Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Szerda este adták át az idei Libri Irodalmi Díjat, amelyet ezúttal Láng Zsoltnak ítélt a zsűri a Bolyai című kötetéért. A marosvásárhelyi íróval ennek apropóján beszélgettünk (a nem biztos, hogy) euklideszi regényéről, a szex közben is a prímszámokon gondolkodó, új világot alkotó, de a korában meg nem értett zseniről, és a Bolyaiak apa-fiú kapcsolatáról. Csak a végén vettük észre, hogy a beszélgetés egy kicsit mintha elhajlott volna tudományos irányba, noha a regény kifejezetten olvasmányos, néhol krimiszerűen izgalmas. De épp Bolyaitól tudjuk, hogy különböző terekben különbözően viselkedünk.
hvg.hu: A Bolyai lett a 2019-ben megjelent magyar nyelvű kötetek között a legjobb a Libri Irodalmi Díj zsűrije szerint. Mennyiben tartja fontos elismerésnek az ilyen díjakat?
Láng Zsolt: Akkor is írnék, ha nem volnának díjak, de ki ne dolgozna jobban, ha megdicsérik. Ez a dicséret persze a kiadónak is szól, komoly részük van ebben a könyvben. És szól az olvasóknak is, azoknak is, akik elolvasták a könyvet, és azoknak is, akik nem. Szóval, ez egy jó dolog.
hvg.hu: A nyertes regény két szálon fut. Egyrészt megismerhetjük Bolyai János életét, gondolkodását, az apjával való kapcsolatát, másrészt belepillanthatunk abba is, hogy hogyan készül a regény, hogy kutat, hogy dolgozik a regényíró. Ez utóbbi részben van egy mondat arról, hogy a nem euklideszi világról írt regény formájának is nem euklideszinek kell lennie. Ez mit jelent? Ilyen lett a Bolyai?
L. Zs.: Nem állító mondat van ott, inkább kérdező, problémafelvető. Inkább csak a kérdés volt érdekes, maga a probléma. Milyen formát kell keresni ahhoz, hogy írni lehessen Bolyairól? Milyen elbeszélői formát? Olyasmit, amely egyszerre euklideszi és nemeuklideszi. Bolyaiban is ez az igazán érdekes, a kettősség, hogy miközben leírja a nemeuklideszi teret, nem tagadja az euklideszit. Bolyai a világot sokáig egyetlen alapképletben szerette volna megfogalmazni, ám ez kudarcos kísérlet volt – és erre ő közben rá is jött –, mert a világ állandóan változik, hogy úgy mondjam,
a világ feltételei mindig mások, így a következtetésnek is minden esetben másnak kell lennie.
A Bolyai János nevéhez fűződő nem euklideszi térelmélet lényegében arról szól, hogy több tér létezik.
hvg.hu: Korábban többen feldolgozták már a két Bolyai történetét. Azt is tudjuk, hiszen benne van a regényben is, hogy miután épp ön vitte el a marosvásárhelyi Teleki Tékába Esterházy Pétert, ő a Bolyai-kéziratokat meglátva kijelentette, hogy szeretne írni valamit a matematikusról. Így a téma kvázi „foglalt” volt, és ön nem is akart Bolyairól írni. Mi változott? Miért fogott mégis bele a kötetbe?
hvg.hu: Ezek a feljegyzések a legkülönbözőbb gondolatfoszlányokat tartalmazzák, néha egy-egy szót, néha sokszor áthúzott félmondatokat, képleteket stb. Elég kaotikus hagyaték. Hogy lehetett ebből kirajzolni egy életutat, kibogarászni a „Világtan” leírására vállalkozó gondolkodásmódot?
L. Zs.: A Világtana összerakhatatlan. De hogy mit akart, az azért kiderül a feljegyzésekből. Többször is nekikezdett a nagy művének, a vázlatát elkészítette, lehet tudni, hány fejezetből állt volna, milyen tudományok szerepeltek volna benne, és ezek hogyan kapcsolódtak volna egymáshoz.
hvg.hu: Sok ember ódzkodik a matematikától. Már van olyan pszichológiai fogalom is, hogy matematikai szorongás. Nem félt, hogy eltávolíthatja az olvasók egy részét, ha egy matematikusról ír regényt? Egy olyan zseniről, aki séta közben és szex közben is a prímszámokon elmélkedik.
