

„Jelenleg úgy látom, hogy az SZFE több olyan problémával is küzd, amely megnehezíti, hogy a színházi szakemberek utánpótlásában arányos szerepet töltsön be. Ebből a szempontból én egy igazságosabb rendszer kialakításában hiszek.”

„Az elmúlt években számos alkalommal tárgyaltam a Magyar Teátrumi Társaság nevében az SZFE aktuális rektorával, M. Tóth Gézával, valamint Hegedűs D. Gézával, Bagossy Lászlóval, illetve az egyetem kancellárjával, ezek a megbeszélések időnként biztatónak tűntek, de gyakorlati eredményhez végül nem vezettek. Viszont jelenleg az SZFE vezetése nem igazán mutat hajlandóságot a párbeszédre.”

„Úgy látom, hogy akik nem szeretnének változást, akik ellenérdekeltek a hatékonyabb és rugalmasabb intézményi modell kialakításában, mindig találnak indokot a reformelképzelések diszkreditálására. Mindamellett hangsúlyozom, hogy

fontosnak tartom a párbeszédet és a konszenzus keresését, de ez csak abban az esetben lehetséges, ha erre mind a két fél nyitott, és képes túllépni saját szakmai, illetve politikai előítéletein.

 

Még több kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket:

 

Free SZFE
A sorozat további cikkei

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!