L. Zs.: Nem, mert nem egy matematikusról írtam, hanem egy hozzám közel került alakról. Aki számára a matematika nyelv, amelyen sok mindent elmond magáról. Persze csak közvetve, mert ő nem magáról akar beszélni, hanem a világról.
Hitt abban, hogy a világ jelenségei leírhatók matematikai egyenletek segítségével.
Nem vagyok matematikus, már csak ezért is ügyeltem, hogy az a matematika, ami bekerül a regénybe, ne legyen elvont, nehezen követhető. Van például egy rész, ahol Bolyai egy cselédlánynak magyarázza el, hogy ha kinyújtja a laskatésztát, azt hogyan lehet úgy felvágni, hogy a műveletsor és a laskamennyiség arányos legyen. A közel tizennégyezer oldal kéziratos hagyaték nagyobb része nem elvont matematika. Másfelől, a feljegyzéseket nem arra szánta, hogy majd mások elolvassák. Bármit leírt, nem rejtegetett semmit. Nem véletlen, hogy nem vezetett naplót. Nem foglalkoztatta, mások hogyan vélekednek róla. Elvonulásának nem csupán a kortársak különcnek kijáró megvetése az oka, emigrációja részben ösztönös volt. Nem érdekelte a rang, valójában soha nem akart akadémikus lenni, apja rábeszélésére tett bizonyos lépéseket, de csak a legszükségesebb mértékben vett részt a társadalmi életben. Az apja verseket ír mindenről, megfesti saját arcképét, és így tovább, ő viszont kikapcsolja a saját személyiségét, nehogy befolyásolhassa azt, amit épp elgondol.
hvg.hu: A Bolyaik történetének az egyik legizgalmasabb aspektusa pont az apa-fiú viszony. Bolyai Farkas is nagy matematikus volt, aki ráadásul jóban volt Gauss-szal, a kor vezető matematikusával. Az igazi zseni azonban a fia, János volt, akit viszont nem nagyon értett meg senki, csak az apja. Ám János viszonya vele enyhén szólva sem volt felhőtlen. A regényben felvázolt bonyolult viszonyrendszer a való életben is ilyen volt?
hvg.hu: A regényben János párbajba keveredik, aminek a végzetes kimenetelét apja akadályozza meg. Ezután egy nagyon tanulságos levélváltást olvashatunk az apa és a fiú között, amiből kiderül, hogy gyűlölik egymást, de nincsenek meg a másik nélkül, illetve az is, hogy bár felmerül mindkét részről némi szakmai féltékenység, az apa elismeri, hogy a fia az igazi zseni, aki egy új világ teremtésére hivatott. Ez fikció vagy valóban megszülettek ezek a levelek?
L. Zs.: Hasonló levelek fennmaradtak, de ezek konkrétan az írói fantázia részei, pontosabban nem más, mint a valóság irodalommá való alakulása. Nagyon mély lelki vonatkozásai vannak, hogy miért alakult így ez a kapcsolat. A sorsanalízis hívei szerint a fiúk mindig az apa sorsát igyekeznek elkerülni, de ez nem szokott nekik sikerülni. Farkas is féltette a fiát, hogy az ő sorsára jut, annak ellenére, hogy nagy képességekkel rendelkezik, egy poros kisvárosban tengődik, és nem jut semmire. Ezért is küldte el Jánost Bécsbe a hadiakadémiára (a dolog pikantériája, hogy ezt azzal indokolta, nincs elég pénze az igazán fiának való Göttingeni Egyetemre, holott a hadmérnöki talán még többe került, csakhogy neki személy szerint mindennél imponálóbb volt az egyenruha…). Igen, állandóan keveredett benne a mértéktelen féltés, illetve a becsvágy, hogy a fia majd beteljesíti az ő csorba sorsát.
hvg.hu: A kapcsolatukat ugyanakkor nagyon beárnyékolta az, ahogy János édesanyjával bánt Bolyai Farkas.
L. Zs.: Igen. Farkas azt híresztelte a feleségéről, hogy megbolondult. Tehertétel volt számára, kivitte falura, sokáig ott tartotta, nem foglalkozott vele. Ezt János sosem bocsátotta meg az apjának.
hvg.hu: Bolyai János a világot akarta mélyen megismerni, leírni. Gondolatait viszont senki nem értette meg akkor az apján kívül. Ha most idejönne és elkezdené magyarázni a tételeit, elfogadná a világ?
L. Zs.: Mindenképpen. Hiszen ma már – ha nem is értjük meg – elfogadjuk, hogy nem csak egyféle tér van. Hogy nem csak úgy viselkednek a testek, ahogy körülöttünk viselkednek, hanem például nagy sebesség esetén másképp. Ez Einstein óta már tananyag. És ha valaki elmegy a Genf melletti CERN-be, közelről megtapasztalhatja ennek a másik térnek a létezését. A működését.
Ha most idejönne, és arról beszélne Bolyai, hogy semmi sem rögzíthető, minden változásban van, hogy minden teret a térben lévők strukturálnak, akkor ez a mai ember számára egészen evidens volna.
Gondoljunk például a hálózatelméletre, amely a mobiltelefonok adataiból egy csomó mindent meg tud magyarázni, akár a vírusok terjedését is modellezni képes, a koronavírus elleni harcban is alkalmazható. Ez a tudomány abból indul ki, hogy minden mindennel valamilyen kapcsolatban van, hogy nem a puszta hierarchia jellemzi a világot, hogy a világ egy összefüggő rendszer, amelyben az határozza meg egy-egy pont jelentőségét, hogy hány másik pont kapcsolódik hozzá. Bolyai gondolatai nem idegenek a mai ember számára.
hvg.hu: A regény másik szála az, amikor az író, Herr Láng felfedi ezt a történetet, nyomoz a különböző adatok, gondolatok után, és megpróbálja megírni a regényt. Mennyire azonos a regénybeli író önnel?
L. Zs.: A regénybeli Herr Lángnak a neve ugyanaz, a barátai ugyanazok, sőt, a pizsamája is ugyanaz, mint nekem. De hogy valóban azonos-e velem? Ha ez a Herr Láng nem Bolyairól írna, akkor egészen másféle ember volna, más tulajdonságokkal rendelkezne. Egyébként is, ki az én? Mit tudunk róla? Lényegében minden regényhez másféle szerző tartozik. Amikor a Bestiárium Transylvaniae részeit írtam, akkor például ez az én erősen istenfélő volt, míg a Bolyai írásakor teljesen másfelé irányult a hite.
hvg.hu: „Isten nem játszik dobókockával”– mondta Einstein, amikor nem tudta leírni a kvantummechanika szabályrendszerét. Az nem derül ki a könyvből, hogy Bolyai hitt-e Istenben.
L. Zs.: Azt írta egyik levelében az apjának, hogy „véges isten vagyok”. Mintha ez is afelé mutatna, hogy többféle térszerkezet van. A végtelen isten nem az ember fölött uralkodik, hanem az emberi mellett létező másféle térben. Bolyai nem volt vallásos, az ő gondolkodása teljesen ideológiamentes. Bízott abban, hogy a tiszta tudomány segítségével megismerhető a világ.
hvg.hu: Tavaly a Margó Fesztiválon jelent meg a kötet, azóta születtek kritikák, olvasói visszajelzések. Elégedett ezekkel?
L. Zs.: Érzékelhetően sokan olvassák a könyvemet, ennek természetesen örülök. Októberben jelent meg, és februárban kijött a második, javított kiadás. Néhány javítás kifejezetten az olvasói észrevételeknek köszönhető. Úgyhogy ez a Bolyai már közös művünk.
hvg.hu: Sokak szerint Bolyai Jánost máig nem kezeljük a jelentőségéhez mérten? A könyv hozzátett ahhoz, hogy a megfelelő helyre kerüljön?
L. Zs.: Elég körülményes valakit, aki élete során soha nem találta a helyét, az őt megillető polcra helyezni. Sokkal izgalmasabb figyelni, hogyan keresi ő maga a helyét, és főképp, hogy ki hogyan és hova emelné be. A szobor Bolyai már fel van állítva itt-ott, a gondolatai viszont tovább élnek, jönnek-mennek, hatnak, maguk is alakulnak.
hvg.hu: Műszaki végzettsége is van. Kellet ez az erősebb matematika ahhoz, hogy meg tudja írni a Bolyait?
L. Zs.: Nem ártott, főképp a középiskolás matekszakos osztály. A kamasz kor lelkesültsége kitörölhetetlenül megmarad. Akkoriban minden percünket a matematika töltötte ki, az agyunkat is átstrukturálta. Feltételezés, következtetés, bizonyítás – ez a fajta gondolkodás az írásban is használható.
Még több kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket:
